Ha azt mondom, hogy Sandy Collora (a név ne tévesszen meg senkit, egy úrról van szó), valószínűleg nem sokan tudják őt bármihez is kötni. Pedig ez a 35 éves rendező (mostanában leginkább reklámfilmeket készít) olyan produkcióknál segédkezett kreatív művészként, mint a Predator 2, a Holló, vagy a Rémálom az Elm utcában ötödik része. És csak úgy zárójelben jegyzem meg: nemrég elkészítette minden idők legjobb Batman filmjét. Nem vagyok tisztában az eddigi Batman filmek költségvetésével, de például az 1997-es Batman és Robin-nal biztosan nem spóroltak (más kérdés, hogy Schumacher filmje egy TrueColor-ban pompázó műtrágya). Jobb bele sem gondolni, hogy annyi pénzből mit hozhatott volna ki Collora… De maradjunk a tényeknél. Sandy Collora 30.000 dollárból (kb. 6.5 millió forint) készített egy 8 perces Batman filmet, amit nem lehet csupán egyszer megnézni.

VIGYÁZAT!!! SPOILER KÖVETKEZIK!

Mivel a poénok lelövöldözésével szerintem túl sokat nem ártok a filmnek (másrészt meg szinte lehetetlen úgy hozzájutni a filmhez, hogy a poénok eleve ne legyenek lelövöldözve a screenshotok által), ezúttal nem látom értelmét a különösebb titkolózásnak.
Nyolc perces filmünk azzal kezdődik, hogy Batman ősi (és legveszedelmesebb) ellenfele, Joker megszökik az Arkham-i elmegyógyintézetből. Természetesen néhány szépen megvilágított/kamerázott repülés és ugrabugra után Batman elcsípi a gonosz bohócot, aki elég idegesítő dolgokat mond – és legalább ilyen idegesítően vihog -, úgyhogy Batman kissé megrakja szegényt. Joker persze tovább vihog egy darabig, ám hirtelen előbukkan valami a semmiből és felrántja a tetőre… Batman kissé meglepődik, de nem annyira, mint maga a néző, aki nemsokára azt látja, hogy Batman mögött felemelkedik egy H.R. Giger-féle idegen (pofáraesés csapó 1)… és a Denevérember megkűzd a “Nyolcadik utas a halál” hátborzongató szörnyetegével. Hősünk sajnos alulmarad a harcban, de semmi baj, mert az utolsó pillanatban az alien fejét szétlövi egy jól megtermett predátor (pofáraesés csapó 2), aki magát Batmant is prédának tekinti…

Ez a film lenyűgöző és elgondolkodtató egyben. Lenyűgöző, mert gyönyörűen van felvéve nagyon jó szereplőkkel, a speciális effektusok is tökéletesek, és az egész pont olyan sötét, mint a jobb Batman képregények. És elgondolkodtató, mert “csak” egy rövidfilmről van szó, mégis teljesen hiteles szereplőket találtak hozzá. Nekem a Tim Burton filmekkel is az volt a bajom (többek között), hogy Michael Keaton-t abszolút nem találtam jó Batman-nek, sőt, szerintem Jack Nicholson remek színész, de egyáltalán nem hasonlít alkatilag (sem) az “igazi” Jokerhez. Sandy Collorának viszont sikerült találnia egy nagyon jó Batmant (aki nem csak akkor izmos, ha felveszi a kitömött gumiruháját) és egy tökéletes Joker-t. Ez a sokmillió dollárból készített Batman filmek készítőinek miért nem sikerült? Persze ha mindenáron világsztárokat akarnak beleerőltetni egy-egy szuperhős (vagy annak ellenségének) szerepébe, mindezt egy gagyibb, gyerekek által is fogyaszthatóbb történettel tálalva, akkor Joel Schumacher és Val Kilmer kell nekünk. És ezt igazából el sem ítélhetjük (a producereknek profit kell), legfeljebb sajnálhatjuk… Főleg miután láttuk, hogy mire képes egy Sandy Collora.

értékelés: 10/10

Blizz