vampire

Hold the Dark (2018)

Az utóbbi pár év termését elnézve akár azt is mondhatnánk, kezd kialakulni egyfajta trend a thriller műfaját illetően; a megfelelően megkomponált, tipikus környezetbe helyezett bizarr gyilkossági ügyeken alapuló filmek ugyanis…

Kryptozoológia – 27. rész – Crosse atkái

Egy korábbi epizódunkban említettük, hogy a mesterséges élet létrehozásának lehetősége már a középkorban is megmozgatta a természettudományok művelőinek fantáziáját. Az irodalomban kétség kívül Mary Shelley először 1818-ban kiadott Frankenstein című…

Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo…

Venom (2018)

Marvel Comics földönkívüli szimbiótája ugyan 2014-ben már felbukkant egy rövid jelenet erejéig a reboot-olt Csodálatos Pókember második részének végén, azonban a Sam Raimi Pókember-trilógiájának hármas számú epizódjában nyújtott teljesítménye okán…

Downrange (2017) (Defekt)

A már-már polihisztorként tevékenykedő, japán származású Ryuhei Kitamura producer, színész, vágó, illetve vizuális effektusokért felelős szakember, de leginkább mégiscsak rendező –  olyan filmekért felelős, mint az Éjféli etetés vagy a…

Halloween (2018)

Halloween (2018)

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a tíz kedvenc horrorfilmem, akkor általában a frappáns melyik évtizedből válasszal viszem tovább a beszélgetést. Az elkerekedő szemek hatására inkább átfogalmazom a kérdést. Természetesen…

UFO (2018)

Éppen a minap beszélgettünk UFO-fan kollégámmal, Absvrd-dal arról, hogy vajon manapság mivel is lehetne megfogni a téma iránt fanatikus nézőket, mint például minket. Jó rég volt utoljára olyan alkalom, hogy…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

Bram Stoker’s Way of the Vampire (2005)

Az Asylum stúdió mindig is híres volt rosszabbnál rosszabb alkotásairól, melyek között azonban sajnos még az átlagnál is igénytelenebb művek is előfordulnak. Ezen filmek közé tartozik a 2005-ben kiadott Way of the Vampire, mely a Dracula című remekmű írójának egy novelláját dolgozza fel, azonban annyira silány módon, hogy azt Bram Stoker biztosan letagadná. (tovább…)


Eat Local (2017)

A vámpíros filmek elég sok teret hagynak a humornak, és az Eat Local élt is minden adódó lehetőséggel, hogy egy könnyed de emlékezetes 100 perccel szórakoztasson minket. Minden kapunk, ami szem(fog)nak, szájnak ingere – csinos vámpírt, lovagias vámpírt, őrült vámpírt, nagyi vámpírt, robbanó csirkét, szóvicceket, néhol látványos jeleneteket és összességében egy egyszerre izgalmas és megmosolyogtató filmet. Az Eat Local az idei év egyik legerősebb horror-vígjátéka, nem kevés brit humorral fűszerezve! (tovább…)


Dracula aka. Drácula (1931)

spanishdracula_thumb1931-ben a filmipar még csak gyerekcipőben járt. Ekkortájt kezdték forgatni az első hangosfilmeket, utat törve egy újabb színészgenerációnak, és ugyancsak ekkor jelent meg a mozgóképtörténet egyik legjelentősebb darabja, a Lugosi Béla nevével fémjelzett Dracula, megnyitván a Universal Pictures klasszikus szörnyes korszakát. Azonban ekkoriban még nem létezett olyan, hogy felirat, ne adj Isten szinkron, viszont az egyszerű, nem angol anyanyelvű ember is szerette volna megtekinteni a vérszívó gróf történetét, így, miközben nappal Lugosiék alkotását forgatta a stúdió, éjszaka egy másik Drakula film készült: George Melford rendezésében a spanyol változat. (tovább…)


Hellsing (manga) (1997-2009)

HSMMiniHa már egyszer az egyik kedvenc sorozatomról van szó, amelynek mindkét anime adaptációjába igencsak beleszerettem, akkor nem is olyan meglepő, hogy úgy döntöttem, ideje a teljes mangát is elolvasni. És akkoriban eszméltem rá, hogy ez nem mindig annyira egyszerű, mintsem azt gondoltam volna. Hiszen, mikor berendeltem a Hellsinget, rádöbbentem, hogy még nincs is vége. És a 10. kötetig még kicsikét várnom kellett. Addig is felelevenítettem a tévésorozatot, a csodálatos zenéjét és a hihetetlenül izgalmas történetét. Utána belekezdtem a Hellsing Ultimate-be, ami szintén hamarabb indult el, mintsem befejeződött volna a történet, viszont sikeresen végigkövette azt, hiába volt némi csúszás a Geneon-nál a jogok tekintetében, illetve meg kellett várni az alkotóknak az új kötetek megjelenését is.

(tovább…)


Hellsing (TV) (2001-2002)

HLMiniHa anime és horror, akkor egyértelmű, hogy kihagyhatatlan és örökös toplistás számomra a Hellsing tévésorozata. Erről nincs vita, az egyik legsajátosabb és legfantasztikusabb, amit valaha a témában láttam. Hiába a későbbi Ultimate OVA tíz része, egyszerűen ez az, ami anno megadta az alaphangulatot, hogy egyáltalán az ilyen típusú rajzfilmekkel ismerkedni kezdjek. Nyilvánvalóan már említettem, hogy az Elfen Lied volt az első a horror műfajból, azonban rögtön követte ez a manga adaptáció is sorban, és évekig tartották a legjobb animének járó díjat (az én véleményem szerint).

(tovább…)


Trinity Blood (2005)

TBMiniA Trinity Blood egyszerre poszt-apokaliptikus és történelmi jellegű anime. Hogy mit értek ez alatt, az remélhetőleg hamar ki fog derülni a leírásból. Mindenesetre azon sorozatok közé tartozik, melyek különösen közel állnak a szívemhez. Nem csak a témája, a fantasztikusan kidolgozott képi világa, hanem zenéje és színhelyei miatt is. Kezdjük a legelején, az egyik legszebb főcímzenével: BUCK-TICK: Dress (BLOODY TRINITY MIX).

(tovább…)


Lunar Legend Tsukihime (2003)

TSminiShiki egyáltalán nem átlagos fiú. Valami nagyon felzaklatta gyermekkorában, egyedül arra emlékszik, hogy valakitől kapott egy szemüveget és azóta valamiért sokkal jobb az élete. Azonban egy súlyos autóbaleset következtében elvesztette a szüleit és amnéziás lett. Ugyan furcsa álmok gyötrik mindenféle vonalakról, de próbálja normális középiskolásként élni mindennapjait. Elég erős felütéssel kezd ez az anime is és bár némi játékosság is vegyül belé, mégis sikerül fenntartania a feszültséget a végsőkig.

(tovább…)


American Horror Story: Hotel (2015)

ahshotel_thumbAz American Horror Story előkelő helyet foglal a horrorsorozatok hatalmasra duzzadt mezőnyében. Az elsők között mutatta meg, milyen hatalmas, fényes jövő áll a műfaj előtt a tévéképernyőkön, és bár az évadok sosem voltak tökéletesek, mindig az aktuális éves felhozatal fénypontjának számítottak. A Hotel viszont idén meglehetősen nehéz helyzetben találta magát. (tovább…)


BloodRayne: The Third Reich (2010)

bloodrayne33A BloodRayne II megtekintése előtt még reménykedtem, hogy Uwe Boll kedvenc szériája ( a szintén már harmadik résznél tartó A király nevében mellett) nyújtani fog valamilyen szórakozást, valamilyen emlékezetes pillanatot, esetleg epikus hülyeséget. Ennek ellenére a Deliverance csúnya pofára esésnek bizonyult, egy vontatott, bugyuta, klisés és szánalmas szarkupacnak, amely nyílegyenesen múlta alul a thrash filmekkel szemben támasztott meglehetősen alacsony elvárásaimat is. Következett a BloodRayne harmadik része, és ismét reménykedni kezdtem: Boll a jelek szerint eljutott addig, hogy legalább fél perc játékmenetet megnézzen a feldolgozott játéksorozatból, és az előzetesek egy modern nazisploitationt, egy vérgőzös agyatlan másfél órás vagdalózást ígértek, valóságos mennyországot az előző rész jellegtelen spagettiwestern próbálkozása után. Sajnos úgy vélem, nem mondok újat a nap alatt, ha már most előre kijelentem, Boll papa még ezt is sikeresen félrebarmolta. (tovább…)


BloodRayne II: Deliverance (2007)

bloodrayne2_thumbFolytatódik thrash tematikus hetünk, azon belül Uwe Boll filmes munkásságának vesézése. Az eredeti BloodRayne film ugyan a címet, és a főhős kinézetét leszámítva semmit nem vett át az adaptált játéksorozatból, sokan ezt, A király nevébent és a Postalt tartják a legnézhetőbb alkotásoknak Boll játékadaptációs vágóhídjáról. Naivan azt hittem, hogy a “trilógia” által közrefogott, és az azok után megjelent filmek is jobbak lesznek, talán Boll képes volt javulni valamennyit a Holtak háza és az Egyedül a Sötétben brutális melléfogásai után. A valóság azonban az, hogy Boll számára lefelé vezetett az út, és ahogy a kritikusok egyre intenzívebben szedték ízekre az alkotásait, rejtélyes pénzügyi forrásai is úgy tűnt, apadni kezdtek, munkássága pedig egyre mélyebbre hatolt a szennyfilm sötét bugyraiba. (tovább…)