Te mihez kezdenél az életeddel, ha nyolc nap múlva megszűnnél létezni? Átbuliznád az utolsó perceket, netán megváltást keresve vezekelnél bűneidért? Próbálnád megragadni az utolsó esélyedet, netán beletörődnél a megmásíthatatlanba? A nyolc napot felölő német sorozat ezekre a kérdésekre keresi a választ, számtalan szemszögből bemutatva az emberi sorsokat és embertípusokat. Teszi mindezt igen őszinte és durva módon, amely képes napokra elgondolkodtatni a nézőt. A Nyolc nap nem egy korszakalkotó darab, de mondanivalójával és témájával kiemelkedik az elmúlt évek sorozatai közül.

Nyolc nap múlva egy hatalmas meteor csapódik a Földbe, amely Európa teljes megsemmisülését jelenti. Minden remény szertefoszlott, hiszen az amerikai mentőakció becsődölt, USA és Oroszország lezárta a határait, így a több száz millió ember számára nemigen maradt remény.

A stilszerűen nyolc nap cselekményét felölelő széria igencsak naturálisan és kegyetlenül mutatja be az emberiség egy részének végnapjait. Szókimondásában és kegyetlenségében bizony sokban hasonlít a posztapokaliptikus filmek egyik legnagyobbikához, a Divide-hoz.

A Nyolc nap egyik legnagyobb erőssége, hogy teljesen más beállítottságú, mégis egymáshoz kapcsolódó emberek történetét és motivációját mutatja be. Akad politikus, aki hatalmi játszmák árán mentené várandós barátnőjét az Egyesült Államokba. Egy belső viszályoktól túlfűtött család, amely minden áron menedéket keresne a túlélés reményében, akár másik kontinensen is. A homoszexualitását eddig titkoló családapa és az önmagát már-már megváltónak tekintő új Jézus, aki a vég óráiban saját vallást alapítva kínál megnyugvást a reményt vesztetteknek.

Mindemellett a Nyolc napban a Divide-hoz hasonlóan nagyon kendőzetlenül van jelen az ilyenkor mindenkin eluralkodó téboly. A sorozat egyik pozitívuma, hogy meg sem próbálja árnyalni a képet, kellő mennyiségben vannak jelen olyan dolgok, amelyek ilyen helyzetben tényleg előtörnének az emberiségből. A vad szexuális vágyak, a másik feltétel nélküli feláldozása önnön céljaink eléréséhez és persze a brutalitás, az életben maradás apró szalmaszálának megragadása érdekében. Hogy ez a naturális ábrázolás vajon tényleg egy reális kép vagy csak egy öncélú, hatásvadász és groteszk túlzás, azt talán mi sosem fogjuk megtudni, de mindenképpen elgondolkodtató kérdés, hogy vajon mi magunk mit kezdenénk, ha tudnánk, hogy nyolc nap múlva itt a vége. Számomra egyébként kiemelendő pozitívum volt, hogy egy-egy karakter végig a konzekvens józanságot és a helyes utat képviselte, vagyis mondhatjuk, hogy ember maradt az embertelenségben.

A karakterek igazából nem kapnak nagy sztorikat, a múltjukból csak foszlányokat ismerhetünk meg, ami kicsit komplexebb képet ad a jelenbeli cselekedeteikről. Semmiképpen sem ez az erőssége a Nyolc napnak, hiszen nincsenek igazi hősök, mindenkinek tudunk valamiért szurkolni, de a szívünkhöz egyikük sem nő hozzá igazán. Spoilerezni nem szeretnék, de a terhes anyukától a kemény rendőrön át, a családjáért végsőkig harcoló apáig mindenki nagyon sok megkérdőjelezhető döntést hoz – persze amikor néhány óra múlva vége mindennek, ugyan kin kérhető számon a racionalitás?

A lezárástól nem kell nagy dolgokat várni, nagyjából az elvárt dolgok történnek, így egy szép kis végkifejletet kapunk, kiváló zenei aláfestéssel, ami egyébként már a főcímnél is megfigyelhető.

Összességében a Nyolc nap bizony egy élvezetes, jó sorozat volt. Nem kaptunk óriási meglepetéseket, a szereplők sorsa kb. úgy alakult, ahogy sejteni lehetett. A “világvége” misztikuma helyett inkább a szereplők döntésein és a megélésen volt a hangsúly, de így is egy kifejezetten cselekménygazdag, szórakoztató 8×40 percet nézhetünk végig akár felirattal, akár szinkronosan az HBO GO-n.

Kiknek ajánljuk? Akik szeretnék beleképzelni magukat egyes szerepekbe egy ilyen szituációban és akik szeretik a téboly és őrület meglepően hiteles ábrázolását.

7.5/10

(Varin)