A The Excorcist (1973) (Az ördögűző) maga korában aratott felülmúlhatatlan sikere óta szinte nincs is olyan év, hogy ördögűzős horror nélkül maradna a közönség. A zsáner egyik kedvenc témája, megszámlálhatatlan címet sorolhatnánk fel. Az idei felhozatalban A végső rítust köszönthetjük a magyar mozivásznakon is, amely film azzal igyekszik kiemelkedni a sorból, hogy megtörtént esetet mutat be, az egyik főszerepben pedig nem mást, mint Al Pacinót láthatjuk.

Igaz történet alapján

Egy ilyen történet esetében mindenképpen felkapjuk a fejünket, ha úgy tálalják számunkra, hogy a film a valóságon alapszik. A készítők mindenesetre óvatosak voltak, és csupán minden idők „legjobban dokumentált” ördögűzéseként hivatkoznak az esetre, ami ennek köszönhetően az egyik legismertebb amerikai üggyé vált, és az 1973-as Az ördögűző számára is részben inspirációként szolgált.

Az A végső rítusban bemutatott ördögűzés 1928-ban történt, az Iowa állambéli Earling nevű, csupán párszáz lakosú településen. Az eljárás huszonhárom napon keresztül tartott a helyi ferences apácák kolostorában. Az ördögűzésben két tiszteletes vett részt, Joseph Steiger és Theophilus Riesinger, akiknek tapasztalatait a későbbiekben Carl Vogl atya vetette papírra, és adatta ki egy 52 oldalas, német nyelvű könyvben, mely később Celestine Kapsner atya fordításában jelent meg angolul Begone Satan! A Soul-Stirring Account of Diabolical Possession címen.

A démoni megszállottságban érintett nő nevét ez a mű nem fedte fel, így csak valószínűsíthetjük, hogy az egyéb forrásokban felbukkanó Emma Schmidt, illetve Anna Ecklund név valamelyikén hívták. A vele kapcsolatba kerülő papok és apácák mindent elkövettek, hogy kilétére ne derüljön fény, és így megvédjék hátralévő életére őt és családját a kéretlen figyelemtől. Az egyszerűség kedvéért a cikk további részeként Emmaként hivatkozunk rá, akárcsak az új film is.

A rituálé végrehajtásának idején a beszámoló szerint Emma Schmidt már 26 éve szenvedett a démoni megszálltságtól. Tünetei tizennégy éves korában kezdődtek, amikor hangokat kezdett hallani a fejében, amelyek szégyenletes dolgokra próbálták késztetni, és mások ellen elkövetett erőszakra bíztatták. Érzékenységet kezdett mutatni a kegytárgyak iránt – megérezte a jelenlétüket akkor is, ha a szemével nem láthatta, és nem bírta elviselni őket. Még fokozottabban irtózott a szentelt víztől, és a korábban megáldott ételeket sem fogadta el. A nő annak ellenére, hogy tünetei távol tartották az aktív gyakorlásától, mindig vallásos hitben élt, és életének más területein nem korlátozta állapota.

Nem tudjuk, miért vártak 40 éves koráig az ördögűzéssel tett próbálkozással – mindenesetre 1928 volt az az év, amikor Steiger atya az egyháztól kérte a procedúra végrehajtására való engedélyt. Ekkor lépett színre Theophilus Riesinger atya, aki ekkor már 60. évében járt, megszálltsággal kapcsolatos ügyekkel töltött karrierje pedig makulátlan volt, tele sikerekkel. Az időpont kijelölését követően Emmát a kolostorba szállították, távol a kíváncsiskodó tekintetektől.

Az első pillanattól fogva adódtak problémák: Riesinger atya autóbalesetet szenvedett a kolostorba vezető úton, amit ő az ördög által elévetett akadályként értelmezett. Az ördögűzés első napján Emmát egy vaságyhoz kötözték különböző ruhadarabokkal, de ennek ellenére is képes volt megtenni egy hatalmas ugrást, és felmászni a falon, illetve a levegőben lebegni. Végül le tudták emelni, de már mindenki értette, hogy jóval erősebb kötélre lesz szükség. Az egymás után végrehajtott szertartások során Emma nem volt magánál, de a testében lakozó entitások szörnyű, démoni hangokon szóltak belőle, gyakran üvöltött, visított állatias módon. Egyéb testi tünetekkel is küzdött: napi rendszerességgel, akár 10-20 alkalommal is hányt nagy mennyiségben sötét színű, megrágott dohánylevelekre hasonlító váladékot, miközben a nő kizárólag kevés, tiszta folyadékot fogyasztott, amikor épp magánál volt. Emberfeletti erőről tett tanúbizonyságot, és több apáca segítségére volt szükség ahhoz, hogy le tudják fogni, továbbá olyan nyelveken értett és szólt is, amelyeket korábban nem is hallhatott sosem.

Bármennyire is igyekeztek Earling lakossága előtt titokban tartani a dolgot, a falu népe előtt kitudódott, és napról napra gyülekezni kezdtek a kolostor előtt, a bentről áradó rettenetes szagok ellenére is.

Az első két hétben szinte semmilyen eredményt nem értek el Emmánál, de azonosították a testét megszállt démonokat: Belzebubot, Júdást, Emma apját, Jacob-ot és annak szeretőjét, Minát.

Annak felismerése, hogy a nőt megszállt szellemek egyike az apja volt, magyarázatot adott a megszállottság eredetére is. Míg Emma egy tiszteletreméltó, szerény és jámbor életet élő teremtés volt, apja, Jacob életét szenvedélyekkel és erkölcstelenséggel telve élte. Megpróbált vérfertőzést elkövetni saját lányán, amikor pedig az erőszak sikertelenül végződött, megátkozta őt; Mina pedig, aki állítólag boszorkány volt, elátkozott gyógynövényeket etetett vele. Vogl könyve szerint halála után ezért pokolra került szeretőjével, egy Mina nevű nővel egyetemben, aki négy gyermekét megölte.

Számba kell vennünk a szkeptikus megközelítést is: meglehet, hogy Emmának a gyermekkori abúzus nyomán kialakult, komoly pszichiátriai problémái voltak, és ezek okozták állapotát, téveszméit – de ilyen természetű korabeli beszámoló nem áll rendelkezésünkre, csak az egyház emberei által írott információk.

Az ördögűzés folyamata mindenki számára rendkívül megterhelő volt, különösen Emmának. Arcvonásai eltorzultak, teste megcsúfult, extrém módon megduzzadt, végtagjai pedig megkeményedtek. Riesinger és Steiger között is egyre nőtt a feszültség, hiszen Steiger atyának az ördögűzés mellett el kellett látnia plébániája napi szükségleteit is. Ő maga is egyre inkább az Emmát kínzó szellemek hatása alá került: gyakran panaszkodott, hogy kaparászó hangokat hall a szobája falain, amit csak az imádkozás szüntetett meg. Ezen felül Steiger is autóbalesetet szenvedett ebben az időszakban, amit szintén az ördög művének tartott.

A heteken keresztül tartó folyamat Riesingert is nagyon megviselte, Vogl azt írja könyvében, hogy húsz évet öregedett e rövid időszak alatt. Az ördögűzés vége három napon és három éjszakán át folyt, szünet nélkül, és minden nehézség dacára sikeresnek bizonyult.

1928. szeptember 23.-án mind a négy démon távozott Emma testéből, aki felébredt, majd első szavaival megköszönte a segítséget Jézusnak és az Úrnak. Az esetről szóló egyes források szerint egész élete során folytatódtak a megszállottság epizódjai, így nem mondható a hatás véglegesnek – de enyhébb tünetekkel jártak már csak. Minden egyéb információ őt illetően nagyon bizonytalan, ami leginkább kilétének titokban tartásának köszönhetően, nyugalmának védelmében van így.

The Ritual (2025) (A végső rítus)

Az eset a Vogl-könyv 1935-ös megjelenése óta jelen van az amerikai köztudatban, és valóban egy igen hírhedt ügynek mondható. 1936-ban a Time Magazine is hosszú írást közölt róla, és azóta is időről időre előkerül. A 2025-ös The Ritual (A végső rítus) valójában nem az első film, ami erről az ördögűzésről szól.

A 2016-os The Excorcism of Anna Ecklund egy brit feldolgozás, ami az eseményeket Wales-be helyezi. A jól tetten érhető alacsony költségvetés nem a legnagyobb probléma vele sajnos – az a film elején látható 7 percen keresztül tartó, lassított felvételeken elénk tárt néma sikoltozás. Bár az Anna szerepében látható Tiffany Ceri mindent bevet annak érdekében, hogy alakítása elvigye a hátán a filmet, és valóban vannak kifejezetten jó pillanatai, sajnos minden egyéb tekintetben egészen amatőr alkotás, ami ráadásul az ördögűzős témakörhöz nem tesz hozzá semmi újat. Mindez az IMDb-n látható 2,5 ponton álló értékelését is megmagyarázza, ami egyébként szerintem legalább 0,5 ponttal több, mint amennyit érdemelne.

Valójában a probléma hasonló az új film, A végső rítus esetében is.

Steiger atya szerepét Dan Stevens alakítja, akit a tavalyi évben több horrorban, így az Abigail-ben és a Cuckoo-ban is láthattunk. Játéka távol áll attól, hogy meggyőzőnek nevezhessem, így, ha önmagában nem lett volna egyértelmű, hogy a készítők az Al Pacino névtől várták, hogy eladja a filmet, ez mindenképpen bizonyítja, hogy a casting során nem igyekeztek „versenytársat” állítani az idén már 85 éves szupersztár mellé.

Al Pacino játéka élemedett kora ellenére is uralja a vásznat, de tőle nem is nagyon várunk mást. Mindenképpen kiemelést érdemel az Emma szerepében látható kevésbé ismert színésznő, a mindössze 27 éves Abigail Cowen, aki mindezidáig leginkább csak young adult sorozatokban domborított. Magával ragadóan jeleníti meg számunkra a démoni megszálltságot, és kifejezetten kellemes csalódást nyújt az alakítása.

Míg a 2016-os filmben Anna egy „kiválasztott”, gyógyítói képességekkel bíró fiatal lány, az A végső rítus készítői saját bevallásuk szerint is egy racionálisabb, életközelibb, valóságosabb képet nyújtó megközelítést igyekeztek alkalmazni. Steiger atya ezúttal a pszichiátriai kezelés szószólója, aki mindvégig igyekszik meggyőzni Riesingert annak szükségességéről, hogy a spirituális gyógyítást egészítse ki orvosi kezelés is. Mindebből ugyan kialakul valamiféle vita köztük, de sajnos kevés ahhoz, hogy személyiséggel ruházza fel a karaktereket, így egyszerűen csak két üres héj maradnak, reverendában.

A legtöbb kritika a rendezést, illetve az operatőri munkát éri. A filmben mindvégig furcsa, szokatlannak mondható szögekben filmezik a színészeket, de ha ez nem volna elég, a kamera folyamatos mozgásban van – akárcsak, mintha kézikamerás felvételeket néznénk -, ami egy ilyen típusú filmnél legalábbis furcsa döntés a rendező, David Midell részéről, és sokak számára tönkre is teszi a film élményét.

Összességében sajnos A végső rítus semmi újat nem mutat az ördögűzés témájában, a kapcsolódás hiánya és a kiszámítható történetvezetés miatt teljes unalomba fullad, és még a látványvilág sem kárpótolja a nézőt mindezért. Az a fajta film, amit nyugodtan megvárhatsz, hogy kijöjjön valamelyik streaming-szolgáltatónál, és pár év múlva már senki nem fog emlékezni rá. Gondolhatnánk, hogy Al Pacino számára jutalomjátéknak megfelelt, de valójában az ő tehetségét kár volt erre a filmre pazarolni.

Kinek ajánljuk: Kizárólag azoknak tudom ajánlani, akiket megbabonáznak az ördögűzős történetek, és az összeset látni akarják, illetve azoknak, akik az Al Pacino-életművet szándékoznak kimaxolni.

Értékelés: 4/10

Blissenobiarella