Alvásparalízis

Kevés dolog van az életünkben, ami pihentetőbb és kellemesebb lenne egy jó alvásnál, hiszen mindannyiunknak szükség van néhány órára, amikor a hétköznapok körforgásából némiképpen kilépve feltöltődéshez juthatunk. Mi történik azonban akkor, ha ez az eredetileg pihenésre szánt néhány óra a relaxáció helyett épp ellenkezőleg, olykor horrorisztikus elemekkel is tarkított kalandokkal telik?

Egy régebbi cikkünkből már megtudhattátok, milyen is az, ha különböző okok miatt szánt szándékkal nem hagynak egy embert aludni akár napokon keresztül, most azonban azt a helyzetet próbáljuk bemutatni, amikor az alvási folyamat nem egy jól eltervezett kínvallatási procedúra miatt lehetetlenül el, hanem jóval összetettebb problémák húzódnak a háttérben. Az alvászavarok (tudományos nevükön paraszomniák) már évezredek óta keserítik meg az emberek hétköznapjait – jobban mondva éjszakáit. A téma iránt érdeklődők sokat olvashatnak visszatérő rémálmokról, alvajárásról, vagy a beszédes névvel rendelkező night terror-ról, de cikkünkben a talán legtöbb borzalmat magában tartogató jelenségről, az alvásparalízisről szeretnék nektek egy rövidebb kis összegzést adni.

Az alvásparalízis – vagyis alvási bénulás ijesztő helyzetével egyes becslések szerint az emberek 8%-a legalább egyszer találkozik életében, a kevésbé szerencsések pedig akár rendszeresen is átélhetik a pokoli élményt. Ahhoz, hogy az alvásparalízis lényegét megértsük, érdemes röviden áttekinteni a folyamat biológiai hátterét. Az alvás egyik fázisában, amelyet REM-fázisnak (Rapid Eye Movement) nevezünk, az agyunk egy speciális állapotba kapcsol, amely jelentős kihatással van szervezetünkre: a szemek gyors mozgást végeznek, a légzés szabálytalanabbá válik és felgyorsul, a végtagok izmai pedig átmenetileg képtelenek a mozgásra. Az álmodás túlnyomó többségben ebben az időszakban történik, egy alvási ciklusban (amely kb. másfél-két órán át tart) átlagosan egy REM-fázist különíthetünk el. Az alvásparalízis lényege leegyszerűsítve, hogy az illető számára a REM-fázisból való kilépés, vagy épp az abba történő belépés nem történik zökkenőmentesen, így a már javarészt lebénult végtagokkal fekvő delikvens ergo ébren kezd álmodni anélkül, hogy a teste felett bármilyen kontrollal rendelkezne. Mondani sem kell, hogy ez a helyzet általában még véletlenül sem a kellemesnek mondható álmok esetén áll elő.

Ezzel el is érkeztünk az alvásparalízis legérdekesebb részéhez. Az emberek ugyanis már időtlen idők óta próbáltak rájönni arra, valójában mi is okozza ezeket a rémálomnál is borzasztóbb, eleven éjszakai víziókat. Egy korábbi cikkben, amelyben a Rémálom az Elm utcában cselekménye mögött húzódó igaz történeteket ismertettük, kitértünk különféle mondakörökben szereplő lényekre, amelyeket sokan ezekért az éjjeli kellemetlenségekért tartottak felelősnek. Szinte minden nép hiedelemvilágában találunk olyan kreatúrát, amelyekhez az ijesztőbbnél ijesztőbb éjszakai jelenségeket társították. Elég, ha az angol ‘nightmare’ szó eredetét nézzük, ahol a ‘mare’ egy démon-szerű lény volt, de a hazánkban is ismeretes lidércnyomás szó is hasonló eredettörténettel büszkélkedhet, ennél is tovább tekintve láthatjuk, hogy több művészt is megihletettek már a vérfagyasztó éjjeli élmények.

Rengeteg beszámolót olvashatunk, amelyekben alvásparalízisben szenvedők ecsetelik horrorisztikus kalandjaikat. A különféle élmények azonban rendelkeznek közös vonásokkal: sokan beszélnek nem emberi entitások érzékeléséről, testen kívüli élményről, vagy egyéb parajelenségekről. Beszédes adatokat böngészhetünk át egy, a jelenséget kutatni hívatott  online felmérés eredményeit megtekintve.

Bár a tudományos megközelítés némi vigaszt és támpontot nyújthat az alvásparalízissel küzdők számára, sokan nem elégszenek meg ezekkel a magyarázatokkal, és kitartanak amellett, hogy ezek mögött az élmények mögött természetfeletti jelenségek húzódnak meg. Egyesek szerint démonok, vagy legalábbis általunk nem ismert entitások zaklatnak embereket álmukban, mások szerint ilyenkor a lélek testen kívüli  – netán egy másik dimenzióban történő – bolyongásához köthető a jelenség. Vannak, akik úgy gondolják, a sokak által ismertetett UFO-elrablásos beszámolók is kapcsolódnak az alvásparalízishez: a tudomány bizonyos képviselői szerint magát az elrablásos élményt indukálja az alvásparalízis, míg mások szerint épp ellenkezőleg: az idegenek valamiféle technológia segítségével teszik magatehetetlenné az embereket. Kutatások eredményeire alapozva az alvásparalízis önmagában nem lehet halálos kimenetelű, azonban olvashattunk már igencsak különös történeteket ezt illetően – mint például a fentebb említett cikk a Rémálom az Elm utcában készítőit ihlető furcsa halálesetekkel kapcsolatban. Természetesen a horror szcénában többeknek szolgált inspirációképp az alvásbénulás jelensége, közülük az egyik legérdekesebb alkotás a 2013-as Shadow People lett.

Rossz hír, hogy bárki átélheti ezt a hátborzongató élményt, nem szükséges hozzá semmilyen drogot fogyasztani, vagy épp túl sok horrorfilmet nézni. Talán egy nap, amikor majd az alvásparalízis hátterét teljes mértékig feltárják, választ kaphatunk minden kérdésre, és a jelenség megelőzhetővé válik, addig viszont csupán reménykedhetünk, hogy nem leszünk részesei efféle bizarr éjjeli kalandoknak.

(Absvrd)

 

 

Be the first to comment on "Alvásparalízis"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*