Ania Ahlborn: Vértestvérek (2015)

A lengyel származású, jelenleg Új-mexiókban élő Ania Ahlborn ékes példája annak, hogy nem csak a férfiak képesek horror regényt írni. Az írónő műveit külföldön komoly elismerés övezi, és olyan nagy nevek, mint a jelenlegi generáció egyik kiemelkedő horror írója, Nick Cutter is szívesen ajánlják írásait. Ennyi pedig szerintem bőségesen elég ahhoz, hogy a átlag magyar olvasó reménykedve vegye kezébe a hölgy munkáját. Nézzük, milyen az amikor egy hölgy ír horrort történetet!

Az Appalache-hegységben elszigetelten élő Morrow családnak különös hobbija van. Magányos nőket rabolnak el, majd kegyetlenül halálra kínozzák őket. A családi tevékenységben mindenki részt vesz, mindenkinek megvan a maga szerepe. Michael a legifjabb tag viszont rosszul érzi magát ettől az egésztől, s amikor a közeli városban élő Alice-szel megismerkedik egy reménysugár csillan fel előtte. Talán végre maga mögött hagyhatja brutális családját, és normális életet élhet. Ám a vér kötelez, és a család mindenek fölött áll. Az igazi kegyetlen rémálom pedig csak most veszi kezdetét.

A horror szépsége többek között abban rejlik, hogy oly sokrétű lehet, oly sokoldalúan tud az ember lelkére hatni melyre talán egyik másik műfaj sem képes. Megbotránkoztat, elgondolkoztat, szomorúvá vagy vidámmá tesz minket, de mindenek fölött borzongat. Ám jöhetnek nyálkás idegenek, láncot csörgető szellemek, hörgő zombik, tébolyult robotok, még is leginkább az olyan történetek képesek a legnagyobb hatást kiváltani az emberben, melyek nem fikciók, hanem akár a valóságban is megtörténhetnek, méghozzá velünk. Ania Ahlborn egy ilyen velejéig beteges történetet hozott el nekünk, élő, lélegző karakterekkel, és egy olyan atmoszférával amit évek múlva is vissza fogunk emlegetni.

Az írónő ugyanis a Morrorw családra telepedett nyomasztó hangulatot tökéletes adja át a főszereplő szemszögéből. A lelki nyomort amit nap mint nap átél Michael, olyan érzékkel vetette papírra az írónő olvasó leendő olvasói számára, hogy már szinte ők maguk is együtt szenvednek szerencsétlen fiúval. Mert bizony szegénynek rendesen kijut a jóból. Nem elég, hogy az anyja egy igazi pszichopata akitől az egész család tart, az apja egy lelki rokkant háborús veterán, húga egy hisztis picsa, de még bátyja is komoly terrorba tartja őt, és saját játékszereként tekint rá, akivel azt tesz amit csak akar. Ahlborn komoly hangsúlyt fektetett a könyvben megjelenő lélektani jelenségekre, melyek tökéletes beleillenek a család kegyetlen, brutalitással telt életébe. S a brutalitásból akad bőven a regényben. Az írónő nem csak az ember lélekre gyakorolt kegyetlenségét mutatja be, de a véres jelentektől sem riad vissza. Ezek mellé pedig csak hab a tortán a cselekmény mosórongyhoz hasonló csavarása, ami természetesen a sztori végén teljesedik ki, egy olyan pofonnal, ami után kábultan ülünk majd a könyv fölött. Mert bizony a legvégén még egy lapáttal rátesz az addig is igen rendesen adagolt kegyetlenségre, amitől az ember szája tátva marad. S mindezt két lábbal a realitás talaján teszi, sehol egy túlkapás, agyoncicomázott jelenet, minden teljes mértékben élethűen van átadva. Tényleg le a kalappal Alhborn előtt, hisz azt amit papírra vitt, bármelyik neves író megirigyelhetné.

De semmi sem fenékig tejfel, s ez a Vértestvérekre is igaz sajnos. Ugyanis hiába a frenetikus hangulat, a nagyszerű cselekmény, az élő, sokrétű karakterek, ha azok közül pont a főszereplőnk egy komplett idióta. Nem volt számomra egyértelmű, hogy Michael szellemi fogyatékos, vagy csak szimplán hülye, mert a viselkedése sokszor teljesen irreális volt. Olyan dolgokat tűrt el és tett meg, ami ellen ép elméjű ember biztos tiltakozna, de ő nem. Bár itt feljön a kérdés, hogy egy velejéig romlott, beteges családban, vajon képes ép elméjű felnőtté válni egy gyerek? Ám akárhogyan is nézem, egy idő után kifejezetten idegesítő volt már Michael mulyasága, ami sajnos levont az élvezeti faktorból.

Viszont ennek ellenére is azt mondom zárásként, hogy a Vértestvérek egy mondhatni kötelező olvasmány horror rajongók számára. Véres, beteges, fordulatos és a lélektani vonala nagyon erős. Ami pedig talán a legnagyobb erőssége, hogy bizony mindez akár Veled is megtörténhetett volna!

Értékelés: 9/10

wooltur

Be the first to comment on "Ania Ahlborn: Vértestvérek (2015)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*