Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba (2020)

vonat puszanba zombiexpresszMára már lerágott csont a zombi-téma, legalábbis nagy általánosságban nem tudnak újat mutatni azok a művek, melyekben egy zombiapokalipszis közepén találjuk magunkat. Sokféleképpen került már a téma feldolgozásra, amikor pedig egy-egy újabb mű kerül a palettára, már unottan húzzuk a szánkat, vagy éppen még adunk egy esélyt az újabb próbálkozásnak. Szerencsére az utóbbi esett meg a Vonat Busanba – Zombiexpressz című film regényesített változatával.

 

Örökös vita tárgyát képezi a könyv vs. film képzeletbeli háború, melyben könyvmolyok és filmfanatikusok esnek egymás torkának (többnyire virtuálisan) azt vitatva, hogy melyik a jobb. Bár sosem éreztem úgy, hogy ilyesmit bárki igazán eldönthetne, hiszen minden vélemény más, magam részéről magabiztosan ki merem jelenteni, hogy a Vonat Puszánba mind könyv, mind film szempontból is tökéletesen megállja a helyét a zombivilágban.

Számos izgalmas könyvmegjelenéssel kecsegtet a 2020-as esztendő, így szerencsére nem kell messzire mennünk, ha valami jó olvasmányra vágyunk. Az Athenaeum Kiadó jóvoltából idén egy kellemes zombiregénnyel indíthatták az évet a könyvmolyok, ám azok számára, akik nem csak olvasott formában szeretik az izgalmakat, hanem vizuálisan is, már nem lehetett ismeretlen a Vonat Puszánba története.

A történetről röviden: Szogu, a munkamániás apuka kislányával, Szuannal vonattal indulnak Puszánba, hogy találkozzanak a lány édesanyjával. A vonatút azonban nem várt események sorozatával állítja megpróbáltatások elé nem csak Szogut és Szuant, hanem minden utastársukat, ugyanis egy ismeretlen eredetű fertőzés pillanatok alatt változtat üres szemű zombivá bárkit, aki egy fertőzöttel érintkezik. A hirtelen felbukkanó fertőzés az utazás terveit átalakítja: most már az életben maradás, és a biztonságos megérkezés a cél.

A könyvről: Mivel korábban nem láttam a filmet, így nem is nagyon tudtam, milyen történetet várhatok a könyvtől. A könyv viszont nagyon azt szerette volna, hogy olvassam, így gyakorlatilag miután a kezem ügyébe került, bele is vetettem magam az írott sorokba. Természetesen a vonaton utazva, hiszen ingázóként nincs is izgalmasabb dolog, mint stílusosan a vonaton olvasni egy vonatos zombihorrort. Már a sztori első pár mozzanata megfogott, érezhető volt benne az a feszültség, ami később végig fogva is tartott. Megmutatkoztak az első baljós jelek, majd megjelentek a legfontosabb szereplők: Szogu és Szuan. Szuan mindenáron el szeretne utazni Puszánba, hogy a születésnapját együtt tölthesse anyukájával, és nagyon reménykedett benne, hogy egy kis időre a munkamániás apukája is el tud szakadni a feje felett lebegő kötelességektől.

Nem sokkal azután, hogy Szöulban felszállunk a vonatra, egy újabb baljós jellel találkozunk: egy lány beugrik az egyik kocsiba, lábán jól látható sérüléssel, és egy rövid rohamot követően őrjöngve ront másokra. Szinte alig indult el a vonat, máris minden a feje tetejére állt, és villámgyorsan szaporodtak a fertőzöttek. Eddigre már megismertünk szinte minden olyan szereplőt, akik fontos szerepet játszanak a történésekben: többek között egy idős testvérpár, egy kismama a férjével, egy fiatalabb szerelmespár. Egyikük sem tökéletes, mindannyian hétköznapi, egyszerű emberek. Mind más-más karakterek, és bevallom, nem mindenkit sikerült elsőre megkedvelnem.

A sokadik zombis sztori után meglepő felfedezés, hogy az eddigi sztereotípiákkal ellentétben az emberből átalakult zombik nem agyhalott, csigalassúsággal totyogó oszladozó hullák. Sőt, jelen esetben nagyon is gyors, aktív, vérengző fenevadak. Természetesen nekik is van gyenge pontjuk, ők sem veszik észre minden esetben kiszemelt áldozatukat, már-már nevetségesen egyszerű trükkökkel is kicselezhetők. Maga a tény, hogy ezek a veszett lények sem jelentenek mindenkire biztos halált, reményt és esélyt adnak a még meg nem fertőzött utasoknak a túlélésre, és arra, hogy eljussanak sértetlenül Puszánba. Ugyanis idő közben kiderül, hogy a fertőzés gyorsabban terjed, mint ahogyan a vonat halad, és letarol mindent, ami él, ezáltal minimálisra csökkent a biztonságos helyek száma.

Az út során nem csak az életükért küzdeni tanulnak meg az utasok, hanem sokkal többet is meglátnak a Puszán expressz 101-es járatán zötykölődve. Végre megértik, hogy minden perc fontos, amit a szeretteikkel tölthetnek. Mielőtt a horrorfanatikusok megijednének, hogy a történet átcsap valami nyálas sztoriba, szó sincsen erről! A történet a remek, pörgős, borzongató alapokon túl hordoz magában egy mögöttes tartalmat, komolyabb mondanivalót. Az meglehet, hogy sosem kell majd zombikkal harcolnunk, az viszont biztos, hogy az óránk folyamatosan ketyeg, és bármelyik pillanat, mosoly lehet az utolsó.

Ami miatt igazán megtetszett a regény, az a folyamatos feszültség, illetve az, ahogyan érzékeltették a fertőzöttek átalakulását. Először semmi jele nincsen a bajnak, de pillanatokon belül az összefüggéstelen beszédtől kezdve a végtagok kontrollálatlan rángásáig több tünetet követően a bőr színe megváltozik, a pupilla eltűnik, és a szem kifehéredik. Végül az emberi beszéd helyett már csak mormogás és „Kjááá” kiáltások maradnak. Kifejezetten tetszett a zombikkal való küzdelem, hiszen az egyszerű, szinte már primitív megoldásoktól kezdve a katonai erőkig mindent bevetettek a túlélés érdekében.

Az már csak külön érdekesség, hogy Szöulból Busanba a vonatút nagyjából 2,5-3 óra, ez viszont a regényt olvasva egyáltalán nem érződik, gyakorlatilag bármennyi ideig tarthatna ez az út, az események pörgése egy pillanatra sem hagy elgondolkodni azon, hogy vajon most hány óra lehet a történetben. Rövid idő alatt rengetegen halnak meg, a lezárásban viszont még így is van valami meghittség, attól függetlenül, hogy nem sokan maradnak életben.

Annak ellenére, hogy szinte még el sem kezdtük az évet, szerintem már meg is találtam az idei kedvencek egyikét. A könyv befejezése után szinte azonnal megnéztem a filmet, és nem éreztem úgy, hogy akár a könyv vagy akár a film hiányosságot szenvedne a másikkal szemben.

Kiknek ajánljuk: Mindenkinek, aki látta a filmet, vagy csak odavan a zombis tartalmakért. Garantáltan nem fogtok csalódni!

Értékelés: 10/10

Cetti

A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak, akiktől 20% kedvezménnyel itt tudjátok megrendelni a kötetet!

moly moly.hu logo

Be the first to comment on "Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba (2020)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..