Nagyon sok gyerekkel ellentétben engem soha nem érdekeltek különösebben a dinoszauruszok, mégis állatira tetszett egy film, amelynek “Egymillió évvel időszámításunk előtt” volt a címe, és valamikor a videótékák (h)őskorában sikerült elcsípnem. Ez az 1966-os film meglepően jó speciális effektusokat vonultatott fel, így a gyengécske történet (melynek egy-két apró részletén felnőtt fejjel már igencsak jót derülök) ellenére is maradandó élményt nyújtott. Most, több mint egy évtizeddel később újból megcsodálhattam a legendás HAMMER filmstúdió eme alkotását, melynek megértéséhez a nézőnek nem kell ismernie az angol nyelvet, ugyanis – milyen érdekes – a film szereplői még nem tudnak beszélni.

Mindenki hallott már az ősemberekről, ha máshol nem, anno történelemórán. Képzeljünk el egy primitív, barbár törzset, amely ilyen emberekből áll. Közülük az egyik igen szimpatikus ember (naná, hogy a film férfi főhőse), aki hamarosan összetűzésbe keveredik a legkevésbé sem szimpatikus törzsfőnökkel. A köztük lévő viszony akkor romlik meg igazán, amikor ez utóbbi lehajítja hősünket egy szikláról. ő persze túléli a zuhanást (még az, de a becsapódást is), és elhatározza, hogy elmegy világot látni. És ha világot nem is, egy hatalmas hüllőt és néhány óriáspókot bizony lát, akik elől hősiesen el is szalad. Kalandozásai során egy kizárólag szőkékből álló törzs átmenetileg be is fogadja, főleg miután egy kislányt sikeresen kimenekít a vérszomjas, és (a stop-motion technika következtében) kissé darabos mozgású tirannoszaurusz rex karmai közül. Igen ám, csak hogy hősünk szemet vet a törzs legszőkébb, legnagyobb mellű, egyszóval legdögösebb nőjére, amivel az itteni törzsfőnöknél is kihúzza a gyufát. Végül aztán innen is elzavarják szegényt, de ezúttal magával viszi a nagymellű főhősnőt (az ősemberek se voltak teljesen idióták…). Innentől kezdve aztán megint feltűnik néhány dínó, majd a film vége felé egymásnak ugrik a szőkék- és a barnák törzse, hogy egyfajta korai faji háború keretében leszámoljanak egymással. A film készítői egyébként egyértelműen a szőkéket állítják be intelligensebb népnek, de hát az 1930-as évektől tudjuk, hogy ez így is van.

A filmben gyakran feltűnnek hatalmas szörnyetegek, amelyek igazából vagy stop-motion technikával életre keltett gyurmafigurák, vagy igazi, élő állatok “felnagyított” másai, amelyeket a háttérre, vagy éppen az előtérre vetítettek. Legyen szó bármelyikről, a speciális effektusok készítői igazán kitettek magukért. Persze 1966-ban ez már nem volt akkora szám, hiszen az egyik kedvenc filmemben, az 1933-as King Kongban is hasonló megoldásokkal keltették életre az óriásmajmot (és még egy-két dinoszauruszt), de látványilag kétségtelenül sokat fejlődött a dolog (meg aztán ne felejtsük el, hogy ez nem hollywood-ban készült, hanem az Egyesült Királyságban).

És ami igazán tetszett; a filmben látható kiszőkített, ízlésesen sminkelt, kiszedett szemöldökű, tökéletes topmodell alkatú, feltűnően nagymellű “ősembernénik” fenemód hitelessé teszik a történetet. De sebaj, ezt most az egyszer elnézzük nekik.

értékelés: 8/10

Blizz