Ron Bonk filmje első blikkre egy unalomig ismételt klisékből szerkesztett, kvázi mindenféle izgalmaktól mentes, középszerű rape n revege movie is lehetne a sok közül, azonban az exploitation műfajra jellemző tünetek, és a teljesen elmeroggyant grindhouse-hangulat olyan szinten feldobja, hogy egy már-már zseniálisan brutális és fárasztó katyvasz kerekedik belőle!

Sadie és barátja alig házasodnak össze, amikor egy Tapizók névre keresztelt, elvetemült tagokból álló gang kinyírja a nászéjszakára készülő újdonsül pár férfi tagját, majd felzabálják, őt magát pedig mindenféle állatias hangok kíséretében előbb méhen ütögetik, majd pedig gatyán keresztül mind megerőszakolják – női bandatagot is beleértve.

Az incidens után másnap hazamegy, és beszámol a történtekről, mire apja is arra készül, hogy erőszakot kövessen el rajta, de szerencsére hazajön a bátyja. Összeverekednek, ahol is a kettétépett házi kedvencet nunchaku-ként használó fater megy a kinyújtott kiscicát botként használó fia ellen, majd cicatortával dobálóznak egy darabig, míg végül a fiú ki nem tépi az apja nyelvét. Az megmurdel, a fiú pedig megerőszakolj a húgát.

Sadie végső elkeseredésében meglátogatja Casparella nevű űr-ördögűzésben jártas barátnőjét, akitől megtudja, hogy bizonyos „tüzes hajlat” nevű átok ül rajta, egészen pontosan egy olyan állapot, amikor a vagináját megszállta a Sátán. Egy gyors rituálét követően még magáévá akarja tenni, de a lány inkább elszalad. De csak azért, hogy képessége birtokában Holló-maszkot öltsön, és az általa kreált ruhakölteményben visszatérjen, és egyenként intézze el az őt megerőszakoló banda tagjait, merthogy bosszútól fűtve az összes férfi az ellensége lett..

Ha a cselekményből még nem igazán tűnt volna ki, ez a film tele van pihentebbnél-pihentebb baromságokkal, no meg válogatott szexuális aberrációkkal. Ez utóbbi olyan (már-már japán filmekre jellemző) elborult halálnemek jellemzőek, mint a péniszben végződő bélrendszer kiszabása, fej-kettétépés, farok-leharapás, telepinetikus faszrobbantás, de akár a törött sörösüveg nyakával való seggbedugást is említhettem volna, vagy amikor Sadie ördögi muffja csontig lerágja a húst a főgenyáról a végén, aztán meg kiszarja az egészet… szóval durván 18-as karika az egész!

Emellett persze a bohókás (értsd: totál agyament, észvesztően kretén) trash-hangulat sincs elnyomva. Filmünk vége felé, amikor a csávó belei felmondják a szolgálatot, és elkezd mindenfelé nagyüzemben spriccelni a fekália, lazán bevágnak egy terepasztalt, madzagon rángatott műanyag ufóval meg játékautóval, aztán meg egy helyen indokolatlanul Batman-paródia tűnik fel a semmiből, vagy vegyük például az ellenség embereinek tökön lövését, ahol egymás után 4-5 alkalommal is képesek gátlástalanul bevágni ugyanazt a képet.

Egy olyan filmben, ahol a film első öt percében csöcsök, mű-fanszőrök, és mellbimbóig spirálosan tekeredő, egybe nőtt harcsabajusz tűnik fel, talán nem is annyira számít vészesen tabunak, amikor a film legeslegvégén a templom előtt a Fekete Jézus felajánlja, hogy berakja Sadie-nek, és akkor garantáltan megszabadul a Sátántól, de ha eme szertartást nem engedélyezi, akkor bizony átkozott leszbikus marad örökre. (Főhősünk persze ez utóbbi választja.)

Minimális költségvetés, maximálisan szexuálisan bizarr és groteszk halálnemek, magukat mókásan túljátszó szereplők, direkt béna trükkök és vágások, valamint nem utolsósorban totális elborult forgatókönyv jellemzi ezt a ’70-es évekbeli grindhouse-mozik élményét újra visszahozó produkciót. MUST SEE!

Értékelés: 9/10

eyescream