Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról

szegedi képregényfesztivál thumbSzegeden immár több mint egy évtizede özönlenek november közepén képregényrajongók a Dóm tér irányába, a Somogyi Könyvtár épülete felé, ahol az évente megrendezésre kerülő Szegedi Képregényfesztivál töretlen sikerrel és népszerűséggel várja a rajongókat és alkotókat. Idén sem volt ez másképp – sőt, megkockáztatom, talán az eddig legjobb formáját hozta a rendezvény.

Az már a belépéskor feltűnt, hogy ezúttal csak Piszkos Fred szobrával találkozhattam a földszinten, a szokásos alagsori – bejárat előtti helyszín helyett ugyanis a Szegedi Képregényfesztiválhoz tartozó standokat a könyvtár első, az előadásokat a harmadik emeletre költöztették. Ez régóta esedékes döntés volt – az utóbbi évek fesztiváljain és börzéin az egyre nagyobb látogatótömeg és a szűkös hely kombinációja néha meglehetősen komoly akadálypályává alakították a rendezvény területét, és bár a résztvevők mennyisége miatt még az idei elrendezésben sem tudtam volna táncot lejteni két szemközti stand között, lényegesen egyszerűbb volt megközelíteni azokat és böngészni rajtuk anélkül, hogy ezzel a rajongók egymást akadályozták volna.

szegedi képregényfesztivál 01

A kiállítók és árusok között szokás szerint képviselte magát az összes hazai nagy név – Kingpin, Fumax, Szukits, Vad Virágok, Comicsinvest, Original Comix, Bayer Antal a Nero Blanco Comix kiadványaival, illetve a fesztiválon a kezdetek óta rendszeresen résztvevő helyi alkotók is, mint a Kalyber Joe és YKX szériákkal elhíresült Pilcz Roland, illetve a Szegedi Tudományegyetemen képregényes kurzusokat is tartó, egyben az X-embörök című szuperhősparódiáért felelős Váradi Gábor.

Az előadásokra sem lehetett panasz – talán azt az egyet leszámítva, hogy a félórás limit szinte kivétel nélkül mindenkinél elég szorosnak érződött, és nem nagyon volt olyan előadó, akit nem hallgattam volna szívesen tovább akár a számára biztosított időtartam duplájáig is. Róka László Közös vonások előadássorozatának előző két részéről sajnos az utóbbi két évben lemaradtam, amit nagyon sajnálok, ugyanis ha azok csak feleolyan tartalmasak és színvonalasak voltak, mint idei eszmefuttatásai a szuperhősképregények gonoszairól, az archetípusok és a freudi árnyék felbukkanásáról a klasszikus hősök ellenfelei között, nem bánnám, ha a képregényfesztivál összes további megrendezésekor folytathatná a téma körbejárását.

szegedi képregényfesztivál 03

Már ezen az előadáson is felbukkant az idén 80. születésnapját ünneplő Batman, a reflektorfénybe azonban Dunai Tamás prezentációján került, aki a karakter első felbukkanása óta megélt legnagyobb változásait, stílusváltásait vette sorra – sajnos a téma puszta nagyságrendjéből fakadóan talán az övén érződött a legjobban az is, hogy erre még egy nagyobb időablak is csak alig-alig lett volna elegendő. Őt követte Váradi Gábor, aki azt elemezte, lényegében miért tekinthetőek szuperhősnek a magyar irodalom olyan alakjai, mint Ludas Matyi, Mátyás király vagy a Tenkes kapitánya, valamint kitért számos, az utóbbi bő másfél évtized során felbukkant (és sajnos a tágabb célközönség által kriminálisan hanyagolt) magyar szuperhős kezdeményezésre is.

szegedi képregényfesztivál 02

A délelőtti blokkot a Magyar H. P. Lovecraft Társaság társalapítója és a Zothique blog szerkesztője, Molnár András zárta a Mike Mignola által jegyzett lovecrafti Elseworlds Batman történet, a nálunk az Eaglemoss által kiadott “A végzet Gothambe érkezik” bemutatásával a Lovecrafttól átemelt motívumokra, elsősorban Gotham ábrázolására fókuszáltan.

Az ebédszünet utáni blokkban sajnos már nem tudtam minden előadáson részt venni, pedig hasonlóan erős, vegyesen hazai és külföldi vonatkozású témákat jártak körbe – a Kísérleti Képregény Stúdió (KIKSZ) alapítói a Menő Manó képregénymagazin születését idézték fel, Kellerman Viktória a változatos témákat lefedő lengyel gyerekképregényeket mutatta be, Bayer Antal pedig az idén szintén kerek évfordulót, egész pontosan 60. születésnapját ünneplő Asterix-ről tartott előadást.

05

A zsákmány – szokás szerint az utóbbi hónapok során kimaradt megjelenéseket akartam zsákolni, végül addig el se jutottam és túlnyomórészt hazai indie, néhány esetben limitált, utolsó füzetes kiadásokat gyűjtöttem be (kivétel a Rozsomák, mert a Kingpin számos vastag füzete égetően hiányozik a polcról)

Őt követte a magyar képregénykutatás talán legnagyobb szaktekintélye, a Pókember-generáció című hazai képregénytörténeti lexikont is jegyző Kertész Sándor, akinek előadása a nyolcvanas években itthon bekövetkezett “képregény-bummot” járta körül, majd a francia kiadókkal és különböző nemzetiségű alkotókkal dolgozó Kopeczky Csaba mesélt arról, mire kell valakinek számítania, ha a francia-belga képregényiparban tervez dolgozni. Az előadások sorát Pilcz Roland zárta a képregényoldalak esztétikájáról, vizuális kifejezőerejéről szóló előadásával.

piszkos fred

A képregényfesztivál során a könyvtár épületében számos kiállításra is sor került, a kiemelt alkotói területen különböző rajzolók tartottak bemutatót technikáikról, módszereikről, a Képzerdő digitális játszóház csapata pedig különböző VR és újgenerációs társasjátékokkal érkezett ki. Összességében idén is fantasztikus élmény volt egy ennyire színvonalas és erős rendezvényt látni Szegeden, mely ráadásul évről-évre tartalmasabb formában jelentkezik – őszintén remélem, hogy nagyon sokáig, és egyre nagyobb sikerrel tud majd futni a továbbiakban is, a szervezők pedig minden elismerést megérdemelnek.

Szabó Zoltán “Zoo_Lee” 

Be the first to comment on "Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..