The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

The Endless (2018)

The Endless (2018)

Valószínűleg Justin Benson és Aaron Moorhead neve nem cseng minden horror-rajongó fülében ismerősen, de biztos vagyok benne, hogy korábbi munkáik megemlítése már sokkal jobban rezonál a szakavatott nézők számára. Az…

Extinction (2018)

Az emberek történelmük során számos forgatókönyvet tartottak, és tartanak a mai napig is számon azt illetően, hogy miként fog egy nap fajunknak végképp leáldozni. A népszerűbb, populárisabb elméletek közül merített…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

GastroGore extra – Horror Sörök vol. 2.

Nyilván nem kell nagyon ecsetelnem, hogy ezeken a borzasztóan meleg nyári napokon mennyire szörnyen jól esik egy-egy hűsítő serital. Ahogy a Kedves Olvasók, úgy a szerkesztőség tagjai is előszeretettel szokták fogyasztani…

Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású…

Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…

Texas Chainsaw Massacre – The Beginning (2006) (Texasi Láncfűrészes Mészárlás – a Kezdet)

texasbeginning_thumbŐszintén megvallva nekem nem adatott meg az a kegy, hogy Tobe Hooper örökérvényű klasszikus filmjén keresztül ismerkedjek meg elsőként Bőrpofával, a horror-történelem kultikus és sok tekintetben mérföldkőnek (vagy éppen mintának) számító személyiségével. Nekem az eredeti remake-jével kellett kezdenem anno ezt az egyoldalú ismerettséget (miszerint én kifejezetten rajongok eziránt a brutális gyilkosért, ami visszafelé kötve hiszem hogy elmondható lenne..). Összefoglalva volt alkalmam megtekinteni a felújított, felturbózott, és felspécizett Texasi láncfűrészest, és erősen elkezdtem érdeklődni a téma minden aspektusa iránt. Aztán borzalmas ballépést követtem el: megnéztem a negyedik részét az original sorozatnak (A.K.A. A Texasi Láncfűrészes Gyilkos Visszatér). (tovább…)


Devil’s Rejects, the (2005) (Az 1000 halott háza 2. – A sátán bosszúja)

devilsrejects_thumbRob Zombie, az egykori White Zombie énekese, majd később szolókarrierbe fogó zenész legendásan nagy horror-fan. Ez meglátszik a zenéjén, a videóklippjein, és nem utolsósorba a külsőségein. Végső lépésként rendezett egy filmet, Az 1000 halott háza címmel, amely egy igencsak alsó szintűre sikeredett Texas-klón volt, gyilkos, elmebeteg családdal, sikongó áldozatokkal, és klippszerűen kapkodó képsorokkal. A film (szerintem nagy buktája) után tervbe került valahonnan a második rész is, ami aztán el is készült The devil’s rejects (magyarra fordítva Az ördög hulladékai vagy mi) címen, tékás filmként, és kis hazánkban szinte elérhetetlenül. Sajnos… (tovább…)


Invisible Man, the (1933) (A láthatatlan ember)

invisibleman_thumbMivel az előző Bride of Frankenstein kritikám során többször is megemlítettem James Whale másik halhatatlan klasszikusát, a Láthatatlan embert, kézenfekvőnek tűnt, hogy mostani cikkemnek ez a film legyen az alanya.
A Láthatatlan ember készítése körül anno volt egy kis probléma: az író, H. G. Wells még élt, és nem igazán bízott a Universal filmeseiben, miután szépen elkúrták a Dr. Moreau szigete című könyvének feldolgozását. (a film címe The Island of Lost Souls, és a képeket eltekintve klasszikus trash lehet, az egyik főszerepben Lugosi Bélával – ergo valószínű, hogy még hallani fogtok róla az oldalon.) Wells tehát aggódott a készülő film miatt, de a stúdió fejesei megoldották az egészet egy huszárvágással: a film eleje szinte egy az egyben a regényt követi, és később is előfordulnak ismerős pillanatatok/motívumok, de maga a történet lényegi része, a végkifejlet teljesen más irányba haladt. (tovább…)


Three… Extremes (2005)

threeextremes_thumbA Three… Extremes (Saam gaang yi) három történetet mesél el két órában olyan rendezők tolmácsolásában, mint Takashi Miike (japán), Fruit Chan (hongkongi) és Chan-wook Park (dél-koreai). A triumvirátusból egyedül Fruit Chan neve csengett ismeretlenül, azonban a másik két nagyágyú munkásságának ismeretében nem hittem, hogy csalódhatok a film(ek)ben. Hogy ez így lett-e? Igen, de ez most kit érdekel, a lényeg, hogy kedvetek legyen megnézni, mit is főztek ki eszelős csingcsung barátaink a szórakoztatásunkra. (tovább…)


Tombs of the Blind Dead (1971) (Vakbélrémület)

tombsblinddead_thumbAz “európai horror” műfaji megnevezés hallatán az emberek általában Olaszországra asszociálhatnak (mármint azok, akik valamilyen szinten érdeklődnek eme stílus iránt), ami Dario Argento, Lucio Fulci és a két Bava munkásságának köszönhetően nem is csoda. Persze kiemelkedő alkotások máshol is születtek, melyek egyik jeles példánya Amando de Ossorio spanyol filmrendező “Vak halottak” kvadrológiája – ennek első része, az 1971-es Tombs of the Blind Dead 1989-ben nálunk is megjelent a Hungarovideo jóvoltából, Vakrémület címmel. Az azonban kurva régen volt, úgyhogy ideje felfrissítenünk az emlékezetünket, kik is voltak azok a nagyon kedves sátánimádó zombi-múmia lovagok, akiket ma már csak vak halottakként emlegetünk. (tovább…)


Troll (1986) (Troll)

troll_thumbAmikor még nem folyt a csapból a Rémálomföld; tudjátok: aranyos kis küklopsz leült a kislány ágyára, aztán jöttek a trollok, és csoportosan fröcskölték a fülzsírt, meg persze segítség, lehúgyoz a fa! stb., szóval még jóval ezek előtt, volt egy film, melyet úgy hívtak, hogy Troll. Ahogy Blizz kollégám a film félelmetesen rossz, második részének beszámolójában írta: ez egy vicc. És ebben maradéktalanul igazat adok neki. Pont ezért kellett megnéznem az előzményét – ami, mint látni fogjuk, abszolút nem hasonlít rá… (tovább…)


Troll 2 (1990) (Troll 2)

troll2_thumbNéha előfordul, hogy egy film ismertetésénél már a bevezető megírása is gondot okoz, hisz’ nem mindig jut eszembe egy, az adott alkotáshoz méltó felkonferálás. A Troll 2 esetében épp az ellenkezője történt, most ugyanis azon kell gondolkoznom, hogy mivel is kezdjem, annyi ötletem lenne. Talán kezdem a lényeggel; ez a film egy nagy vicc. Nincs semmi olyan benne, amit ne lehetne kiröhögni, legyen szó a színészekről, a sztoriról, magukról a szörnyekről, vagy bármi másról. Már az első Troll is igen mulatságosra sikeredett (finoman szólva), mégsem hasonlítható össze a két “remekmű”. Az egyik legszembeötlőbb különbség már igen hamar nyilvánvalóvá válik; ebben a filmben egyáltalán nincsenek trollok, csak goblinok, a kettő viszont nem ugyanaz. Mindegy, ilyen apróságon igazán nem kell fennakadni… manó oszt kész. (tovább…)


Turistas – Paradise Lost (2006) (Végzetes Kitérő)

turistas_thumbÚgy látszik tini horrorból sosem elég, mire egyet megnézek, addigra elkészül 3 másik. A Hostel sikerén felbuzdulva gondolták, hogy “hinnye, ilyet mi is tudunk, csak köll néhány fiatal a darálóba”, és még a 2. rész előtt összedobták a Végzetes Kitérőt. A stábról csak annyit tudok elmondani, hogy semmit nem tudok róluk elmondani. Lehet csak én vagyok ilyen műveletlen, de a rendező egyik eddigi filmjéről sem hallottam, és Melissa George-on (Amityville remake) kívül a színészek se voltak ismerősek. Így hát minden elvárás nélkül ültem le megnézni a filmet. (tovább…)


Vacancy (2007) (Elhagyott szoba)

vacancy_thumbHa készülne egy lista a Kontroll című film rajongóiról, az én nevem biztosan nem szerepelne rajta, mégis kíváncsian vártam, milyenre sikerül Antal Nimród első Amerikában készült játékfilmje. Mivel a rendező 17 éves koráig odakint élt, nyelvi nehézségek valószínűleg nem adódtak, miközben a stábnak dirigált (melynek tagja volt Andrzej Sekula is, aki többek között a Ponyvaregényt és az Amerikai Pszichot fényképezte), azért a forgatás körülményei nyilván teljesen mások voltak, mint itthon. Hogy ez mennyire nehezítette (vagy könnyítette) meg Antal Nimród dolgát, nem tudom, azt viszont bizton állítom; ebben a műfajban régen készült ilyen hangulatos horror. (tovább…)


Violent Shit (1987)

violentshit_thumbAz 1950-es évek végén, illetve a 60-asok elején a filmkészítés könnyű volt. A tucatnyi kisebb, trashfilmeket örömmel finanszírozó stúdió, mindpéládul az Aip (American International Pictures) olyan cápaszerű producerekkel, mint a halhatatlan Roger Corman vevő volt mindenre. Így születhettek meg az olyan filmek, mint a Roger Corman felügyelte Giant Leeches, Wasp Woman illetve Bucket of Blood, vagy a Herschell Gordon Lewis által alkotott, hihetetlen brutalitásával hivalkodó Blood Feast. Ezek a filmmel főleg mai szemmel már nevetségesek – de pont ezért hihetetlenül szórakoztatóak is. Az ember nézi az agyonmásolt kópiákat, és szinte ottérzi magát a popcornszagú autósmoziban. Aztán a független filmkészítők vagy kiöregedtek a szakmából, vagy nem tudták tartani a lépést az egyre újabb filmek szex és erőszakszintjével (a hetvenes években elszabadult a pokol). A (klasszikus) trash filmnek befellegzett. (tovább…)