Úgy tűnik, creepypasta íránti étvágyatok csillapíthatatlan, így ismét jelentkezünk TranslatePasta rovatunkkal, melyben ismertebb, illetve kevésbé ismertebb, de kiváló creepypastákkal, online horror történetekkel jelentkezünk magyarra fordítva. Következő darabunk egyik személyes kedvencem, egyben az “elveszett epizód” alműfaj egyik legjobb darabjának tartott 1999, melyet tekintélyes terjedelme miatt két részben fogok feltenni (a folytatásra remélhetőleg pár hétnél tovább nem kell várnotok). A történetnek sajnos van egy nagyon kellemetlen kicsengése is – az eredeti szerző befejezetlenül hagyta, két éve nem adott hírt magáról, az utolsó frissítéseknél, fejezeteknél pedig érezhetően megcsappant az inspirációja, nem tudott mihez kezdeni a remek felvezetéssel – emiatt lehet, hogy a második rész végén egy rövid kritikát, személyes meglátásokat is mellékelek majd a történettel, illetve a fordítás pillanatáig el nem készült befejezéssel kapcsolatban… addig is azonban kellemes olvasgatást. 🙂

 

“Ezerkilencszázkilencvenkilencet írunk.”

Ez a mondat mindig felidézi elmémben az óvoda nagycsoportját öt éves koromból, amikor minden nap felolvastuk a táblára írt dátumot. Ám 1999 éve több ennél, elmémben egy kitörölhetetlen szennyfoltként maradt meg, egy emlékként, amelyet bárhogy is igyekszem, képtelen vagyok elfelejteni. 1999 volt az év, amikor kiesett az első tejfogam, először ültem repülőn – és sajnos, amikor idejekorán elveszítettem gyermeki ártatlanságomat is.

A feledhetetlen borzalom egy régi tévével kezdődött. Akkoriban a Pokémon volt az aktuális őrület nálunk is: Pokémon kártyák, játékok, matricák, és persze a legnépszerűbb mind közül, a sorozat. Ezért természetesen valahányszor hazaértem, a képernyő elé tapadtam, amíg a Pokémon el nem kezdődött délután ötkor. A probléma csupán annyi volt, hogy apám mindig megnézte a fél hatkor kezdődő híreket, és mivel a Pokémon részeket kettesével, egymás után adták le, minden nap lemaradtam egy részről, emiatt pedig természetesen megállás nélkül hisztiztem. Apa egy idő után megunhatta a mindennapos műsoromat, mert vett egy másik tévét.

Az új doboz természetesen a szobámba került – sajnos egy kicsi, ősrégi készülék volt, hatalmas antennákkal, ráadásul csak húsz csatornát tudott fogni, és az, amelyiken a Pokémon ment, nem volt közöttük. Ám nem emlékszem, hogy ez különösebben érdekelt volna, annyira lenyűgözött, hogy volt egy saját tévém a saját szobámban. Miután végigpörgettem a csatornákat, arra jutottam, hogy egyedül a 2-es csatorna (TVO Kids) volt nézhető, így egy jó darabig az kötött le. A 21-es csatornát csak több hónappal később fedeztem fel.

Egy áprilisi napon a csatornákat váltogattam, abban a reményben, hogy az egyiken felbukkan a Pokémon. A távirányítón megnyomtam a 21-est is, abban a reményben, hogy kivételesen több csatornát fogok találni, és hatalmas boldogságomra, ezúttal találtam. Emlékszem, apám is meglepődött, de engedte, hogy nézzem, mert úgy tűnt, hogy gyerekműsorokat adtak rajta. A csatorna neve Caledon Helyi 21 volt, és ahogy arra később rájöttem, tényleg Caledonból sugározták, egy hozzánk nagyon közeli városból.

A műsorok, amelyek a Caledon Helyi 21-en futottak, borzasztóan olcsónak és összecsapottnak tűntek, és soha nem értettem teljesen, mi is zajlott bennük. Ám ahogy felnőttem, valahányszor eszembe jutott a csatorna, egyre jobban megértettem, mennyire betegek voltak ezek az adások és egyre többször merült fel bennem a kérdés “Mégis mi a jó francot néztem én?”

Alább következik egy rövid lista műsorokról és epizódokról, amelyeket a Caledon Helyi 21-en láttam. Szinte megrémít, hogy ilyen pontosan emlékszem rájuk, bár ha jól sejtem, az ilyen dolgok mélyen az ember elméjébe égnek. A csatorna mindössze néhány műsort sugárzott, valószínűleg mivel csak délután négy és este kilenc között volt adás.

1999. április
Mackó úr Pincéje – 12. epizód: Ha ma belegondolok, nagyon bizarr cím. A műsor főszereplője egy medveruhába bújt férfi volt, aki minden nap egy új látogatót fogadott a pincéjében (a látogató mindig egy gyerek volt). Videokamerával forgatták, ráadásul nem a legjobb fajtával. A rendőrség rengeteg kérdést tett fel nekem ezzel a műsorral kapcsolatban. Az epizód kezdetén Mackó úr egy asztalnál ült és magában dámázott. Egyedül ücsörgött, amikor kopogtak az ajtón. A kamera egy hirtelen vágással felfelé nézett a lépcső tetején nyíló ajtóra, amelyen újabb koppanások hangzottak. Mackó úr felment a lépcsőn és kinyitotta, két gyerek állt mögötte. Az egyikük egy fiú volt, nagyjából velem egykorú, a másikuk egy nyolc év körüli lány. Mackó úr örömteli táncra perdült és beszélgetni kezdett velük. Nem hallottam valami jól őket, de aztán Mackó úr a sötét pincébe vezette a gyerekeket, melyet csak egy olajlámpa világított meg az asztalról. Nem emlékszem sokkal többre belőle, csak még annyira, hogy elkezdett énekelni nekik egy dalt, melyet szintén nem hallottam valami jól (Valószínűleg az óriási medve maszk miatt). A rész végén bújócskázni kezdtek, a gyerekek elbújtak egy szekrényben, és Mackó úr lett a hunyó.

1999. május
Leves és Kanál: Nem hiszem, hogy ez egyáltalán egy sorozat lett volna, sokkal inkább valami különleges mozifilm. Abban biztos vagyok, hogy egy darabig utána nem néztem a Caledon Helyi 21-et, mert már úgy éreztem, túl béna műsor volt, ráadásul a Pokémont ekkor már 4:30-kor és 5:00-kor adták. Nem sokra emlékszem belőle, egy madzagra fűzött leveskonzerv és egy kanál szerepelt benne, előre és hátra ingáztak, mintha valaki tartotta és a kamera előtt lengette volna őket. Meglepő módon ezt is egy pincében vették fel, amely pont úgy festett, mint Mackó úr pincéje. Ahogy korábban is említettem, nem emlékszem belőle sokra, egyedül a végére. Az egész nem volt több fél óránál, és csak ostoba dolgokból állt, például a kanál elkezdte kergetni a konzervet és megpróbálta “megenni”. A végén viszont megjelent egy asztal körülötte hét gyerek ült, mind egy-egy tányér levessel. Ültek és a kamerát nézték, összezavart, szinte rémült tekintetekkel. Az operatőr felemelte eléjük a leveskonzervet, majd megkérdezte “Készek a kanalak?” És vége lett.

1999. július

Nyár volt, és egy jó ideje nem néztem a 21-es csatornát. Ám egy nap egy barátomnál aludtam, és kedvet kaptam, hogy ismét rákapcsoljak. A barátom is kapott egy régi tévét a szobájába a hatodik születésnapjára, sokáig ébren maradtunk (számunkra az este fél tíz későnek számított) és tévéztünk. Ekkor jutott eszembe a 21-es csatorna, és meséltem róla a barátomnak. Elhatároztuk, hogy megnézzük, van-e adás, és nagy meglepetésünkre volt (megváltoztathatták a sugárzás idejét).

Mackó úr Pincéje – 23. epizód: Nagyon jól szórakoztunk ezen a részen, elsősorban a benne elhangzott káromkodás miatt. Ám most, ha felidézem, ráébredek, hogy valami borzalmas történhetett, amikor forgatták. A kezdő jelenetben a kamera az oldalán feküdt, miközben Mackó urat filmezte, ahogy felmegy a lépcsőn és kinyitja az ajtót. Egy pillanatra elsötétült a kép, majd visszatért, a kamera pedig ismét állt, szemben Mackó úrral. Egy másik gyerek is volt vele, aki beszélt hozzá, és tizenegy, vagy tizenkét évesnek tűnt. Egy darabig Mackó úrhoz beszélt, de nem hallottam valami jól (Ismét a borzalmas kamerának köszönhetően) egészen addig, amíg a srác fel nem emelte a hangját. Arról beszélt, hogy már késő van, és a húgának haza kell mennie, a háttérből pedig több hangot is hallani lehetett. Emlékszem, hogy Mackó úr elüvöltötte magát a maszk által tompított, mély hangján, hogy “Takarodj innen a faszba, nem vagy meghívva!”. A barátommal egymásra néztünk és röhögni kezdtünk a tiltott f-betűs szó elhangzása miatt, de a rész még ennél is furább lett. A srác elindult felfelé a lépcsőn, majd hirtelen megfordult, és azt mondta, ki fogja hívni a rendőrséget. Mackó úr utána rohant, erre a srác felsikított, és szintén futni kezdett. A kamera hirtelen leállt, az epizódnak vége lett, nem sokkal később pedig a csatornán is leállt az adás.

1999. augusztus
Ezek után nem akartam többet nézni a 21-es csatornát. Ám augusztusban valahogy egyre kíváncsibb lettem, hogy megnézzek egy részt Mackó úr Pincéjéből. Az utolsó részt, amit láttam belőle, furcsa volt, káromkodás is volt benne, amitől attól féltem, talán az a sorozat is idősebbeknek készült.
Mégis, amikor apám épp elfoglalt volt, átkapcsoltam a 21-esre.

Mackó úr Pincéje – 28. epizód: Állítólag egész augusztusban ez az egy epizód játszódott ismétlésben. A rendőrök rengeteget tanulmányozták. Az egész részben csak Mackó úr ült egy széken és a közönséghez beszélt. “Sziasztok gyerkőcök! Meg akarjátok látogatni a pincémet? Ha igen, csak küldjetek nekem egy levelet erre a címre!” A képernyő fehérre váltott, színes betűkkel írta ki a címet, és ez a kép töltötte ki az epizód hátralevő részét.

Kitaláljátok, mit csináltam? Írtam egy levelet Mackó úrnak, vagyis a beteg rohadéknak, aki játszotta őt. Főleg kíváncsiságból tettem, az apámnak semmi gondja nem volt vele, mivel azt hitte, egy rendes gyerekműsor, bár soha nem látta, mi zajlott a 21-es csatornán. Így írtam egy levelet a legjobb akkori kézírásommal. Azt hiszem csak annyi állt benne, hogy mennyire szeretnék találkozni Mackó úrral. Így apám elküldte a levelet Mackó úr címére, amit a műsorban mutatott (az epizód valamiért egész héten folyamatosan adásban volt)
Egy hetet kellett várnom a válaszra, amin meglepődtem. A mai napig megvan a lap, amit 1999. augusztus 15-én kaptam. A következőt írta benne:
“Kedves Elliot, köszönöm a leveledet. Nagyon szeretnélek téged a pincémben látni! Játszanánk, filmeket néznénk, és elmennénk táborozni az erdőbe! Gyere el a házamba (a rendőrség kivágta a címet) Caledon, Ontario, CA. Már nagyon várom, hogy szórakozzunk! Szeretettel, Mackó úr.”

Nem hiszem el, hogy apámnak kicsit sem tűnt ez gyanúsnak, mert egyenesen elvitt a házhoz. Ekkor bukkant fel a rendőrség, a végtelen kérdésekkel, a fényképekkel a rémült gyerekekről, az erdőről… Ez emlékeztet az okra, amiért a blogot írom, mert az a pszichopata és a barátai valami szörnyűséget műveltek akkor, és most, hogy úgy tűnik ismét kapcsolatba próbál lépni velem, az egész rendőrségi dologra emlékszem. Ez juttatta eszembe 1999-et, majdnem egy évtizeddel később mintha újra megtörténne az egész.

[Frissítés] – 09/21/11
Rengeteg emailt kaptam tőletek tele kérdésekkel, hogy mi is történt 1999-ben, és hamarosan rá is térek. Azoknak a bizarr műsoroknak az volt a céljuk, hogy gyerekeket csalogassanak Mackó úr házához, és amit Mackó úr művelt, az megrázta az egész várost.
Apám egyenesen Caledonba vitt, arra a címre, amit Mackó úr megadott a levélben. A ház a város szélén állt, a nyílt termőföldeknél. Még mindig emlékszem rá. Úgy festett, mint egy régi farmház, amely a kora 1900-as években épülhetett. Az ablakokat bedeszkázták, és úgy tűnt, az épületre ráfért volna egy alapos tatarozás. Ahogy a ház felé sétáltam, emlékszem apám újra és újra elolvasta a címet, hitetlenkedve nézte a házat. Ekkor kinyílt az ajtó.

Arra számítottam, hogy Mackó úr fogad, de meglepetésemre egy rendőrtiszt lépett elém a nyikorgó ajtóból. Épp beszélni kezdett apámmal, amikor megkérdeztem, hogy ez a Mackó úr háza? A tiszt arca megrándult, és annyit motyogott “Édes Istenem” vagy valami hasonlót. Halkan kezdett beszélni apámmal, hogy ne halljam, de apa ennek ellenére rám parancsolt, hogy várjak a kocsiban. Aztán hazamentünk. Apa egész úton nem szólt egy szót sem. Éreztem, hogy valami furcsa történt.
Apa sokáig nem mondta el, mi is volt ez az egész, én pedig el is feledkeztem róla. A 21-es csatorna nem került adásba többet, és amikor érdeklődtem, egyszerűen letagadta, hogy létezett volna. Azt hiszem, tizenhárom lehettem, amikor megtudtam az igazságot. Egy nap ismét eszembe jutott a 21-es csatorna, és megkérdeztem róla apámat. Ekkor dönthetett úgy, hogy ideje megtudnom az igazat.

A Caledon Helyi 21-es egy helyi csatorna volt, amely 1997 októberétől 1999 augusztusáig volt adásban Ontario Peel régiójában. A teljes adást egy caledoni házból gyártotta (abból, amelyikhez elutaztunk) egy férfi, akit senki sem ismert a városban. A csatorna csak régebbi tévékészülékeken volt elérhető, mert a hullámokat csak a régi, óriási antennák fogták be (a frekvencia nagyon gyenge volt). A férfi készítette az összes műsort, kivétel nélkül gyerekműsorokat. Ő volt Mackó úr és ő volt a rejtélyes operatőr is. A valódi ok, amiért a csatornát készítette, még felkavaróbb volt, mint hittem. Ahogy azt az eddigiek alapján ti is sejthettétek, gyerekeket rabolt, és fogságban tartotta őket a pincéjében. Ám míg sokan azt sejtették, hogy pedofil volt, egészen más célra akarta használni a foglyait. Amikor megérkeztem, már előző este elmenekült a házból, egy nappal azelőtt, hogy a rendőrség átkutatta volna. Nem én voltam az egyetlen néző.

[Frissítés] – 11/09/11
Elnézéseteket kérem, amiért ilyen sokáig nem válaszoltam a kérdéseitekre. Egy ideje nem nyitottam meg az email fiókomat. Először hadd tisztázzak pár dolgot azzal kapcsolatban, amit tudok. Még októberben meglátogattam a férfi egykori házát, aki korábban a Caledon Helyi 21-et futta. Két nő lakott ott, akik óvodát csináltak a helyből… ironikus. Következzenek a válaszok a kérdéseitekre:

K: Ki más nézte a Caledon Helyi 21-et?
V: Tudom, hogy többen is nézték, beleértve a gyerekeket, akik végül felbukkantak Mackó úr házában. Néhány Google keresés után találtam embereket a Neoseeker fórumokon is, akik a Caledon Helyi 21 néhány adásáról beszéltek. Írtak a gyerekműsorokról, amiket én is láttam, de említettek két másikat is, amelyek akkoriban elkerülték a figyelmemet. Egy iamreallife nevű felhasználó úgy tűnt, ismeri az összes sorozatot, amit a 21-es csatornán sugároztak; az alábbi kettőről nem hallottam:

A Bukott Angyal és az Élet – iamreallife egy különösen unalmas műsorként írta le, amelyben egy tag arról prédikált szünet nélkül a kamera előtt, hogy miért kell a Sátán kedvére tennünk, és megbékítenünk őt, mielőtt még késő lenne.

Lélekkel festeni – iamreallife és egy másik felhasználó, sigy92 beszéltek erről a sorozatról. Úgy jellemezték, hogy az “Ideglelésre emlékeztetett”, a lényege ugyanis annyi volt, hogy az operatőr este járkált az erdőben, anélkül, hogy bármi érdekeset csinált volna.
Előkeresem ezt a beszélgetést, és megnézem be tudom-e linkelni ide.

K: Hol van Mackó úr, vagyis a tag, aki a jelmezt viselte?
V: Fogalmam sincs, ahogy ezt korábban is írtam. Nem tudom, hol lehet a fickó, sem azt, hogy él-e vagy már meghalt (remélem meghalt). Amikor legközelebb találkozok apám barátjával, megkérdezem ezt tőle, talán jobb választ kapok.

K: Mit tett Mackó úr a gyerekekkel?
V: Ez a kérdés érkezik a leggyakrabban. Októberben kaptam rá választ, apám egy barátjától, aki egy visszavonult caledoni rendőrtiszt. Úgy tűnik, a Mackó urat alakító férfi kivitte a gyerekeket a házából a közeli erődbe. Hogy mit is csinált ott pontosan, abban a rendőrség sem biztos, ám összesen 16 négy és tizenhárom év közötti gyerek felismerhetetlenségig megégett tetemére bukkantak egy 15 láb széles, négyzet alakú árokban az erdő mélyén. Apa barátja nem akarta nagyon részletezni, de jövő csütörtökön találkozni fogok vele, remélem többet is megtudhatok.

Ez minden, amit most tudok. Köszönöm, hogy továbbra is követitek a blogomat, próbálok a következő bejegyzésemhez minél több információt összeszedni. Egyre jobban érdekel engem is. Úgy érzem jogom van megtudni, hogy mi történt.

[Frissítés] – 2/1/12
Ismét elnézéseteket kell kérnem, amiért ilyen sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzés óta. Kissé elveszítettem benne az érdeklődésemet, mióta elakadtam a Caledon Helyi 21-es tulajdonosának kiléte utáni kutatásomban.

Ám néhány héttel ezelőtt aranybányát találtam. Meglepő módon egy olyan gyerek apjától kaptam válaszokat, akinél még régebben bébiszitterkedtem, és aki jelenleg szintén munkanélküli. Régebben a caledoni erdő szélén lakott, és tanúja volt a tulajdonos több tevékenységének is az erdőben. Anthony Pollonak hívják.
Amikor egy kis kunyhóban élt az erdő szélén, gyakran sétált be a sűrűbe, hogy elszívjon egy-két füves cigit, mielőtt visszatért volna fafaragó munkájához. Pollo elmesélte, hogy néha gyerekek hangjait hallotta az erdőből, és látott egy halvány fényt is a távolban. Emlékei szerint ezek az események 1997 végén kezdődtek (Megjegyzés: Ez egybeesik a dátummal, amikor a Caledon Helyi 21 adásba került). Idegesíteni kezdte, hogy ez időről-időre megismétlődött, és nyomozni kezdett. Pollo leírta a jelenetet, ami ezután játszódott le. Gyerekek egy csoportja (13-17-et becsült), öt és tizenkét évesek ültek egy hatalmas, gödörben gyújtott tűz körül. Egyetlen felnőtt volt velük, akivel Pollo beszélt is (Feltűnt neki, hogy olyan ápolatlan volt, mint egy előrehaladott kábítószerfüggő, ráadásul folyamatosan rángatózott), és megkérdezte, mit csinál az erdőben a gyerekekkel. Azt felelte, épp túráztak, és ez rendszeres időtöltésük volt. Pollo nem gyanított semmit (Caledonban volt a legalacsonyabb a bűncselekmények száma egész Kanadában), ezért tovább állt, és megkérte őket, legyenek csendesebbek. Ekkor megállt kicsit a történetében, majd elárulta, hogy soha nem lettek csendesebbek, sőt, néha hallotta őket valamilyen számára ismeretlen nyelven kántálni is. Ám nem zargatta többet a férfit, mivel úgy tűnt, amúgy is költözni készült.

Elmondtam Pollonak, hogy szerintem a férfi a Caledon Helyi 21 megalkotója volt, ám ő kételkedett ebben, mivel több szomszédjától is hallotta, hogy a férfi később egyszerűen Pickeringbe költözött. A következőket tudtam meg így:

• A férfi rendszeresen elvitte a gyerekeket az erdőbe táborozni
• A gödör, amiben Pollo leírása szerint a tűz égett, lehetett ugyanaz, amelyben megtalálták a gyerekek testeit
• A gyerekek, akiket Pollo látott, valószínűleg ugyanazok, akiket később holtan találtak
• A férfi egy Pickering nevű városba költözött (Egy kisebb település Torontótól keletre)

Ezt meg fogom beszélni apám barátjával (az ex-rendőrrel), hátha egybevágnak azzal, amit a rendőrség is tudott a tettesről. Továbbá meg akarom tudni, tud-e többet a Caledon Helyi 21-en sugárzott adásokról.

[Frissítés] – 3/20/12
Jó hír emberek, beszéltem apám barátjával, és rengeteg információt osztott meg velem. Először az érdekelt, hogy a rendőrség mit tud a férfiról, aki a Caledon Helyi 21-et futtatta, melyre azt válaszolta, hogy évek óta csak nem bukkantak új nyomra, és soha nem találtak gyanúsítottat. Ám a Peel regionális rendőrség talált néhány kazettát a házban, ahonnan a Caledon Helyi 21 adását sugározták, és elvitt, hogy megnézzek párat. Azt hiszem még nem meséltem róla túl sokat, a neve Mitchell Wilson, egy elég rendes fickó, aki úgy tűnik megérti, miért érdekel ennyire, hogy mi történt abban a házban a 90-es évek végén. Úgy véli, nem volt helyes, hogy az apám olyan sokáig nem mondott nekem semmit a dologról. Elvitt a Davis Úti Rendőrkapitányságra (ez a legnagyobb őrs Caledonban, sőt az egész Peel régióban) A Peel régió minden nagyobb őrse rendelkezik néhány kazettával, a Davis Úti összesen hárommal. Végignézhettem, de sajnos nyilvánvaló okokból nem vihettem haza vagy másolhattam le őket.

Lélekkel festeni – 10. epizód: “Eldobott szemét”: A Lélekkel festeni egyike volt azoknak a műsoroknak, amelyekről iamreallife és sigy92 beszéltek a Neoseeker-en. Ezt elmondtam a rendőröknek, mire ők közölték, hogy összesen 12 rész készült ebből a sorozatból, melyek mind 1997. december 5. és 1998. január 8. között kerültek adásba.

Pont ahogy iamreallife és sigy92 is írták, az epizód azzal kezdődött, hogy az operatőr egyedül járkált egy erdőben. Úgy tűnt, estefelé forgatta, mert a felvétel hátterében mintha lemenőben lett volna a nap. Az operatőr egy úton haladt, mígnem elért egy kisebb területre, ahol rengeteg szemét volt szétszórva a leveleken.
A kamera végigpásztázott a különböző csomagolópapírokon, üvegeken, zacskókon és dobozokon, ügyelve arra, hogy mindegyik legalább néhány másodpercnyi műsoridőt kapjon. Majd megállt egy ponton, miközben az operatőr halkan beszélni kezdett. Úgy rémlik, nagyon halk, gyenge hangon beszélt, és esküszöm hallottam már máshol is, valószínűleg egy másik Caledon Helyi 21-es műsorban. Alig volt kivehető, hogy mit mond, de főleg arról szónokolt, hogy az emberek is csak szemétdarabok, és valamit arról, hogyan tudjuk megmenteni magunkat azzal, hogy eltakarítjuk a szemetet (saját magunkat). Nagyon ostobán hangzott, ám mégis egyfajta rémület kerített a markába, hiszen az erdő valószínűleg ugyanaz volt, ahol később megtalálták a testeket, nem?

Mackó úr Pincéje – 25. epizód: Amikor a rendőrség adminisztrátora behozta ezt a kazettát, konkrétan felkiáltottam, hogy “Na ne már” és egy kicsit nevettem. Ezért természetesen megbámultak, de Wilson elmagyarázta nekik, hogy voltak tapasztalataim Mackó úrral, és még mindig őrzöm a levelet is, amit küldött nekem. Ahogy a korábbi részekben, a főszereplő ebben is a medveruhát viselő férfi volt.

Az epizód elején Mackó úr a vörös terítővel letakart asztalhoz sietett egy üveg narancslével a kezeiben (mancsaiban?). Az asztalon tizenhat shot pohár állt és egy kis üvegcse, benne ismeretlen folyadékkal. Mackó úr egyenlő mennyiségű narancslevet töltött mindegyik pohárba, mielőtt kinyitotta a kisebb üveget is, és belecsepegtette a poharakba. Ezután eltűnt a kamera képéből, halk, csoszogáshoz hasonló hangok hallatszódtak, majd előbukkant a kamera mögül. 16 gyerek követte, köztük volt, aki alig négy évesnek tűnt, mások szinte tinédzsernek. Ahogy megjelentek, az adminisztrátor elárulta, hogy ez az epizód segített nekik azonosítani a 16 áldozatot. A gyerekek többnyire nyugodtnak tűntek, egyet leszámítva, akinek az arcán zúzódásokat, kék foltokat vettem észre, és a többiekkel ellentétben látványosan rettegett. Legalább 11-12 évesnek tűnt, ezért ismertem fel. Ő volt az a fiú, aki a húgáról kérdezősködött, és ebből fakadóan valamilyen ismeretlen sorsra jutott a 23. epizód végén, amely egyben az utolsó rendes epizód is volt, amit láttam még 1999. júliusában.

Amikor ezt elmondtam az adminisztrátornak, megerősítette, hogy ugyanaz a fiú volt, sőt szerepelt a 24. részben is (melyet tudomásuk szerint mindössze egyetlen alkalommal sugároztak hajnal 3:00-kor 1999. júliusában), a rendőrség azonban azt a felvételt még nem találta meg. Mackó úr énekelni kezdett citrus gyümölcsökről és arról, hogy a C vitamin milyen egészséges (a konkrét szöveget alig hallottam, annyira elnyomta a maszk). A gyerekek mind megitták a gyümölcslevet (a 23. részben szereplő kissé vonakodóan) és az epizód véget ért.

Miután megnézhettem a kazettákat a Davis Úti Rendőrőrs raktárából, elégedett érzés töltött el, de csak ideiglenesen. Még mindig tudni akarom a teljes igazságot, a rendőrség pedig még mindig csak ugyanazt a szarságot szajkózza, hogy a Caledon Helyi 21 tulajdonosa egy fetisiszta pedofil volt, és a jelek szerint valamiféle szektás is. Egy kis időre most kijelentkezek, be kell kerülnöm egyetemre, és csak később tudok új adatokat gyűjteni. Remélhetőleg minél hamarabb lesz majd időm ismét foglalkozni ezzel a bloggal.

Folytatása következik!

Eredeti szerző: Camden Lamont
Fordította: Szabó Zoltán “Zoo_Lee”