A Serial Chillers augusztusi-szeptemberi kiadása az Egyesült Államok valaha élt egyik leggonoszabb állampolgárával, Charles Mansonnal és a hozzá köthető személyekkel, eseményekkel foglalkozik. Az eddig bemutatott öt filmtől kicsit eltérően most egy dokumentumfilm elemzésére vállalkozunk, amely nem is annyira Manson és “kis családja” oldaláról szemlélteti a történteket, hanem az egyik legismertebb áldozata, a bájos Sharon Tate kapja a főszerepet. Ez az első epizódja egy Too Young to Die című német sorozatnak, amely fiatalon és többnyire tragikusan elhunyt hírességeket mutat be.

Ki volt Sharon Tate?

E kérdésre a választ olyan emberek adják meg, akik közel álltak hozzá: Martin Ransohoff, író és producer, Gene Gutowski, szintén producer, Elke Sommer, színésznő, valamint Sharon húga, Debra is nyilatkozik. A szőkeség 1943-ban született, a Texas állambeli Dallasban, de édesapja munkájából kifolyólag elég sokszor költözött a család, még a napfényes Itáliában is éltek egy darabig. Már kiskorában gyönyörű volt, előbb sorra nyerte a szépségversenyeket (a legelsőt konkrétan hat hónapos korában), később statisztának jelentkezett a Hemingway’s Adventures of a Young Man című mozihoz, ahol felfigyeltek rá és azt ajánlották neki, foglalkozzon komolyabban a színészettel.

Karrierje azonban nem indult be rögtön, kezdetben gátlásossága miatt csak kisebb szerepeket kapott a televízióban, s szembe kellett néznie az elutasítással is: A muzsika hangja című filmbe nem válogatták be. A nagy áttörést az 1966-os Az ördög szeme jelentette, innentől kezdve pedig nem volt megállás: 1967-ben leforgatták a Vámpírok bálját, ami alatt viszonya lett magával a rendezővel, Roman Polanski-val, ugyanebben az évben szerepelt a nagyágyú Tony Curtis oldalán a Ne verj hullámokat!-ban, majd a Babák völgyében is, 1968-ban pedig a Bontóbrigád című moziban egy kémnőt alakított, érdekesség, hogy a veszélyes jelenetekben sem tartott igényt kaszkadőr segítségére. Utolsó forgatása az 1969-es 12+1 volt, amelyben Orson Welles-szel szerepelt együtt, utána azonban teljes mértékben családjára és háztartására kívánt koncentrálni. Ami ugyanis Tate magánéletét illeti, szintén szerencsében és boldogságban bővelkedett: 1968 elején az Egyesült Királyságban feleségül ment Roman Polanski-hoz, vásároltak egy méregdrága szerelmi fészket Los Angeles Benedict Canyon negyedében, ami luxuskörnyéknek számít, otthonukban állandó jelleggel sürögtek-forogtak a hollywood-i sztárok, év végén pedig kiderült, hamarosan szülői örömök elé nézhet az ifjú pár.

A végzetes éjszaka

1969. augusztus 9-én, nem sokkal éjfél után azonban darabokra tört az amerikai álom, hála négy megátalkodott bűnözőnek, Susan Atkins-nek, Patricia Krenwinkel-nek, Charles ‘Tex’ Watson-nak és Linda Kasabian-nak (bár ő csak a sofőr volt és végig kint várakozott az autóban), illetve egy ötödik személynek, aki a háttérből mozgatta a szálakat, ő nem volt más, mint a szektavezér, Charlie Manson.

Polanski ekkor Londonban dolgozott A delfin napja című filmjén, és csak néhány nappal későbbre tervezte a hazatérést, mivel feleségét csupán két hét választotta el a szüléstől, a rendező feltétlenül az asszony mellett szeretett volna lenni. A hippi banda tagjai először elvágták a telefonkábelt, majd a kerítésen átmászva előbb megölték a gondnokot, végül betörtek a házba. Odabent elsőként Polanski barátját, a színész Wojciech Frykowski-t pillantották meg, aki abban az időben szintén a villában lakott, hogy vigyázzon az állapotos Sharon-ra, és egy heverőn aludt éppen. Az otthon tartózkodó három másik embert is, Abigail Folger-t, Jay Sebring-et és természetesen Sharon Tate-et összeterelték a nappaliban, megkötözték mindannyiukat, ezután kezdetét vette a brutális mészárlás. Sebring-et előbb meg akarták fojtani, ám mikor könyörögni kezdett, Tex fegyverével többször is meglőtte, majd ugyanezzel a fegyverrel szétverte a fejét, így a férfi elvérzett. Frykowski-t halálra szurkálták, miután valahogy kiszabadította magát és Atkins-re támadt, illetve bele is lőttek. A harmadik áldozat, Folger is késelés által hunyt el, utolsónak pedig Tate maradt. A színésznő könyörgött támadóinak, megpróbált pénzt felajánlani nekik, ha szabadon engedik, de sajnos ez nem vezetett eredményre. Ekkor hangzott el a sokat idézett, kultikus mondat Atkins szájából: ‘Look, bitch, I have no mercy for you.’ Majd tizenhat késszúrással végzett vele, valószínűleg még azután is szurkálta, hogy Sharon már halott volt. Záróakkordként a gyilkosok az áldozatok vérével a ‘pig’ szót festették a bejárati ajtóra, majd elmenekültek a helyszínről. Az borzalmakat másnap a takarítónő fedezte fel, ő értesítette a rendőrséget. Augusztus 10-én a Manson család újra lecsapott, ezúttal a város egy másik részén, Los Feliz-ben, a szerencsétlen kiválasztottak pedig Leno LaBianca és felesége, Rosemary voltak. A kivitelezés szinte megegyezett az előző napi gyilkosságéval, a két ügyön mégis két különböző rendőr csapat dolgozott, így beletelt egy kis időbe, amíg rájöttek, hogy az elkövetők valószínűleg ugyanazok lehettek.

 

Örökség és utóélet

Sharon Tate-et és meg nem született fiát, aki posztumusz a Paul Richard Polanski nevet kapta, a los angeles-i Holy Cross temetőben helyezték végső nyugalomra. Debra Tate a dokumentumfilmben azt mondta, többször előfordult már, hogy a Manson család rajongói rátámadtak a temetőben, amikor virágot vitt az elhunytaknak, utalva ezzel arra, hogy a Manson-kultusz még évtizedekkel a gyilkosságok után is virágzik. Charlie-t és a család többi tagját végül 1969 szeptemberében letartóztatták, igaz, először valami pitiáner dologért, a Tate-LaBianca eset később derült ki. Linda Kasabian kivételével mindannyian halálbüntetést kaptak első fokon, ám California államban 1972-ben eltörölték a kivégzést, így az ítélet életfogytig tartó börtönre módosult. Susan Atkins 2009-ben, Charles Manson 2017-ben elhunyt a rácsok mögött, a többiek még élnek. Ami Roman Polanski-t illeti, borzasztóan megviselte felesége és fia elvesztése, sokak szerint a mai napig nem tudta feldolgozni a tragédiát. A hollywood-i közvélemény szerint Sharon Tate halálával együtt a hippi-korszak is véget ért, a bizalom végérvényesen megrendült, Los Angeles városában már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt.

 

Ez a dokumentumfilm elég pontosan összefoglalja a történteket. Hátránya az, hogy túlságosan az áldozatra fókuszál és Charles Manson karakterét nem sikerül annyira részletesen kibontani, pedig lényeges volna látnia a nézőnek, milyen gyermek- és serdülőkori traumák vezethetnek el valakit ahhoz, hogy környezetét manipulálva ilyen bűncselekményeket hajtson végre.

Kinek ajánljuk: Tulajdonképpen mindenkinek, akit érdekel a hírhedt szektavezér és “családjának” ámokfutása.

Értékelés: 8/10

 

Norka