Frankenstein’s Bloody Terror (1968) ((La Marca del Hombre Lobo))

Paul Naschy, a „spanyol Lon Chaney” nem véletlenül kapta becenevét, hiszen pályafutása során megannyi horror karaktert keltett életre, Drakula gróftól kezdve Fu Manchun át Frankenstein szörnyéig. A leghíresebb alakítása azonban talán az „Hombre Lobo”, azaz a Farkasember szériához köthető, hiszen 12 filmben alakította Waldemar Daninsky, a vérfarkas szerepét. A sorozat legelső része az Egyesült Államokbeli kiadásban a Frankenstein’s Bloody Terror címet kapta, annak ellenére, hogy egy pillanatig sem tűnik fel benne sem a doktor, sem teremténye, azonban emellett a filmet még olyan címekkel is illették, mint a The Nights of Satan, Hell’s Creatures: Dracula and the Werewolf, azonban talán legtöbbször az eredeti spanyol címmel és annak fordításával, a The Mark of the Wolfman-nel hivatkoznak a műre. Az pedig, hogy ennyire sok és változatos címet adtak ennek a filmnek, azt mutatja, hogy mennyire összetett alkotással is kezdte Daninsky gróf a karrierjét.

Janice és a belé szerelmes Rudolph (Manuel Manzaneque) egy kirándulás során felfedezik a magyar származású Imre Wolfstein kísérteties sírhelyét. Hamarosan összefutnak Waldemar Daninsky (Paul Naschy) gróffal, akihez viszont Janice vonzódik, és a gróf elmeséli nekik, hogy a legenda szerint a beszédes nevű Wolfstein vérfarkas volt, aki a környéken pusztított, míg nem valaki egy ezüst feszülettel le nem döfte. Később, az este folyamán egy cigány pár találja meg a sírt, és kincs reményében kifosztják, a feszülettel együtt, mellyel felélesztik a farkasembert. A környékbeli városka népe így elindul, hogy levadássza a rémet, azonban a vadászat során Daninsky-t megharapja a vérfarkas, így rászáll annak átka. Janice és Rudolph mindent megtesz, hogy megmentse a gróf lelkét, eért írnak egy bizonyos Dr. Janos Mikhelov-nak (Julian Ugarte), hogy segítsen barátjukon. Hamarosan azonban kiderül, hogy a doktor és bájos felesége valójában vámpírok, akiknek pusztán a két fiatalra fáj a foguk…

Paul Naschy első „Hombre Lobo” filmje egyszerre próbál nem elszakadni a hagyományos vérfarkasos filmektől és közben újabb elemeket is belevinni meséjébe. A mű első fele tulajdonképpen egy klasszikus farkasemberes sztori, a szerelmesről, akit egy szörnyű éjszaka során megharap egy farkas, amitől egész életére átok száll rá. Az átok elől menekülve rendíthetelenül keresi a megoldást, azonban ebben a filmben ezen a ponton történik a csavar: a segítségére siető orvosok valójában vámpírok, akik a szeretteit akarják elvenni tőle. Egyértelműen a korszak klasszikus szörnyfilmjeinek népszerűségét szerették volna a készítők meglovagolni (hiszen az amerikai címébe még a műben sehol sem szereplő Frankensteint is belecsempszték), amellyel némi frissességet kölcsönöztek a klasszikus szörnyfilmes kliséktől hemzsegő alkotásukba. Ez a második sztoriszál a film végére teljesen átveszi az uralmat az eredeti, vérfarkasos történet felett, a mű egyértelmű ellenségeivé nem az egyébként nagyszerűen alakító, már-már az eredeti farkasemberre, Lon Chaney Jr.-ra emlékeztető Naschy karaktere, hanem a szexuálisan túlfűtött, számító és mindenkire veszélyes vámpírok válnak, akik közül Janos egy az egyben maga Drakula gróf. A vérfarkas, amelynek átalakulása szörnyeteggé még a korabeli technikai trükkökhöz képest is kissé nevetségesnek tűnik,  az egész műben nem tűnik túlzottan veszélyes ellenfélnek, Naschy inkább mint az átoktól szenvedő Daninsky grófként válik emlékezetessé.

Sajnos a La Marca del Hombre Lobo másik fő szála, a szerelmi háromszög egyáltalán nem tud kiteljesedni a történet során. Bár a film elején még úgy érezzük, Rudolph, aki szintén halálosan szerelmes a lányba, akár még Naschy karakterének ellenlábása is lehet, elég gyorsan a farkasember mellé szegül, végül az alkotás vége felé inkább már csak a vámpírok áldozataként jelenik meg. Éppen ezért tudja kihasználni Janice karaktere a fiút, aki emiatt számomra roppant ellenszenvessé vált, ráadásul a vámpírok is igen könnyedén el tudják csábítani, szinte nem is harcol ellene, mintha nem is akarna.

Bár a La Marca del Hombre Lobo megpróbál némi vérfrissítést csempészni a farkasemberes filmek műfajába, mégis a történetben néhol vontatottá válik, így néhány momentumtól eltekintve nem válik kiemelkedővé a többi hasonló alkotáshoz képest. Sajnos a mű vége is eléggé hosszúra és unalmasra sikeredett, aminek egyik oka talán a zenének a hiánya, így nem válik minden tekintetben emlékezetes befejezéssé. Mindenesetre ez volt az az alkotás, mely elindította Paul Naschy karrirerjét, mint a spanyolok hírhedt farkasembere.

Értékelés: 6/10

Kiknek ajánljuk: a klasszikus szörnyfilmek kedvelőinek.

Kele-man

Be the first to comment on "Frankenstein’s Bloody Terror (1968) ((La Marca del Hombre Lobo))"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .