Azilum különszám: Árnyak az időn túlról (szerk. Somogyi Gábor)

A már lassan 10. számánál járó Azilum olyan irodalmi fanzinként definiálja magát, mely nem csak és kizárólagosan Lovecraft-ről szól, hanem gyakorlatilag magáról a lovecraft-i stílusról és szubkultúráról, vagyis leegyszerűsítve ezen tematika holdudvaráról. A megjelent írások műfaja is rendkívül sokszínű, legyen az ismeretterjesztő cikk, interjú, esszé vagy kritika, de a kiadványok szintén fontos részét képezik a magyar nyelven eddig még meg nem jelent művek. Közel háromszáz oldalas különszámukban pont ez utóbbiak kaptak most lehetőséget.

Ha kézbe veszi a kötetet a Kedves Olvasó, szinte egyből feltűnik a profi dizájn. A kiadvány borítóját csak dicsérettel tudom illetni (visszafogott fekete alap némi arannyal, mindez dombornyomásban), de a választott betűtípus, illetve az írásokat elválasztó fejezetkezdés is tetszetős. Egyedüli negatívumként talán csak azt tudom felróni, hogy viszonylag hamar fárasztóvá válhat az olvasás az apró betűméret és a sűrű sorközök  kombinációja miatt.

Ahogy az előszóban olvasni lehet, az Árnyak az időn túlról csak az első kötete egy komplett, három részesre tervezett antológia kronologikus installációjának. A benne helyet kapott 17 novellájával az 1920 és 1960 közti évekre koncentrál, olyan Magyarországon alig vagy csak nagyon kevéssé ismert szerzők hosszabb-rövidebb írásait mutatja be, akiknek munkássága bizony érdeklődésre tarthat számot, és ebből kifolyólag érdemes lenne nagyobb tömegeknek is tudomást szerezni róla. És, hogy kikről van szó? Clark Ashton Smith, Robert Bloch, Ramsey Campbell, Robert E. Howard, Henry Kuttner, Hugh B. Cave, Robert A. Lowndes és társaik – bár aki otthonosan mozog a korai weird irodalomban, annak egyik-másik úriember már bizonyára ismerős lehet. A kötet persze nem lenne teljes, ha nem tartalmazna legalább egy Howard Philips Lovecraft-et; tőle az egyik megrendelésre írt, viszonylag elfelejtett novelláját (A domb) választották.

Ha a tizenhét korai novella közül meg kellene nevezni a számomra legkedvesebbet, akkor egyértelműen Manly Wade Wellman A rettenetes pergamen című írását mondanám, amiben a Weird Tales magazin rajongó főhősünk kedvenc lapjával együtt egy oldalt is kap a híres Necronomiconból. Amellett, hogy történetünknek van egy önmagára reflektáló meta-beütése, egészen abszurd és szürreális, és bár elég rövidke, bőven szórakoztató. De hasonlóan élveztem Robert Barbour Johnson metróalagutakban játszódó szofisztikáltan paráztató Mélyen lent-jét, ami nekem egyből Clive Barker Midnight Meat Train-jét juttatta eszembe. Egy remekült megírt, feszültségkeltésből jeles történetről van szó, amiben a misztikum és a borzongás kéz a kézben jár egymással, de a kvázi csattanója sem elhanyagolható. Kiemelném még Robert Bloch Jegyzetfüzet egy elhagyatott házban című elbeszélését, mely egy okosan felépített, ámde nyomasztóan záródó klasszikus rémtörténet.

Nekem például különösen bejött, hogy a magyarra fordított írások után, mintegy majdnem harminc oldal terjedelemben egy Lovecraft munkásságával kapcsolatos ún. gyorstalpaló ismeretterjesztést kaphatunk Bevezetés a Cthulhu-mítoszba címmel a kötet szerkesztőjétől. Somogyi Gábor megpróbált egy rövid, komplex, ámde könnyen érthető kis csomagot összeállítani nekünk olyan releváns témákat magában foglalva, mint a lovecraft-i szövegek félreértelmezése, egyes önjelölt követők általi után-szerkesztés vagy éppen a szerzők összefogásai.

Ahogy olvashattátok tehát, Lovecraft-rajongók számára szinte kötelező jellegű olvasmány, mi pedig mint a CINEGORE szerkesztősége külön büszkék lehetünk, hogy tisztelt és megbecsült kollégánk, Szabó „Zoo_Lee” Zoltán is részt vett a kötet írásainak fordításában.

Értékelés: 10/10

eyescream

Be the first to comment on "Azilum különszám: Árnyak az időn túlról (szerk. Somogyi Gábor)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.