Justice League (2017) (Az Igazság ligája)

A napokban végre megérkezett a mozikba a DC Comics filmes univerzumának nagy durranása, mely egyesíti a képregény kiadó leghíresebb és legnagyobb szuperhőseit egy, a világot rutinszerűen megmentő csapatba, az Igazság ligájába. A stúdió végre elérkezett ahhoz a ponthoz, amire az utóbbi 4 év filmjeit kihegyezték, hogy nem titkoltan a konkurens kiadó, a Marvel Comics filmes univerzumának mintájára itt is egy mindenkit egyesítő szupercsapat történetét mutassák be. Valószínűleg már rengeteg hírportálon olvastatok, hallottatok Zack Snyder mozikban futó alkotásáról, így jelen cikkemben megpróbálom kissé más irányból megközelíteni a témát, és így bemutatva a filmet.

Superman (Henry Cavill) halála után a világ gyászba borult, hiszen remény és megmentő nélkül maradt, ráadásul szinte azonnal újabb veszély mutatkozik meg kis, kék planétánkon: különös, szárnyakkal rendelkező lények jelennek meg az utcákon. Bruce Wayne (Ben Affleck), aki éjszakánként Batmanként őrzi Gothamet, tudja, hogy egyedül nem lenne képes meggátolni egy idegen inváziót, így barátja, Diana, vagyis Wonder Woman (Gal Gadot) segítségével különleges képességekkel rendelkező egyéneket verbuvál össze egy csapatba, mely talán képes helyettesíteni Superman-t. A csapat összeállítása nem egyszerű, hiszen tagjai, Aquaman (Jason Momoa) Atlantiszról, Barry Allen, vagy a Flash (Ezra Miller), a Föld leggyorsabb embere és Victor Stone (Ray Fisher), egy kiborg, képességeik miatti félelmük miatt bujdosnak a világban. A helyzet azonban egyre sürgetőbb lesz, hiszen megérkezik a Földre Steppenwolf, a világok pusztítója, aki három dobozt szeretne összegyűjteni, amivel terraformálhatja a bolygót és rabszolgájává teheti az egész emberiséget. Habár a csapat végül összeáll, azonban még együtt se képesek megállítani az ötezer éves szörnyeteget, ezért az utolsó megmaradt dobozzal megpróbálnak feléleszteni egy régi barátot…

Képregény rajongóként mindig is hatalmas szívfájdalmam volt látni azt, ahogy a DC menedzseli a filmes univerzumát. Ellentétben a Marvellel, ahol a különböző karakterek jogai különböző filmstúdióknál voltak illetve vannak, a DC filmjei mindig is a Warner Bros. segítségével készültek el, azonban ennek ellenére pont, hogy a konkurens kiadó tudott egy immáron 10 éve töretlen népszerűséggel rendelkező univerzumot kialakítani. A DC amellett, hogy mindössze 2013-ban eszmélt rá, hogy mekkora potenciál lehet egy ilyen világban, úgy tűnik, hogy minőségileg is jelentősen elmarad Vasemberéktől. A Marvel egyik legnagyobb húzása lényegében az volt, hogy mindegyik fontosabb karakternek adott egy eredettörténetet, mielőtt egy csapatban egyesítette volna őket, viszont a DC kissé más utat választott: lényegében csak Superman és Wonder Woman kapott külön kalandot eddig. Ennek az az eredménye, hogy rajtuk és Batman-en kívül a többi tag bevonása az univerzumba eléggé ad hoc-nak érződik.

A prológus hiánya magán a legújabb filmen, az Igazság ligáján is érződik, mely az eddigi legrövidebb DC filmre sikeredett. Szinte rögtön az események közepébe vág, tényleges magyarázatot nem kapunk a Paradémonok, a repülő idegen megjelenésére, sem pedig például Atlantisz létezésére. Az eddigi filmekben meg sem említették az elveszett várost, most pedig mindenki teljesen természetesnek veszi, hogy létezik a habok között egy civilizáció. Ezek a tények pedig ahhoz vezetnek, hogy a nagy hármas, Superman, Batman és Wonder Woman karakterén kívül a többi szuperhőst elnagyoltan ábrázolják. Sajnos ugyanez igaz a főgonoszra, Steppenwolfra is, kinek motivációi kissé zavarosak, és a film végi sorsa sem kap elegendő hangsúlyt.   Mindezek ellenére mégis valamilyen szinten jót tesz a filmnek és az univerzumnak, ez, a Marvetől merőben eltérő történetmesélés: azzal, hogy nem mutatnak be minden részletet, például Batman előéletét, rengeteg eseményt lehet belemesélni a történetbe a képregényekből, sokat bízva ezzel a képzeletünkre. Ezt a potenciált leginkább a sötét lovag karakterénél használták ki, az előző filmekben Robin elvesztése vagy épp Joker, ebben az alkotásban pedig Pingvin rémtetteit említették meg.

A másik legszembetűnőbb különbség a konkurens céggel szemben, hogy a DC világának hősei inkább istenek, mint emberek és ez remekül tükröződik a filmben. Gigantikus, epikus, látványos, a valóságtól teljesen elrugaszkodott küzdelmeket láthatunk a vásznon, mely az ókori mítoszokat idézi. Lényegében ez az az elem, ami teljesen levett a lábamról, hiszen kedvenc karakterem, a Denevérember is remekül helyt áll az isteni képességekkel rendelkező héroszok között, ami számomra azt szimbolizálja, hogy egy ember kemény és kitartó munkával akármit elérhet. A film ennek köszönhetően nagyon dinamikus, üresjárat a kevéske időnek köszönhetően alig van, azonban a drámai fordulatok elmaradnak a műből.

A DC úgy tűnik, megtalálta végre önmagát, hiszen egy mozgékony, poénos és izgalmas művet mutatott be, mely a legjobb filmje saját univerzumában a Wonder Woman után. Hibái lényegében a képregény kiadó világépítő elképzeléseiben keresendők, azonban ezek sem akadályozzák meg abban, hogy egy élvezhető szuperhős mozi legyen. Végre tehát kijelenthetjük, hogy elérkezett a történelmi pillanat, és összeállt a mozivásznon az Igazság ligája.

Értékelés: 8/10

Kele-man

Be the first to comment on "Justice League (2017) (Az Igazság ligája)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .