Igen, ez a 2006-ban készült Mezsgye (Pulse) című amerikai remake japán eredetije, és ahogy az már csak lenni szokott, hangvétele miatt jóval félelmetesebbnek tűnik, én már-már valósággal szuggesztívnek mondanám. Emellett drámai vonulatával meglehetősen elgondolkoztat, hiszen az élet és halál (fikcionális) dolgait megérteni egyáltalán nem könnyű…

Michi kollégája már több napja nem ad magáról életjelet, ezért meglátogatja őt. Taguchi, köszöni szépen jól van, odaadja a legújabb számítógépes munkáját tartalmazó lemezt, majd öt perccel később felakasztja magát. A lemezen lévő tartalom futtatása közben érdekes dolgokat fedeznek fel, például egy monitorban megjelenő titokzatos szellemarcot. Nem sokkal később pedig a halott Taguchi telefonál neki, hogy segítséget kérjen. Ezután egy másik munkatárs, Yabe elmegy a srác lakására, és valami fekete szellemszerű képződménnyel találja magát szembe, amit később Michi is látni fog. Yabe ezek után teljesen magába roskad, és ha ez még nem volna elég, a főnökük is eltűnik. Michi és Junko egyedül marad, bár ez utóbbi szintén lát valami nem evilágit, amitől konkrétan bedepizik, élni sincs már kedve, nem sokkal később pedig hamuvá olvad szét.

Történet másik szála Ryosuke nevű diákról szól, aki bekötteti magának az internetet, de fura szellemes weboldalak jönnek be neki, ráadásul kikapcsolt állapotban. Mivel tök kezdő arc, segítséget kér egy Harue nevű infós csajszitól, akivel később kezdenek összebarátkozni, de előtte még mutat neki egy furcsa ’szellem a gépben’ jelenséget. Ryosuke egy társa furcsa elmélettel áll elő: szerinte túl sok lélek bolyong valahol ott kint, s mikor már többen nem férnek el, egyszerűen átjönnek más helyekre, köztük a mi világunkba is. Közben Tokyo utcáin egyre-másra hullanak az emberek (értsd: tömeges öngyilkosságok, rejtélyes eltűnések), és egyre többször látni fekete ektoplazmatikus nyomokat. Harue eltűnik, Rysuke a keresésére indul, ekkor találkozik össze Michi-vel, és együtt folytatják a kutatást…

Nem egy könnyű film, az biztos, rendesen megüli az ember gyomrát. Oké, hogy ez is szellemekről szól, mint a japán horrorok szinte mindegyike, de köze nincs a fekete hosszú hajú, kitekert végtagokkal rémisztgető kislányos frázisokhoz. Mint az elején mondottam volt, elég szuggesztív hatású, iszonyúan elgondolkodtató dolgokat vet fel az élet és halál témakörében, amik még a megtekintés után is bőven elő-előtörnek, és azért be kell vallani, eléggé nyomasztó hangulattal bír. Nem egyszerű követni az eseményeket, hiszen ide-oda ugrál a két szál között, és amikor már azt hinnénk, itt biztos vége lesz, még javában folytatódik. Majd’ két órás játékidejével sem könnyíti meg a helyzetünket, kicsit már az volt az érzésem, hogy felesleges húzzák, mint a rétestésztát. Míg lebutított, amerikai, hatásvadászra kiélezett társa élvezhetőbb és elsőre is érhető(bb), ezt iszonyú mélysége miatt jól meg kell bizony rágni. Aki kedvet érez egy hagyománytól némileg elrugaszkodó japán alkotáshoz, annak csak ajánlani tudom!

Értékelés: 8/10

eyescream