Polaroid (2019)

Polaroid (2019)A filmtörténelem során akadt néhány hányatott sorsú alkotás, melyek útja a közönségig kifejezetten körülményesnek nevezhető. A Polaroid sem éremesélyes a legzökkenőmentesebben bemutatott filmek versenyében, a végeredmény tükrében viszont nyugodtan kijelenthető, hogy semmit sem veszített volna a horrorfilmes társadalom, ha ez a természetfeletti rémtörténet a fiók mélyén marad.

 

Az előzmények kísértetiesen hasonlítanak David F. Sandberg és a Lights Out című rövidfilmjének esetére. A svéd direktor pár perces ijesztgetése olyan nagyszerűen sikerült, hogy néhány év múlva elkészíthette Hollywoodban az egészestés változatot (Amikor kialszik a fény), napjainkban pedig már a DC filmes univerzumában is lerakta a névjegyét (Shazam!).

Polaroid (2019)

Erős a gyanúm, hogy Lars Klevberg nem fog ilyen villámkarriert befutni az álomgyárban, de a negyedórás rövidfilmje pont elegendőnek bizonyult, hogy megrendezhesse a másfél órásra duzzasztott Polaroid-ot. A film aztán több, mint két évig várta a bemutatója időpontját, ami először 2017-ről átcsúszott 2018-ra, aztán a Wenstein-botrány miatt úgy tűnt, hogy örökre dobozolva marad. Ősszel azonban érkezett a megmentő, a Lantern Entertainment (a The Weinstein Company szellemi örököse) és a 13 Films együttműködéseként végre elérte a nagyérdeműt az elátkozott kamera története.

Polaroid (2019)

A promóció során A kör-höz és a Végső állomás-hoz hasonlított alkotás nyomokban valóban tartalmazza az említett darabok összetevőit, de a végeredmény kétségbeejtően középszerű lett. A kissé introvertált középiskolás csajszi hódolójától szert tesz egy régi polaroid kamerára, a kezdeti örömet azonban hamar felváltja a rettegés. A képek szereplői gyanús körülmények között haláloznak el, a négyes baráti társaságnak kell versenyt futnia az idővel, ha nem szeretne hasonló sorsra jutni.

Polaroid (2019)

A misztikusnak induló, eredetinek kis jóindulattal sem nevezhető sztori nem is indul rosszul.  Van benne néhány jópofa jelenet, de az idő múlásával egyre nagyobb teret kapnak a klisék, ami összességében unalomhoz vezet. Vizuálisan nincs különösebb gond a filmmel, a fiatal színészek elvárható alakításokat hoznak, a rendezést sem érheti óriási kritika.

Polaroid (2019)

Ebben az alapsztoriban nagyjából ennyi potenciál van, talán valamivel tehetségesebb alkotók kezei között összejöhetett volna egy maradandóbb alkotás, de nagy duzzogva egyszeri szórakozásnak megteszi. Reméljük a norvég direktor a Gyerekjáték újrával jobb munkát végez! Sokkal jobbat!

5/10

afiaf

 

Be the first to comment on "Polaroid (2019)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..