Fullmetal Alchemist: The Movie – Conqueror of Shamballa (2005)

ShamballaNem kellett sokat várni, hogy egy epilógus is napvilágot lásson, a Conqueror of Shamballa ugyanis egy évvel a sorozat vége után megérkezett a moziba, és gyönyörű DVD kiadást is kapott. Nem feltétlenül volt szükség arra, hogy megvalósuljon ez a film, de izgatottan vártam, hogy milyen újdonságot tartogat a rajongók számára. Nem lövök le túl nagy poént azzal, ha előre elárulom, hogy a manga 2010-ig futott, így bőven akadhatott még mondanivaló, de a Fullmetal Alchemist anime bizony elég jól lezárta a történetet, így a Brotherhood-ot csak jóval később tekintettem meg, de erről majd ott szándékozom beszámolni. Viszont előre leszögezném, hogy itt le szeretném leplezni a homunculusokat, de ne aggódjatok, ki fogom tenni a SPOILER táblát, ha esetleg még nem láttátok volna egyik alkotást sem.

Bevallom, hogy utoljára a DVD megjelenése után láttam ezt az animét, így nem voltam benne biztos, hogy mennyire jól zárja le a sztorit, illetve mennyire szorosan kapcsolódik a sorozathoz. A Conqueror of Shamballa néhány évvel az 51. rész eseményei után játszódik, és egyszerre koncentrál a végkövetkeztetésekre, valamint az Elric testvérek utóéletére. Alphonse-nak gyakorlatilag elejétől kell mindent megtanulnia, hiszen kiesett az életéből 4 év, amire egyáltalán nem emlékszik. Viszont ő is járt a kapunál, így ugyanolyan erőre tett szert, mint Edward, Dante vagy Hohenheim birtokoltak korábban. Tanulmányai végeztével elindul, hogy módot találjon rá, hogy visszahozhassa bátyját a másik világból. Eközben Edward megpróbál boldogulni a XX. század eleji Németországban, ahol a két világháború közötti szörnyű időszak éppen a csúcspontja felé közeledik. Márpedig a történelemből pontosan tudjuk, hogy mit is jelent ez, és az Ishbal-jelenséggel párhuzamot vonva most elborzadhatunk annak allegóriáján. Ergo kicsit elmegyünk egy másik, arcbamászósabb, keményebb irányba, és betekintünk a tükör túloldalára, hogy Alízos képzavart okozzak mindenkinek.

Shamballa

Az új problémakör jóval közvetlenebb, mint az a Fullmetal Alchemist során előkerült. Németország, cigányok, no és persze zsidó tudósok. A versailles-i békeszerződés igencsak kellemetlen helyzetbe hozta az országot, így a nyugtalanság és a szegénység mindennapos gondokat okoz. Ráadásul rengeteg külföldi érkezik Münchenbe, nagyon sok a roma, és a munkások elégedetlenek a helyzetükkel, mert félnek, hogy elvesztik az állásukat. Ebbe a szituációba pottyan bele Edward Elric, aki részben boldog, mert megmentette öccse életét, részben pedig szeretne hazajutni, mert ebben a világban semmi sem tűnik jónak. Egyáltalán nem optimális, hogy nincs alkímia, így ötlete sincs, hogyan valósíthatná meg mindezt. Ráadásul apját is szem elől tévesztette, és hiába talált rá a párhuzamos valóságban létező Alphonse-ra, vele hiába próbál kommunikálni, a srác csak rakétákat szeretne gyártani, melyek esetleg a Holdra juttathatják az emberiséget. Talán ez az egyetlen – a testi hasonlóság mellett – ami arra sarkallja Edwardot, hogy kövesse a fiút. Ugyanis az ambíciókon kívül mást nem igazán vél felfedezni benne. Ez az Alphonse ugyanúgy szenved, és az idegeneket okolja az ország állapotáért, mint mindenki ebben az átkozott helyen. Természetesen Edward szabad elvei és lázadó természete miatt ezúttal is hamar bajba sodorja magát, és olyan szituációba kerül, ami nem csak kísértetiesen emlékezteti a múltra, de talán reménysugárral is szolgálhat neki.

Shamballa

Eközben Alphonse azon kapja magát, hogy a kapu túloldaláról valaki megpróbál átjutni és kapcsolatba lépni az itt élőkkel. Úgy tűnik, hogy alkímia nélkül is meg lehet nyitni az átjárót, és a fiatal fiúnak talán ez lehet az első reménysugara arra, hogy újra láthassa a bátyját. Azonban úgy tűnik, hogy Gluttony továbbra is ott tombol, ahol az idéző kör leledzik, így Alphonse-nak Wrath segítségét kell kérnie, hogy megbirkózhasson az akadályokkal. De úgy tűnik, a homunculusnak teljesen más tervei vannak egykori társával.

Hiába ért véget a háború, és tűnt el King Bradley és Dante befolyása, az ország még csak most próbál lábra állni a megpróbáltatások után. Ráadásul az események mindenkit alaposan megviseltek, senki sem egykori önmaga. Így a közelgő crescendo bizony nem csak a földet rengeti meg, hanem feltépi a múlt sebeit és szembe kell nézniük önmagukkal, ha túl szeretnék élni, ami következik.

S – P – O – I – L – E – R

Az előző kritikámból szándékosan kihagytam egy fontos mozzanatot, mégpedig azért, mert rengeteg spoilert tartalmazott volna, ha a homunculusokról és jelentésükről, lényegükről, eredetükről és pusztulásukról kezdek el értekezni. Ezért került a cikk elejére is a SPOILER szó, és ide is kitűztem, hogy csak azok olvassák el, akik kíváncsiak, és nem zavarja őket, ha előre tudják a lényeget. A Hetedik óta talán mindenki kívülről fújja a hét főbűnt, remélhetőleg két nyelven is. Greed (kapzsiság), Pride (büszkeség), Lust (bujaság), Gluttony (falánkság), Envy (irigység), Sloth (restség) és persze Wrath (harag). Az azonban nem feltétlenül lesz világos elsőre, az animét nézve, hogy ki honnan is származik, mikor jött létre, és milyen sors vár rá. A Fullmetal Alchemist csupán annyit árul el nyíltan, hogy a homunculusok olyankor jönnek létre, ha valaki emberi transzmutációval próbálkozik, és nem sikerül neki (praktikusan mindig). Szerencsére viszonylag kevesen kísérlik meg ezt, mert egyrészt a tabu tanok közé sorolható, másrészt nem is tudják, hogy hogyan kellene, harmadrészt pedig igen nagy árat kell fizetni érte. Nyilván annyi azért kihámozható, hogy az áldozat, amit hozni kell azért, hogy valakit visszahozhassanak az életbe, az bizony minimum egy másik test, amely akár lehetne a sajátunk is, ha önfeláldozóak volnánk. Azonban ez általában nem igaz teljesen, így csak egy részünket adjuk fel, amiből csupán egy darabka használódik el, így feltámadás helyett egy homunculus keletkezik, aminek ugyan van anyagi teste, de nem igazi ember és ezért valódi érzelmei, illetve lelke sincs. Viszont mérhetetlenül magányos és üres, céltalan ez a porhüvely, így csillapíthatatlan vágyat érez, hogy igazi emberré válhasson, amire természetesen – ha már SPOILER, akkor ki merem írni – sosem lesz lehetősége. No de, lássuk kik is jelennek meg a 2003-2004-es sorozatban…

Shamballa

Valószínűleg Envy a legrégebbi kreálmány, hiszen Hohenheim hozta létre, amikor megpróbált egy kisfiún segíteni. Sajnos a kísérlet sikertelen volt, ezért a férfi faképnél hagyta a homunculust is, aki rettentően megbántódott, és iszonyatos gyűlöletet érez, mert úgy érzi, eldobták. Ezen természetesen az sem segít, hogy a valódi gyermekeit viszont igazán szerette az apa, így érthető, miért is kívánja a fiúk halálát. Viszont végzete pontosan olyan, mint a születése, hiszen azzal, hogy megöli alkotóját, saját maga számára is halálos ítéletet hoz.

Időrendben Greed születhetett utána, aki Dante-nek köszönheti létezését. Hogy a nő pontosan milyen okból próbálkozott a feltámasztással, arra nem tér ki az anime. Viszont Edward csak úgy tud végezni vele, hogy Lyra, azaz Dante előszedi a csontokat, melyek a létrejöttét segítették. Greed pedig ráeszmél, hogy céltalan úton jár, így feladja a harcot, hogy végre nyugalmat találjon. Természetesen ez a homunculus mindent magáénak akar tudni, így társakat gyűjt, hogy megvalósíthassa csillapíthatatlan vágyálmát.

Pride valamikor az első Főváros idején születhetett meg, csupán annyit tudunk róla, hogy a homunculusok nem tekintik igazi vezérnek, hiába játssza King Bradley szerepét. Viszont az eredeti vezető koponyáját titokban őrzi a széfjében. Talán ezzel próbálja magát emlékeztetni valódi identitására, hiszen minden nap el kell játszania, hogy ő ember, a Führer egy birodalom élén.

Gluttony eredetére sosem derül fény, viszont folyton éhes, és bármit, bárkit felfalna, valamint megmagyarázhatatlanul ragaszkodik Lusthoz.

Lust Ishbalban született, amikor Scar testvére megpróbálta visszahozni kedvesét a halálból. Viszont tökéletes képe a bujaságnak, hiszen az ujjai köré csavar bárkit, és így könnyedén irányítja a férfiak, vezetők viselkedését, cselekvését, illetve döntéseit. Így könnyedén háborúkat is szíthat, vagy viszályokat robbanthat ki barátok, valamint békés városok között is. Emiatt az egyik legerősebb ütőkártya Dante és Envy kezei közt. Vesztére pont az a tincs haj lesz a gyengéje, amit Scar testvére adott öccsének a halálakor.

Wrath teremtője a fiúk tanítója, Izumi. Egykor elvesztette a kisbabáját, és nem tudta elengedni, így szervei nagy részével fizetett próbálkozásáért. Wrath viszont nem volt képes anyagi alakot ölteni, ezért Edward kezére, illetve lábára volt szüksége, hogy végre emberi testhez juthasson. Eleinte nem is tudja, hogy ki ő, de mikor ráeszmél, hogy hogyan jött létre, és Edwardnak mennyivel több jutott, mint neki, féktelen haragra gerjed és meg akarja kaparintani a fiú minden hús cafatát, hogy igazi személlyé válhasson.

A legutoljára Sloth látta meg a napvilágot, amikor az Elric testvérek megpróbálták visszahozni elhunyt édesanyjukat az élők sorába. Természetesen a kísérlet kudarcba, sőt kis híján katasztrófába fulladt, amikor a kapu előtt találta magát Edward, és Alphonse fizette meg az árat a testével. Ezért Edwardnak vissza kellett térnie, hogy tetvére lelkét a páncélhoz köthesse, de ezt a költséget már neki kellett leperkálnia, amikor Wrath elragadta az egyik lábát és kezét. E módon két homunculus is létrejött, de csak az anyjuk csontjait tudták felhasználni, hogy meggyengítsék Sloth erejét, és Edward végezhessen a nővel. Csavaros módon, ahogy Wrath születésében segített Sloth létrejötte, így Wrath féktelen haragja, és az, hogy elvakultságában magába olvasztotta az Elric testvérek anyjának egy darabját, pont a homunculus vesztét idézte elő.

Annyi bizonyos, hogy Envy volt az első az összes közül, és az ő szájából halljuk egy ponton, hogy hosszú idő után ismét heten vannak, illetve azt is kimondja, hogy új Sloth és új Lust, új Wrath van, tehát utal rá, hogy nem mindig vannak ennyien, és voltak előttük mások is. Majhal például megemlíti, hogy neki is volt egy félresikerült kísérlete, de az is bizonyos, hogy akkor nem jött létre homunculus. Ezért valószínű, hogy nem olyan egyszerű maga az emberi transzmutáció művelete sem, hát még elszúrni azt úgy, hogy egy átkozott, lélektelen létforma jöjjön létre.

S – P – O – I – L – E – R – – V – É – G – E

Shamballa

Az alkotókról ez esetben külön nem kell megemlékeznem, mert nagyjából ugyanaz a gárda készítette ezt is, mint a sorozatot. A Fullmetal Alchemist-hez és a Conqueror of Shamballa-hoz némi OVA (4) anyag is társul, bár ezek inkább csak érdekességek, és nem feltétlenül szükségesek a teljes kép megértéséhez. Ettől függetlenül a rajongóknak merem ajánlani az elsőt, mely egy interaktív-szerű betekintést enged az állami alkimisták kiképzésébe, küldetéseibe.

Bővebben nem szeretnék kitérni a címben foglalt Shamballa-val kapcsolatban, mert a blogomban már értekeztem róla. Talán annyit érdemes ide átemelnem, illetve kiemelnem, hogy egy szimbólumról van szó, mely abba az irányba űzi az embereket, hogy örökké élhetnek, hatalmasak lehetnek és bármit megtehetnek, következmények nélkül. Egyfajta túlvilág, mely olyan titkokat és kincseket rejteget, ami alapjaiban változtatná meg a természeti egyensúlyokról, illetve a világról eddig alkotott elképzeléseinket. Az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja ez a téma, de ugyanúgy elérhetetlen, mint a Szent Grál, a Bölcsek köve, vagy éppen az örök élet és a vezetékes sör.

Shamballa

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány

Fullmetal Alchemist

Fullmetal Alchemist: Sacred Star of Milos

Fullmetal Alchemist: Brotherhood

Fullmetal Alchemist (2017)

Be the first to comment on "Fullmetal Alchemist: The Movie – Conqueror of Shamballa (2005)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*