Death Note (2006) (A halállista)

Remélhetőleg a Death Note jelenséget nem kell bemutatni senkinek. Egy 2003-tól 2006-ig futott mangáról van szó, ami a megjelenését követő években talán a legismertebb idősebb korosztálynak szóló japán márkává vált, készült belőle világsikerű anime sorozat, játékok, és néhány élőszereplős film is, amelyek annyira sikeresek lettek, hogy Japánban az akkor toplistákat uraló Da Vinci-kódot is leszorították az élmezőnyből. A történet misztikus-thriller jellegű töltete miatt ideje, hogy utóbbiakról végre mi is megemlékezzünk.

Szerte a világon ijesztő jelenség borzolja az idegeket: a világ bűnözői váratlanul elkezdtek szívrohamban elhullani. A rendőrök, az orvosok tehetetlenek, szervezett gyilkosságnak, vírusnak nyoma sincs, mégis egyértelműen rendszer van az esetekben, piti gengszterektől a szervezett bűnözés felső tagjaiig minden nap több ezren esnek áldozatául annak a rejtélyes igazságosztó entitásnak, akit az emberek csak Kiraként (az angol killer szó, japán kiejtéssel) kezdenek emlegetni, majd később istenként tisztelni, amiért megtisztítja a világot a gonosztól. Kira valójában egy ember, egy tizenéves japán egyetemista, Yagami Light, aki az egész szigetország egyik legkiválóbb elméje, hatalmas, fényes jövő áll előtte, viszont néhány héttel korábban olyan események részese lett, amelyek örökre megváltoztatták az életét. Light ugyanis rájött, hogy az igazságszolgáltatás, amit apja, és ő is szolgálni akar, velejéig korrupt, a világon nyüzsögnek a bűnözők, a hazugok és a csalók, akik ellen az átlagember képtelen bármit is tenni, és a harc az igazságért, a jóért gyakorlatilag értelmetlen. Viszont, mintha csak a sors rendezte volna úgy a dolgokat, nem sokkal a megvilágosodás után az útjába került egy rejtélyes fekete füzet, egy halállista, amit az egyik shinigami (a japán mitológia halálistenei) dobott a földre unalmában, csak hogy lássa, mihez kezdenek az emberek, ha ilyen hatalom kerül a kezükbe. Ha valakinek a neve bekerül a füzetbe, az meghal, alapesetben szívrohamban, de a halál körülményei még bonyolíthatóak és időzíthetőek is. Light, miután meggyőződik a lista erejének valódiságáról, öntörvényű igazságosztásba kezd, és bűnözők ezreit küldi halálba, hogy a világot jobbá tegye, hadjáratához pedig hol passzív, hol aktív társként később csatlakozik a shinigami, Ryuk is. Mindez szép és jó lenne, viszont Light megalomán hajlamai a lista használatával arányosan növekednek, a gyilkosságsorozattal pedig sikeresen felkelti az L néven dolgozó, teljes anonimitásban élő nemzetközi szuperdetektív figyelmét is, aki egy rövid akció során Light nagyképűségét kihasználva nem csak arról győződik meg, hogy Kira egy tényleges, létező személy, de alapos indokot szerez arra is, hogy Japánban nézelődjön gyanúsítottak után. Az ítélkezés pedig innentől kezdve macska-egér játékká válik: Light és L is minél előbb megpróbálja kideríteni a másik személyazonosságát, mindketten a végsőkig meg vannak győződve a maguk igazáról, a legkisebb hiba is halált, és a másik fél győzelmét vonhatja magával.

A Death Note kétségtelenül a legeredetibb, és legjobb történet, amivel valaha az ázsiai anime-manga kultúra megajándékozta a világot (bár mellékesen meg kell említenem, hogy van ott még egy másik, hasonlóan jó, Monster című remekmű is, amiről később lehet, hogy megemlékezek még). A kérdés nyilvánvalóan nem az volt, hogy a film kellően izgalmas, magával ragadó és lebilincselő lesz-e, hanem hogy sikerül-e a rendezőnek és a stábnak maradéktalanul, vagy legalábbis minimális csorbával vászonra vinniük azt az irdatlan mennyiségű karaktert, motivációt, mondanivalót és eseményszálat, amit az alapmű magában foglalt. A válasz fél siker. Egyrészt a szereposztás fantasztikus, szinte a stáb minden tagja kifogástalan munkát végez, a hangulatot maximálisan telibe találták a készítők – másrészt a játékidő korlátai miatt (két kétórás film is kevés) jó pár elemtől meg kellett válni az adaptálás közben. Így a karakterek többsége jóval egysíkúbb, kiszámíthatóbb a rajzolt megfelelőjéhez képest, több mellékszereplő nem került bele a filmbe, vagy jelentéktelenebbé vált, míg helyettük megjelent néhány teljesen új arc is – például Light barátnője, Shiori – akik amolyan eleven huszárvágásként próbálják meg áthidalni azokat az akadályokat és üres foltokat, amelyek a forgatókönyvírás közben keletkeztek. Nincs is ezzel semmi baj, az viszont már végképp nem tetszett, hogy még a szűkös játékidő egy része is ellaposodott, lelassult, amire lehet, hogy szükség volt, de egyes jelenetek, például a kamerás megfigyelés, így is jóval tovább lettek húzva a kelleténél. Viszont ez csak apró szépséghiba, a Death Note egy remekmű, hála az égnek a filmet nálunk is kiadták, moziban is vetítették, így bárki megtekintheti, ami erősen ajánlott, még akkor is, ha valaki alapból gyűlöli a japán rajzfilmkultúrát, és Pikachuval, Yugiohval együtt küldené vissza az egészet Ázsiába. Javaslom nekik is, hogy tegyék félre az előítéleteiket, a Halállista története üde, kliséktől mentes, és a mai napig egyedi színfolt a palettán.

értékelés: 8/10

Zoo_Lee

Be the first to comment on "Death Note (2006) (A halállista)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*