Troma. Oly sok nagy sztár, ismert és elismert filmes, Oscar-díjas auteur alma matere és oly sok, álmokkal teli senki, majdani kiégett celeb vesztőhelye. Egy hely, az anyagi javak uralta iparban, ahol nem számít a pénz, a határidő, csak a kreativitás, az elhivatottság és az elmebaj. Egy épület, amit alapítója az Empire State Building és a Szabadság-szobor után, New York harmadik legnagyobb látványosságának tart. Egy név, egy fogalom, egy filozófia, egy életérzés és egy ember, aki mögötte van. Lloyd Kaufman.
Tulajdonképpen két ember, de akkor nem lett volna olyan mély a bevezető. 🙂 Lloyd mellett eme csodák palotájának másik létrehozója Michael Herz! Mivel saját akaratából mindig is kivonta magát a nyilatkozatokból, ezért poénból mindig a troma egyik állandó színésze, a 220 kilós Joe Fleishaker adta az interjúkat, hogy a közönség azon része, aki ismeri a turpisságot röhögjön egy jót, a másik fele pedig ne is akarja többször képernyőn látni a producer társat. 🙂 Ez a két flótás hozta létre 1974-ben a Troma Entertainmente-t, ami főként a morbid humorban gazdag, extra alacsony költségvetésű horrorjaival vált hírhedté. A Cinegore olvasóinak gondolom nem szolgáltam újdonsággal, már csak azért sem, hiszen jó pár tromás kreténségről írtunk e oldal hasábjain, viszont a Mother’s Day esetében egy picit másról van szó, mint a megszokott őrültségek. De tényleg csak egy picivel!
A Troma stúdió, a sörszagú férfiak alantas vágyait, egészen az igazi áttörést jelentő 1984-es Toxic Avenger-ig, főként erotikus vígjátékokkal elégítette ki. Igaz ezzel szép sikereket értek el, aminek köszönhetően egyre szélesebb körbe tudták elterjeszteni alkotásaikat. Charles Kaufman, Lloyd testvére pedig ezt a műfajt igyekezett megtörni anyák napi művével.
Természetesen a filmnek semmi köze nincs május első vasárnapjához vagy a Buba énekéhez, bár tény, hogy a főszereplő szadista testvérpáros legszívesebben édesanyja ölében nyugodna egész életében. Három, hajdani főiskolás szobatárs lány, szokásos közös nyaralását tengeti egy tó partján. Csak egy hétvége, de számukra az év fénypontja. Sörözgetnek, füveznek, hülyéskednek, nosztalgiáznak és nem is sejtik, mekkora ganéba léptek. Az erdő ugyanis egy nagymama korú édesanya és két 30 év körüli pszichopata kisfia felügyelete alatt áll. Miután a csemeték felfigyelnek a lányokra, az éj leple alatt lecsapnak rájuk, a házukba cipelik és elkezdik kínozni őket. Egyikük meghal, mire a másik két amazon bosszút esküszik.
Tömören ennyiről lenne szó, ebből is látszik, hogy Kaufmanék itt nem akarnak korteskedni, teszem azt a radioaktivitás ellen, egyszerűen csak egy szimpla, exploitatív rape-revenge horrort akartak a rájuk jellemző humorral, filmes utalásokkal és az egész showbizniszről alkotott véleményükkel. A film megerőszakolós jelenete van olyan hatással, mint Wes Craven Last House on the Left-je, a vérengzős részek is működnek. Persze a készítők nem tudnak és nem is akarnak kibújni a bőrükből, így többnyire a komikus részek kerülnek előtérbe.(kedvencem, mikor a slasher filmek klasszikus, a főszereplőket figyelmeztető karaktere megjelenik, de nem a megszokott módon: “Majd ott megkapjátok amit érdemeltek leszbikéim!” 🙂 ) Anyuka katonai módszerekkel edzi és tartja jó kondiba csemetéit. Hipnotikus lelki terrorban részesíti őket, így láncolva örök életükre magához és torzítja el személyiségüket. Beatrice Pons lubickol a szerepben. A kedves öreg mamikát pont olyan jól kelti életre, mint a gyerekeit manipuláló sértődékeny elmebeteget. Egyértelműen Ő a motorja az egész filmnek. Természetesen a porontyok is igen karizmatikusak és önálló egyéniségek, viszont az áldozati bárány szerepét betöltő lányok érdektelenek. Helyesek, kedvesek meg minden, de bármelyik slasherbe beleillenének, semmi egyéni íz.
Az erdőben élő redneck family nem sokban különbözik a híres Sawyer családtól. Szeretnek így élni, ez az életmód tartja össze kicsiny közösségüket, hála anyuka sok éves munkájának máshogy nem is tudnának létezni. Nem kiemelkedő darab, de főleg a Troma életében kuriózum, hiszen a sok kreténség mellett is komolyan vehető.
értékelés: 8/10
Miskei
nah, erre gyorsan lecsapok, eddig még kimaradt 🙂