Serial Chillers XXV: Carl Panzram/Killer: A Journal of Murder (Egy sorozatgyilkos naplója) (1995)

Carl Panzram  A Serial Chillers aktuális része egy amerikai tolvajról, betörőről, társadalomba beilleszkedni képtelen csavargóról, gyújtogatóról, erőszaktevő, és nem utolsó sorban sorozatgyilkosról, Carl Panzram-ról szól, aki több, mint harminc éves pályafutást (vagy inkább ámokfutást) tudhat magáénak. Gyermekként a javítóintézetet, felnőttként pedig számos alkalommal a börtönt megjárt bűnöző életéből készült könyv, dokumentumfilm (amely egyébként a független filmes John Borowski nevét jegyzi) és James Woods főszereplésével játékfilm is, Killer: A Journal of Murder, magyarul: Egy sorozatgyilkos naplója címmel. Az életrajz után ez utóbbit is bemutatjuk. 

 

Carl Panzram

Charles “Carl” Panzram 1891-ben született, az Egyesült Államokban, Minnesotában. Poroszországból bevándorolt szüleivel és öt testvérével egy farmon éltek, meglehetősen szerény körülmények között. Nyolcéves volt, amikor apja fogta magát és elköltözött hazulról, de ne higgyük, hogy ez volt a kiindulópontja a fiú elzüllésének. Már hat esztendősen megmutatkoztak rajta az enyveskezűség és hazudozási hajlam jelei, amelyek az idő előrehaladtával súlyosbodtak. Tizenkét éves volt, amikor betört a szomszédjukhoz és süteménnyel, almákkal és egy revorveller a kezében távozott onnan. Lebukása után egyenes út vezetett a javítóintézetbe, a Minnesota State Training School-ba, ahol aztán végképp megpecsétlődött a sorsa. Az 1900-as évek elején ugyanis az ilyen intézmények – fittyet hányva a gyermekek jogaira vagy testi-lelki épségének védelmére – az erőszak melegágyának számítottak. Panzram-ot is rendszeresen verték, sőt, meg is erőszakolták a nevelők. Ezek az esetek annyira felbőszítették, hogy egyik felügyelőjét megmérgezte, az épületet pedig megpróbálta felgyújtani, ám egyik vállalkozása sem járt sikerrel: a gyám túlélte, a tüzet pedig idejében eloltották. Mivel kiváló színészi képességeinek köszönhetően eljátszotta, hogy mélységesen megbánta cselekedeteit és jó útra tért, így 1907-ben szabadulhatott.

Annak érdekében, hogy valahogyan eltompítsa magában az őt ért megrázkódtatások emlékét, erősen inni kezdett. A jövedelemszerzésnek csupán egyetlen módját ismerte: a lopást, emiatt a hatóság állandóan üldözte. Megszökött otthonról is, életmódjává vált a csavargás, gyakran utazgatott vonatokon, csak úgy, cél nélkül. Egy ilyen alkalommal találkozott egy ugyancsak csavargókból álló bandával, akikkel összetűzésbe keveredett, s ő nem tudott szembeszállni a túlerővel: a fiút ismét brutálisan bántalmazták. Ahogy az idő telt, Panzram kibővítette palettáját: a betörések és lopások mellett előszeretettel gyújtogatott, erőszakolt, továbbá visszafordíthatatlanul rálépett az elátkozott útra: elkezdett embereket ölni. A gyilkosságokat azonban nem tudták rábizonyítani a hivatalos szervek, így csupán rövidebb időszakokra élvezhette az ország valamelyik büntetésvégrehajtási intézményének vendégszeretetét (leggyakrabban Montana és Oregon állam börtöneiben raboskodott). Az is elmondható, hogy a rácsok mögött töltött évek alatt, a bent végzett kemény fizikai munka következtében a csenevész fiúból hamarosan nagydarab, izmos férfi vált, így az idegenek vagy haragosai egyre kevésbé akartak belékötni. Amikor pedig szabadon bocsátották, rend szerint álnéven kezdett új életet.

 

Carl Panzram

 

Egyszer, egy félig bódult kocsmai beszélgetés következtében elhatározta, belép a hadseregbe. Katonai karrierje azonban hamar véget ért: kedvenc hobbijáról, a lopásról akkor sem tudott lemondani, miután magára öltötte az angyalbőrt, s tette miatt hadbíróság elé állították. Büntetése három év letöltendő volt a kansas-i Fort Leavenworth nevű katonai fegyházban. Ezután még egy kísérletet tett a mexikói seregben is, de rövid idő után dezertált.

1928-ra jelentős bűnlajstromot halmozott fel magának, ezért egy Washington állambéli betörése után Baltimore-ban letartóztatták és 25 évet kapott. Innen az ugyancsak Kansas államban található Leavenworth Federal Prison-be szállították. Egyáltalán nem lehetett őt mintarabnak nevezni, a legkisebb dolog miatt is őrjöngeni kezdett, emiatt a smasszerek részéről rendszerint brutális megtorlás lett a jussa. Körülbelül egy évvel később végképp elszakadt nála a cérna és egy vasrúddal agyonverte a mosoda főnökét. A bíróság ezen tettéért halálra ítélte. Az egyetlen ember, aki valamiféle szimpátiát mutatott iránta, egy Henry Lesser nevű őr volt, aki azon kívül, hogy lelkileg és pár dollárral anyagilag is támogatta, rávette, hogy írja le egy papírra a történetét. E rögtönzött önéletrajzból aztán fény derült gyilkosságaira és erőszaktevéseire is: saját bevallása szerint összesen 22 embert segített át a másvilágra, illetve több százat bántalmazott szexuálisan.

Kivégzésére 1930. szeptemberében került sor. Ekkor Panzram csupán 39 éves volt. A halál módja akasztás volt, s a legenda szerint míg az előkészületek tartottak, a férfi állítólag azt ordibálta a jelenlévőknek, hogy siessenek már, mert amíg ők itt hülyéskednek körülötte, azalatt tíz embert megölt volna. A börtönben írt feljegyzései a Killer: A Journal of Murder címet kapták, ám csak a hetvenes években sikerült kiadni őket, mert addig egyetlen kiadó sem vállalta, mert tartottak a megbélyegzéstől.

 

Gyilkosságai

Első “áldozata” egy Harry Minto nevű börtönigazgató volt. Ezt a gyilkosságot tulajdonképpen nem is ő, hanem egy rabtársa, Otto Hooker követte el, ám azért Panzram is kivette a részét az előkészületekből. Mindez Salem városában, Oregonban történt, azon belül is egy olyan büntetőintézetben, amely híres volt arról, hogy a rabokat különös kegyetlenséggel kínozták a legkisebb kihágásért is. Panzram és Hooker úgy döntöttek, nem bírják tovább elviselni ezeket a megaláztatásokat, és megszöknek. A szökés akkor nem sikerült, de Minto kapott egy golyót a fejébe, s azonnal elhunyt. Néhány hónappal később aztán sikerült kereket oldania, mégpedig úgy, hogy a börtön élére egy sokkal engedékenyebb vezető, Charles Casey került, aki néha eltávozást is biztosított a raboknak, ha jól viselkedtek. Nos, Panzram élt a lehetőséggel, és bár nem rögtön az első alkalommal, de egy szép napon, miután kilépett az intézet kapuján, nem tért többé vissza. Szokásához híven álnéven folytatta az életét.

1910-ben, a mexikói hadseregből való dezertálása után visszatért az Egyesült Államokba, és El Paso keleti részén elrabolt, megerőszakolt és megfojtott egy férfit, majd elszedte 35 dollárját, amit nála talált. Következő áldozata egy kisváros seriffje volt, akit menekülés közben lőtt le.

1920-ban, New York államban, egy nagyobb volumenű ékszerrablásnak köszönhetően megengedhette magának, hogy vásároljon egy jachtot. Egy kocsmai mulatozás alkalmával megismerkedett néhány tengerésszel, akiket rávett, szegődjenek hozzá személyzetnek. A matrózok elvállalták a túlságosan is könnyűnek beharangozott munkát, kihajózás után Panzram leitatta őket a fedélzeten, majd kezdetét vették a szörnyűségek: valamennyit kikötözte, megerőszakolta, lelőtte, majd testüket a vízbe vetette. Párszor megismételte ezt a bizarr legénységtoborozást, összesen tízen vesztették ily módon életüket. A jacht végül zátonyra futott és elsüllyedt, a két utolsó, potenciális áldozat ki tudott úszni a partra, s a rablássan szerzett vagyon is mind odalett.

Panzram ezután gondolt egyet és elhajózott Afrikába, egészen pontosan Angolába, ahol egy olajfúró tornyon vállalt munkát. Hamarosan vezető pozícióba lépett és a hatalomtól megrészegülve a helyi lakosokat vegzálta szabadidejében. A számos elkövetett nemi erőszakon kívül agyonvert egy 11 év körüli fiút, valamint egy alkalommal csónakot bérelt hat evezőssel, mondván, szeretne krokodilra vadászni, ám az evezősöket mind belelőtte a vízbe, fejedelmi lakomát biztosítva az éhes hüllőknek.

Afrikából visszatérve először egy malomban dolgozott, majd fizetését kiegészítve a jól bevált rablásokkal, ismét jachtot vásárolt, amelyet felújított és túl akart adni rajta, ám az egyik vevő megpróbálta őt átverni, ezért Panzram lelőtte őt.

 

Killer: A Journal of Murder (Egy sorozatgyilkos naplója)

Miután a kedves olvasók megismerkedhettek főhősünk borzalmas tetteivel, szeretnénk rátérni a fent már említett, 1995-ben készült film bemutatására. A film Panzram azonos címet viselő önéletrajzát veszi alapul, amely megírásától számítva csak négy évtizeddel később tudott megjelenni.

A cselekmény tulajdonképpen Henry Lesser foglár (akit a Dr. House című sorozatból ismert Robert Sean Leonard alakít) visszaemlékeze. Egy rövid történelmi áttekintés után rátér a lényegre: hogyan találkozott Panzrammal (James Woods). Lesser egykor szabóként dolgozott, de pályát módosított. Újonc mivolta azonnal kitűnik: sokkal empatikusabban viseltetik a rabok iránt, mint a már régi motoros fegyőrök. Így eshetett meg az is, hogy megsajnálta Panzram-ot, véleménye szerint túlzottan kegyetlenül bánik vele a többi őr. Lesser megpróbál a bizalmába férkőzni, naivan hisz benne, hogy Panzram még megmenthető, ám ahogy az elítélt szépen, lassan felfedi bűnös múltjának minden apró részletét, körvonalazódni látszik, hogy a remény elveszett.

Killer

Panzram visszaemlékezései képekként elevenednek meg. Míg a jelenben játszódó cselekmények színesek, addig az emlékképek fekete-fehérben játszódnak, az 1920-as évek régi filmjeinek stílusát magukra öltve. Túlzottan gyomorforgató, illetve nagyon véres jeleneteket nem láthatunk, ez az alkotás sokkal inkább dráma, mint horror. A kiváló színészi játék ellenére ugyanakkor túlzottan vontatott a történet, a nézők joggal kezdhetnek el unatkozni. Nagy hibája ezen felül még, hogy az eredeti önéletrajzot jócskán megrövidítették, lényeges események maradtak ki a moziból (például az afrikai utazás vagy a jachton történt események), s túl sok a belső terekben (például börtönben) játszódó jelenet, annak ellenére, hogy főhősünk azért előszeretettel járta a világot.

Érdekesség, hogy a rendező Tim Metcalfe volt, aki mesterségét tekintve író, és ez volt az egyetlen alkalom, amikor direktori székbe ült. A producer az Oscar-díjas Oliver Stone volt, ám e nagy név sem nyomott eleget a latban ahhoz, hogy ismert és elismert film váljék belőle. Az alacsony költségvetés is csak rontott a helyzeten.

 

Kinek ajánljuk: James Woods rajongóinak mindenképpen. Rendkívül hitelesen alakítja a pszichopata bűnözőt.

 

Értékelés: 6/10

 

Norka

 

 

Be the first to comment on "Serial Chillers XXV: Carl Panzram/Killer: A Journal of Murder (Egy sorozatgyilkos naplója) (1995)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..