A vérfarkasokról szóló széria negyedik részében újra visszatértek az amerikai kontinensre, ahol is egy újabb rendező ült a székbe, és próbálta meg rémiszteni a kedves nézőket, bár a dél-afrikai helyszíneken forgatott produkció már csak szalagon jelent meg. A farkasemberes jelenetek relatív kis száma miatt a közönség körében nem teljesített valami jól, viszont a Fangoria magazin ebben az évben ennek az alkotásnak ítélte oda az Arany Láncfűrész díjat a Legjobb Direct-to-dvd kategóriában.
Mary, a híres írónő össze-vissza hallucinál mindenféle apácákról, így – legújabb könyve körüli stressz faktort minimálisra csökkentve – orvosa sürgősen vakációra küldi őt. Férjével tehát vidékre utaznak és egy kis település közelében bérelnek egy házat. A helyiek elég fura, maguknak lévő népek, de ez nem különösebben zavarja őket. Ellenben a folyamatosan hallható esti farküvöltésekkel, melyek miatt az esti szex gyakorlatilag lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Egyik nap a kutyájuknak vész nyoma, nem sokkal ezután pedig barátságos turisták tűnnek el az erdőben.
Mary időközben összefut egy rajongójával, aki szintén a közelben lakik, és megpróbál mielőbb ráakadni a barátnőjét halálra rémítő dolgokra. Ez az ominózus elhunyt barátnő pont az az apáca, akit Mary is látni vél néhanapján, így együtt kezdenek nyomozni a települést övező furcsaságok után, melyek egyre-másra csak szaporodnak. És persze arra se kell sokat várni, hogy a félrekefélő férjet farkas támadja meg…
Maga a film váza kísértetiesen hasonlít az első részhez, hiszen itt is elzárt közösségben éldegélő farkasemberekről van szó. Megvalósításban viszont elég szegényesen teljesít, nyilván a produkció nem dúskált pénzben, sem szakmai támogatottságban. Az első valamirevaló farkas-támadásra is legalább egy órát kell várnunk, de a férj csontig lecsupaszodásával kezdődő, érdekes átváltozásán kívül sem találni benne semmi horrorisztikusan értékelhető momentumot.
Vérfarkasainkat démonszerű lényekként ábrázolják, amit egy-egy költséghatékony maszkkal simán elintéznek, néhány képben pedig valódi jószágokat vágnak be, világító szemekkel. Összegezve tehát kijelenthetjük, hogy nem más, mint egy elvárások nélküli, felejthető folytatás, amelyben ráadásul egyik-másik szinkronhang olyan botrányosan életunt és szenvtelen, amilyet már régen hallottam filmben.
Értékelés: 5/10
eyescream
Be the first to comment on "Howling IV – The Original Nightmare (1988) (Üvöltés 4 – A vérfarkasklán)"