The Forest (2016) & ParaHelyek különkiadás

The_Forest_PosterA Forest, mint ahogyan azt már korábban feltüntettük, 2016 egyik legjobban várt horrorja volt. A történet rendkívül banális: egy fiatal lány ikertestvére keresésére indul, aki információi szerint az Aokigaharába, a hírhedt japán öngyilkos-erdőbe igyekezett. Két szerkesztőnk is szinte megjelenése után azonnal megtekintette a filmet, lássuk, miként vélekednek róla.

Nagyon régen vártam már annyira horrorfilmet, mint a The Forest címűt, a trailere ugyanis az első pillanatban megfogott. Ehhez párosul a kolléga által a későbbiekben leírt misztikus történet, és máris pokolian magas elvárásokkal nyomtam rá a play gombra. Gondoltam magamban, ha ez nem lesz ütős, félelmetes és hangulatos horror, akkor feladom… Kedvemet még az sem vette el, hogy a stáb nem kapott engedélyt az eredeti helyszínen forgatni, így az erdős jelenetek egy részét Szerbiában, illetve egy raktárépületben vették fel.

És hogy félelmetes és hangulatosra sikerült-e? Nem. Ugyanaz a klisés, szellemes horror, amit már ezerszer láthattunk, csak ezúttal érdekes háttérsztorit adva neki. Az a legbosszantóbb, hogy az Aokigahara szolgáltatta történet egy-két jelenetet leszámítva kicsit sem lett kihasználva. Sajnos a lassú víz után a meglepőnek szánt befejezés sem ütött kicsit sem, így az egész film lagymatag ütemben csordogált végig.

the-forest-2016-horror-movie-tra

Éppen a napokban néztem meg újra az As Above, So Below-t, amely kicsit hasonló stílusú volt, mint a The Forest, de lényegesen hatásosabban sikerült, felesleges jump scare-ek nélkül. A színészek játéka hagy némi kívánnivalót maga után, még Natalie Dormernek is több olyan jelenete maradt benne a filmben, amely egyszerűen kínosan gagyi.

Összességében ez egy teljesen átlagos horror, amelyből már láttunk több százat. Mozikba éppen jó lesz, mainstream horrornak el lehet adni, de a nem túl ismert Jason Zada rendezőnek bevéstünk egy karót ezért a kihagyott ziccerért. Az amerikai kritikák is gyakorlatilag egytől egyig azt róják fel a filmnek, hogy tele van kihagyott ziccerekkel, és tulajdonképpen a japán kislányok benne a legijesztőbbek. Egyszer fogyasztható, nem rossz, de semmi újat nem tesz hozzá az eddig látott műfajtársaihoz.

Értékelés: 4/10 (a film végi felesleges, idióta jump scare, mint mindig, most is egy pontjába került a filmnek)

(Varin)

imdb-share-logo       youtube-logo       

Mivel a filmről alkotott véleményem nagy mértékben egyezik Varin kollégával, egy hasonló hangvételű kritika helyett inkább a történet hátteréül szolgáló helyet, Japán hírhedt erdejét, az Aokigaharát mutatnám be nektek. Eredetileg ezt a ParaHelyek egyik fejezeteként terveztem néhány héttel később, de úgy gondolom, a The Forest miatt aktuálisabbnak mondható most.

A Fuji lábánál elterülő, mintegy 35 négyzetkilométer területű erdőt a helyiek Jukai-nak, azaz fatengernek nevezték el, mivel a helyet sűrű, örökzöld növényzet alkotja, így egész évben egy összefüggő zöld tengernek tűnik a távolról figyelő szem számára. A táj azonban nem festői szépségéről, hanem az ott
elkövetett öngyilkosságokról híres, ugyanis a Golden Gate híd után a második legnépszerűbb hely a Földön ebben a tekintetben.

under-the-sea-of-the-trees

A japán kultúrában az öngyilkossághoz való viszonyulás merőben eltér az európaitól. Elég, ha csak a szamurájok szeppukujára gondolunk, ami bizonyos esetekben  szinte elvárt, rituális keretek közt végrehajtott öngyilkosság volt. De léteztek más, a halállal összefüggésbe hozható hasonló szertartások is, mint például az ubaszure, amely során a család legidősebb tagját kikísérték egy csendes, civilizációtól távol eső helyre, és magára hagyták meghalni. Itt jön a képbe az Aokigahara is, ugyanis az erdőben rengeteg ilyen szertartás zajlott le; a hagyomány szerint ezekből az emberekből haláluk után úgynevezett yureik, vagyis haragos szellemek válnak, akik szüntelenül bolyonganak a helyen, ahol életüket vesztették. Az Aokigahara halállal összefonódó története azonban még ennél is mélyebben gyökeredzik, mivel az erdőt évszázadok óta gonosz helynek tartják, amelyet démonok és ördögi lények laknak.

Az 1900-as évek közepétől egy újkeletű, ám kevéssé vidám szertartás lett gyakori az erdőben. Seicho Matsumoto 1960-ban megjelent, Kuroi Jukai című novellájában a főszereplő szerelmespár ezen a helyen közösen vet véget életének. Ez egyfajta különös divathullámot indított el, aminek köszönhetően a kellően elkeseredett egyének ide zarándokolnak, hogy véget vessenek életüknek. Ide vezethető vissza az Aokigahara „öngyilkosok erdeje” státusza, amelynek hírnevét leginkább köszönheti.

Az ide látogató érdeklődő szeme elé már az erdőbe való belépés előtt is bizarr jelenetek tárulhatnak. A közelben található parkolóban ugyanis tucatszám állnak azoknak az embereknek az autói, akik sosem tértek vissza az Aokigaharából. Ezeket a járműveket egy idő után a hatóságok elszállítják, de van köztük
olyan, amely több hónapja porosodik egy helyben állva. Tovább haladva már pár száz méter után egy japán nyelven íródott tábla látható, amelyen szabad fordításban a következő felirat található: „Az életed egy felbecsülhetetlen értékű ajándék, amit a szüleidtől kaptál. Kérlek, gondolj rájuk és a családodra.
Nem kell, hogy egyedül küzdj meg a gondjaiddal, inkább oszd meg a terhed!”, alatta pedig egy öngyilkosság-prevenciós központ száma. Emellett újabb, angol nyelven íródott figyelmeztetéseket is találhatunk.aokigahara-pathway

Az erdő egy része szabadon a látogatók rendelkezésére áll, de vannak szalagkorláttal és kifeszített láncokkal lezárt részek, amelyek a tiltott zónát jelölik ki, azon a részen, amelyen nagyon könnyű eltévedni. Ez a tiltás természetesen nem akadályozza meg sem a kíváncsi látogatókat, sem az elkeseredett embereket abban, hogy ide menjenek. Rengeteg, fák közé felfűzött szalagot láthatunk, amelyek egyfajta mesterséges úthálózatot alkotva segítik azokat, akik még terveik szerint ki szeretnének jönni az erdőből. Ezen a részen számos felvert sátor is található, ugyanis sok ember elmélkedni jön ide, több napig őrlődik azon, hogy eldobja-e magától életét. Sajátos, groteszk látványt nyújtanak a falakra szögezett vagy a földön hagyott búcsúlevelek és egyéb irományok, amelyek sokszor egy ember utolsó földi gondolatait és a külvilágnak szánt üzeneteit örökítik meg.

aok

aokigahara-suicide-forest-1413460703427

9589835378_124668a936_z

Suicide-Forest-Of-Japan

A fákon sok helyen kötelek lógnak, amelyeknek vágott vége jelzi azt, hogy a holttestet a hatóságok megtalálták és eltávolították. Előfordulhat azonban, hogy akár hónapok-évek telnek el addig, ameddig a nyomára bukkannak egy eltűnt embernek, így néhány esetben az erre járók már oszlásnak indult holttestekbe, vagy csontvázakba ütközhetnek. A leggyakoribb formája az itt elkövetett öngyilkosságoknak az akasztás, a lista második helyen pedig a gyógyszer-túladagolás áll, bár utóbbi esetben a próbálkozások jóval ritkábban mondhatók „sikeresnek”. Az erdőben továbbá él egy buddhista pap, aki remeteként éli életét, sokan hozzá jönnek tanácsot kérni.

Érdekesség, hogy a helyiek közül nagyon kevesen indulnak szuicid szándékkal az erdőbe, mivel gyermekkoruk óta szüleik óva intik őket annak látogatásától. 1970 óta rendszeres járőrözést tartanak a rendőrség emberei, valamint önkéntesek, amely során a holttesteket felkutatják, illetve a még életben lévőket próbálják lebeszélni tettükről. Statisztikák szerint évente átlagosan százan lelik halálukat az Aokigaharában. tumblr_mv6uyeuwmg1s2yyuko1_1280

article-2127414-12877614000005DC-881_634x329

A terület természetesen egyfajta turisztikai látványosság lett, hiszen rengeteg érdeklődő szeretné megszemlélni a legendás erdőt. Mint minden hasonló esetben, itt is tucatszám keringenek
kísértettörténetekről és egyéb bizarr jelenségekről szóló beszámolók, de az Aokigahara, úgy gondolom, azon helyek közé tartozik, ahol nem szükségesek paranormális jelenségek ahhoz, hogy az ide látogató kellemetlenül érezze magát.

(Absvrd)

 

 

Be the first to comment on "The Forest (2016) & ParaHelyek különkiadás"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..