Assault on Precint 13 (1976) (A 13-as rendőrőrs ostroma)

assault_thumbEzúttal nem fogok elkezdeni Carpenterről áradozni, gondolom mindenki ismeri az urat, aki szereti szereti, aki meg nem, az dögöljön meg. A 13-as rendőrőrs Carpenter második komoly munkája, ez hozta meg számára az áttörést, hogy elismert filmessé válhasson. Hogy manapság miket művel, az persze megint más tészta, de a 70-es/80-as években vitathatatlanul félisteni magasságokba emelkedett (nem véletlenül kapta az Akció és horrorfilmek királya címet). A dátum elsőre talán réginek hathat, de egy film kora és színvonala között ugye nem igazán van összefüggés. Ez a film a modern akciófilm műfajának egyik legelső képviselője. Persze ez még nem tenné feltétlenül jó alkotássá, Carpenter viszont annál inkább azzá tette. Csodálatos jelenetekkel, és zenével tarkított, felkavaró akcióremeket készített, ami már a 80-as években, klasszikussá érett. Egyszóval ez itt egy kibaszottul nagy, űberkirály akció alapmű, amit vétek kihagynia mindenkinek. Na de először, nézzük, hogy miről is van itt szó.

assault1

Az Angyalok Városa, 70-es évek. A városban dúl az erőszak, a főleg feketék, latin-amerikaiak és egyéb “másodrangú” polgárok által lakott szegénynegyedeket a bandák uralják. A totális kilátástalanság rengeteg embert sodor a bűnözés útjára. A rendőrség számára persze csak egyetlen lehetőség áll rendelkezésre a visszavágásra, szintén az erőszak. (Erről lehetne egy jó kis társadalomkritikai vitát folytatni, de leszarjuk, lényeg a film.) Itt kapcsolódunk be a történetbe, amelynek elején ugyanis egy barátságos rendőri akcióban gyakorlatilag kivégeznek egy fél tucat bandatagot, az egyik helyi gengből. Persze ez egy kicsit felbassza a megmaradt bandatagok agyát (vannak még páran, majd meglátjuk), így aztán el is indulnak bosszút állni. Hogy kin is? Hát a helyi lakosokon, természetesen. Közben, párhuzamosan láthatjuk, hogy bezárják történetünk fő helyszínét, a 9-es rendőrőrsöt (hogy miért is 13-as rendőrőrs a film címe, arról majd később). Ide is irányítanak egy igazán szimpatikus néger zsarut, hogy vezényelje le a bezárást. Az ex-rendőrbázis persze az adott gettó közepén van, ahol is már csak egy-két rendőr és irodista maradt. A telefont kikapcsolták, már csak a megmaradt cuccot kell elvinni.
Cselekményünk harmadik szála, pedig egy fogolyszállítással kapcsolódik a többihez. A hírhedt gyilkost, Napoleon Wilsont ugyanis átszállítják egy másik fegyházba, néhány rabtársával együtt. Csakhogy közben az úton a két másik rabból az egyik rosszul lesz, így kénytelenek megállni a legközelebbi rendőrőrsön, ami a 9-es. Eközben egy zseniálisan kegyetlen jelentben, a banda kinyír egy fagylaltost és egy kislányt, aki épp fagyit akart enni. Úgy kell neki, mi? Az apa, a fájdalomtól szinte félőrülten, a gyilkosok után veti magát, és a fagylaltos pisztolyával megöli az egyiket. Na, nekik sem kell több, egyből üldözőbe veszik. A szerencsétlen fickó persze szintén a rendőrőrsön köt ki, amit aztán a banda körbe vesz. Mivel az őrsön se telefon, se HBO, se semmi, gyakorlatilag magukra maradtan kénytelenek szembe nézni, a hatalmas számbeli fölényben lévő, enyhén zakkant bandatagokkal. Hamarosan meg is kezdődik az ostrom. Többet nem akarok írni a történetről, az mondjuk úgy is kitalálható, ki marad életben, de azért tartogat még izgalmakat a film.

assault2

Igyekszem, nem ömlengésbe fulladni (bár nem fog menni), így próbáljuk nézni a tényeket. A történet vonalvezetése jó, nincsenek erőltetett vagy kidolgozatlanul maradó mellékszálak. A szereplők szerintem szimpatikusak (persze Napoleon Wilson a legnagyobb ász, aki mindig cigit kér mindenkitől), és a színészek is jól hozzák a figurát. John Carpenter zsenialitásához ekkoriban kétség sem férhetett, már ebben a második nagyfilmjében is első osztályú jelenetek tucatjait találhatjuk. A támadó bandatagok félelmetesek, nem érdekli ő?ket, hogy meghalnak-e, csak jönnek és jönnek megállíthatatlanul. Pont, mint a zombik. A cselekmény helyszíne is remekül lett kiválasztva, igazi gettó környék, egy lepukkant rendőrségi épület és sehol senki, aki segítene. A zene a szokásos szintetizátor, viszont ezúttal a lehető legminimálabb témából alkotott valami embertelenül nagyot az öreg. Ilyen zenéket senki másnál nem lehet találni, csakis nála. Nagyon szuggesztív muzsikát tud írni a filmjeihez. Ahogy az később Carpenter szokásává vált, néhány szereplőt más filmjeiben is felfedezhetünk (Nancy Loomist a Halloween-ben és a Köd-ben, Darwin Jostont szintén a Köd-ben, Charles Cyphers-t pedig 6 Carpenter filmben is).
Kedvenc filmet persze nehéz elfogulatlanul értékelni, nyilván van aki ezt is szarnak tartja, de véleményem szerint nagyon ott van. Egy igazi -majdnem elsőfilmes- alapmű. Ami pedig a tavalyi remake-et illeti, aki azt elkövette, azt a beleinél fogva lógatnám fel. Egy Carpenter filmet újrafeldolgozni (főleg így), egyenlő a népirtással.
És az elején feltett kérdés: miért is 13-as rendőrőrs a film címe, amikor az őrs száma 9-es. Azért, mert a 13-as körzetben van! Logikus, nem?

 

értékelés: 10/10

Corps

Be the first to comment on "Assault on Precint 13 (1976) (A 13-as rendőrőrs ostroma)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..