A Serial Chillers márciusban különleges történettel foglalkozik. Lizzie Borden neve az amerikai kultúra részévé vált. A 19. század végén, a gyilkos leány, aki brutális módon kivégezte saját szüleit szimbólumává lett az ördögien gonosz női gyilkosoknak – pedig még abban sem lehetünk biztosak, hogy a gyilkosságokat valóban ő követte el. Történetét több formában és sok alkalommal feldolgozták már, lássuk elsőként a Lizzie Borden fejszét fogott című tévéfilmet 2014-ből.

A főszerepben, Lizzie Bordenként Christina Riccit láthatjuk, akinek színészi pályafutását inkább nevezném hullámzó teljesítményűnek, mintsem gyönyörű karrierívnek. Az Addams Family-ből Wednesday-ként feltűnt színésznő apró termetének és gyermekien ártatlan, fiatalos arcának köszönhetően jellemzően naiv szerepekben tündököl, de nem áll távol tőle a drámai játék sem. Lizzie Bordenként talán eddigi élete alakítását nyújtja, és valójában ő az, aki elviszi a hátán a filmet.

Bár a Lizzie Borden fejszét fogott tévés platformra készült, nehéz tetten érni a büdzsé okozta kompromisszumokat. A film nem kimagaslóan, de szépen fényképezett; a díszletek és a jelmezek kifejezetten jól néznek ki, és Christina Ricci mellett megannyi közepesen híres, elsősorban sorozatokból ismert színész-színésznővel pakolták meg a stáblistát. Nem igazán nevezhető horrornak, de még thrillernek sem feltétlenül. Bűnügyi drámaként mehetünk biztosra a kategóriát illetően, mert egyáltalán nem törekedtek sötét hangulatra a készítők, és feszültséget sem igazán vált ki a nézőből a történetnek ez a tálalása.

Ahhoz, hogy a film ne sikkadjon el a sokadik kosztümös thriller között, a zenéje járul hozzá leginkább, ami egyértelműen kiemeli a sorból. Anakronisztikus, modern rockzenei betétek színesítik a jeleneteket, amik számomra nagyon riasztóan hatottak, de el kell ismernem, hogy a dallamokat igen jól eltalálta a zenefelelős Tree Adams.

A zene stílusa is erősíti azt, hogy ez a film nem egy ártatlan bárányként mutatja be Lizzie-t. Néha egészen vampos, vagyis hideg szívű, számító nő képét sugallják egyes jelenetekben, míg máskor sokkal realisztikusabb a karakter. Tagadhatatlan, hogy Riccinek nagyon jól állnak azok a képek, amikor Lizzie sötét oldalát sugallja a cselekmény.

Minden bizonnyal ő maga is szerette a szerepet, ugyanis a filmet követően a Lifetime számára producerelt egy sorozatot is, a The Lizzie Borden Chronicles-t (ami még téma lesz a hónapban), mely gyakorlatilag a film folytatásaként is értelmezhető; a főbb szerepekben is ugyanazokat láthatjuk majd. Míg a Lizzie Borden fejszét fogott szinte teljes egészében valósághű – már amennyit tudni lehet a valós eseményekről -, a minisorozat cselekménye fiktív, és Lizzie Borden a gyilkosságok utáni életét követi nyomon.

Kinek ajánljuk: Kosztümös drámák kedvelőinek ajánlanám elsősorban, és nem csak olvasói törzsközönségünknek, mert ez a film nem félelmetes vagy borzongató egy cseppet sem. Ennek ellenére a színészi játék nagyon rendben van, és alapvetően egészen hangulatos darab – nem akar több lenni, mint ami, ebből kifolyólag bár szórakoztató, de viszonylag felejthető élmény.

Értékelés: 6/10

Blissenobiarella