Predator (2018) (Predator – A ragadozó)

Minden idők egyik legismertebb, legnépszerűbb sci-fi szörnye, a Predator visszatért. Mi sem remekebb alkalom arra, hogy némiképpen áttekintsük a ragadozók eddigi pályafutását, és mindennek fényében értelmezzük az új filmet.

 

 

Predator (1987) (Ragadozó)

Az Arnold Schwarzenegger főszereplésével elkészült 1987-es film valódi kultklasszikussá nőtte ki magát mára. Ez minden bizonnyal a páratlan forgatókönyvnek köszönhető, aminek köszönhetően a film fénye az elmúlt 30 évben sem kopott meg. A látványvilág sem utolsó, és ezúttal nem csak a ragadozó álcájának technikai kivitelezésére gondolok – a mexikói dzsungel szépségei is magukkal ragadó környezetet biztosítanak, valamint mind a női, mind a férfi nézők örömüket lelhetik e csapat hegyomlásnyi katona duzzadó izmainak láttán.

predator
Mert a Predator ez volt: csöpögő tesztoszteron, kemény katonai helyzetek, mérhetetlen mennyiségű skúló, és olyan vagány dumák, mint például hogy nem érünk rá vérezni, meg folyamatosan disznóviccekkel szórakoztatjuk magunkat. Járulékosan feltűnt egy szörny, de róla ejtsünk szót később. Kiválóan fémjelzi ez a film a ’80-as évek végét, és nem hiába lett valódi popkulturális tényező.

Az A nyolcadik utas: a Halál egy laza évtizeddel megelőzte jelen filmünket, A bolygó neve: Halál szintén korábbra datálódik, így mondhatjuk, hogy a titokzatos-űrszörny-horror-kultfilm-sorozat már nem volt újkeletű fogalom 1987-re. Mégis némi újdonságot tudott hozni ebbe a szubzsánerbe a Predator azzal, hogy nem vette túl komolyan magát – plusz sebezhető főhősöket mutatott nekünk. Ezekben a filmekben mindig jól megfért a humor, miközben halomra lövik a szereplőket, mégsem válnak közben vígjátékká. Mégis, a Predator-sorozat első része többet nyújtott ennél: egyrészt kifigurázta Schwarzenegger korábbi karrierjét (ami lássuk be, nem semmi, hiszen ekkorra már túl volt a Conan, a barbáron, a Terminatoron és az igaz népszerűséget meghozó Kommandón is…), ami önmagában is egy zseniális fricska, de ezen túlmenően megteremtett egy új fajt, amit azóta is zabálnak a népek: a ragadozókat, vagyis a predatort.

Ezek a 2-2,5 méter magas, robosztus felépítésű lények félelmetességüket két dolognak köszönhetik. Az egyik a H. R. Giger által megálmodott xenomorph-okéhoz hasonlóan az ismeretlenben rejlő veszélyérzet, a titokzatosság; az, hogy semmit nem tudunk erről az idegen fajról, amely szemlátomást nem is óhajt kapcsolatot teremteni az emberrel, csupán a gyilkolás mozgatja. A másik szempont, hogy míg a xenomorphok evolúciós fejlődés révén alakították ki természetes fegyvereiket, addig a predatorok (vagy más néven a yautja faj) elképesztő fizikai erejük mellett még az emberekénél jóval fejlettebb techonlógiát is magukénak tudhatnak, ami zavarbaejtő, és rendkívül megnehezíti a lény legyőzését. (általánosságban véve mindegyik filmről elmondható, hogy akkor sikerült végezni a ragadozóval, ha a technológiáját sikerült kiiktatni előbb.)
Az első két filmben a szörnyjelmezben Kevin Peter Hall-t láthattuk, akit 220 cm-es magasságával biztos, hogy már az iskolában is elsőként választottak be a kosárcsapatba… de tudtad, hogy eredetileg Jean-Claude Van Damme-ot választották a szerepre?

Predator 2. (1990) (Ragadozó 2.)

A második részt tető alá hozni némileg körülményesebbnek bizonyult. Arnold Schwarzeneggernek nem tetszett a forgatókönyv, ezért nem óhajtott részt venni a filmben (inkább elment a Terminator 2-be). Ugyanígy történt az első rész rendezőjével, John McTiernan-nel is, aki ekkoriban a Vadászat a Vörös Októberre c. filmen dolgozott. Schwarzenegger kiesése miatt komoly hátránnyal indult a film, és a mai napig akadnak, akik elsősorban erre vezetik vissza a film bukását.
A főszerep eljátszásának feladata így Danny Glovert illette meg, aki éppolyan fásult zsaruszerepben tündököl itt is, mint a Halálos fegyverben, 1987-ben. A történetet a nagyvárosba helyezték át a dzsungelből, és ez elég sötét alaphangulatot kölcsönöz a filmnek. Los Angelest bűnbandák és drogkartellek uralják, mindennaposak a gyilkosságok – ám Harrigan nyomozó számára gyanússá válik, hogy talán nem egyszerű gyilkosságokról van szó. Ebben a részben rántják le a leplet első ízben a ragadozók mibenlétéről: Keyes nyomozó (Gary Busey) elárulja, hogy egy olyan idegen lényt keres, amely bizonyos időközönként vadászni érkezik az emberek közé.

predator 2

Valójában a második rész bár nem szakít akkorát, mint az első, de éppen olyan gyönyörű korrajzot mutat számunkra, ha ma nézzük meg. A ’90-es évek sötét jövőképe, a növekvő bűnözési ráták és a kábítószer-használat elterjedése – vagyis a társadalom valós problémái – mind-mind jól tükröződnek a Ragadozó 2. cselekményében.
Alakjai klisések – különösen ami a dílereket illeti -, mégis roppant szórakoztatóak. Horror-elemekben gazdagabb, mint az első rész volt, és én (bár a szívem örökké az első filmé marad) sokkal nyomasztóbbnak, sok szempontból sokkal hatásosabb horrorfilmnek tartom, mint az első epizódot.

Ennek a filmnek a végén volt egy jelenet, amikor Danny Glover a predatorok űrhajóján bóklászik, és a háttérben a trófeáikat láthatjuk – köztük egy az Alienből megismert xenomorph koponyájával. Ezzel belengették a több mint tíz évvel később elkészülő spin-off-ot is, ami a filmtörténet legnagyobb és leginkább várt, egyben mégis talán a legrosszabbul sikerült sci-fi horror crossovere lett.

Alien vs. Predator

Az Alien vs. Predator (2004) és Aliens vs Predator: Requiem (2007) nem túl jól sikerült filmek voltak, de az eltagadhatatlan tény, hogy a történetet továbbszőtték, és ahogyan a reboot-okkal ez lenni szokott, sok új információt adtak hozzá titokzatos szörnyeink megismeréséhez. Azt is hozzá kell tennem azonban, hogy ugyanúgy, mint az Alien franchise esetében is történt, én kétélű pengének tartom az eredettörténeteket ilyen esetben. Azzal ugyanis, hogy megmagyarázzuk rémséges, ismeretlenségükből fakadóan félelmetes űrszörnyeink mibenlétét, éppen azt a faktort vesszük el tőlük, amitől félelmetessé válnak a nézők szemében – ezzel akciófigurává silányítva őket.

Predators (2010)

Az Antal Nimród által rendezett darab nem titkoltan az eredeti filmhez kívánt visszatérni, figyelmen kívül hagyva és elhatárolódva az AvP-filmektől. A kritikák erősen megosztottak voltak, mert sokan majmolásnak tekintették, mások viszont látták benne a potenciált – bár odáig senki nem merészkedett, hogy igazán jó filmnek nevezze, csupán jobbnak a többi résznél.
A cselekmény szerint a főszereplő Adrian Brody egy idegen bolygón tér magához, és hamarosan találkozik egy csapat szintén itt rekedt emberrel – akik mind elég kegyetlen figurák. A film címe egyben szójátékként rájuk is utal. Hamarosan rájönnek, hogy az idegenek rabolták el őket azzal a céllal, hogy sportvadászati kellékeket csináljanak belőlük, ti. ők lesznek a prédák.
A Predators, vagyis a Ragadozókkal az volt a probléma, hogy a jó karakterek, az érdekes felvetés ellenére totálisan jelentéktelen film lett belőle. Szörnyűek a párbeszédek, a cselekmény megannyi lehetősége egyszerűen elsikkad, és egy buta, kiszámítható, közepesen látványos akciófilmmé válik. predators

Predator (2018) (Predator – A ragadozó)

E rövid áttekintés után nézzük, mit nyújt nekünk a Shane Black rendezésében elkészült idei film.
Shane Black nem más, mint az 1987-es Predator Hawkins-a, akit elég könnyű kiszúrni, mert ő az egyetlen az egész filmben, aki nem egy izomkolosszus. Ez ugye azt jelenti, hogy az egész Predator-víziót a kezdetektől ismerő emberről beszélünk, azt gondolnánk: ha valaki, hát ő tudni fogja, hogyan kell jó Predator-filmet csinálni! Az eredmény nem egyértelmű…

shane black
A cselekmény szerint egy kiugrott ragadozó landol a Földön, miközben egy másik a fajhoz tartozó hajó üldözi őt. Ezúttal nem a szokásos vadászatra érkezik hozzánk, és az érkezés sem megy simán. Az űrhajó összetörik, és ennek egy Quinn McKenna (Boyd Holbrook) nevű katona szemtanúja lesz a mexikói dzsungelben. Rögtön odasiet, és a rövid összecsapás során megkaparintja a földönkívüli páncélkesztyűjét, amiről rövid időn belül kiderül – bár mi már tudjuk a korábbi filmekből -, hogy valódi haderő rejlik benne. Elcsakliz még egy sisakot is, és egyéb felszerelést is, amiket igen körültekintő módon hazapostáz a családjának. McKenna kisfia, aki az autizmus egy enyhébb formájával él, ráteszi a kezét a csomagra és valahogyan aktiválja a felszerelést. Ez azt eredményezi, hogy az első ragadozót üldöző második jelet kap a hollétükről, így a bolygó felé veszi az irányt.

predator
A másik történetszálon megismerkedünk a Stargazer Project embereivel, akik a Predatorokat kutatják teljes titokban. Egy biológusnőt, Casey Bracketet (Olivia Munn) avatnak be éppen, amikor a foglyul ejtett predator elszabadul. Kalandos úton itt köt ki McKenna is, akit a mexikói incidenst követően elmeorvosi vizsgálatoknak vetnek alá, és egy csapat hasonló sorsú katonával együtt szállítják egy megfelelő intézmény felé.

A szálak összeérnek, és az így verbuválódott csapat igyekszik megmenteni McKenna kisfiát, és szembeszállni az újonnan érkezett szörnyeteggel, akit csak Upgrade Predatornak neveztek el. Ez a karakter minden eddigit felülmúl.
A korábbi filmekben is megjelent már – elsősorban az AvP filmekben kapott szerepet -, hogy a predatoroknak több kasztja is van. Az Upgrade Predator tudatos genetikai tervezés szülötte, ami azt eredményezi, hogy nagyobb, erősebb és okosabb minden eddiginél – ugyanis más fajok legelőnyösebb tulajdonságait olvasztotta magába. Ennek köszönhetően már páncélzatra sincs szüksége. Shane Black Antal Nimródtól eltérően nem beszélt arról, hogy elhatárolódna az AvP-filmektől, és ha az Upgrade Predatorról bebizonyosodna, hogy némi xenomorph-DNS-t is magában hordoz, az újabb lehetőségeket nyithatna meg a további filmekhez – bár most úgy tűnik, nem ebbe az irányba haladunk.

predator

Az alaphelyzet tehát ez: adott egy minden eddiginél keményebb ellenfél, és egy csapat, amely kevéssé alkalmas arra, hogy felvegye vele a harcot, azonban náluk van a páncélkesztyű – melynek működését nem ismerik.
A reboot-ok definíciójának a film tökéletesen megfelel: komoly változtatásokat hordoz magában a korábbi filmekhez képest olyan módon, hogy azért a sorozat hangulatába jól illeszkedik.
Csöpög itt is rendesen a tesztoszteron, McKenna csak úgy puffogtatja a szuperhős-dumákat (véleményem szerint elég fárasztó módon, de ennek csak az az oka, hogy ő egyszerűen nem egy Schwarzenegger, ő nem elég jó ehhez…), rengeteget lövöldöznek és robbantgatnak, a szörny szörnyű, és a humorfaktor is jelen van, szóval valóban jól illeszkedik a Predator-filmek sorába.

Külön öröm volt, hogy a forgatókönyvírók visszanyúltak (Shane Black és Fred Dekker) olyan poénokhoz is, amelyek még 1987-ből származnak (pl. „get to the choppa!”), de nagyjából a humor nálam itt ki is fújt. A klasszikus humoros páros kliséje is megjelenik a filmben Coyle és Baxley karaktereivel, de fájdalmasan kihasználatlanul maradnak – pedig Baxley, a Tourette-szindrómás katona komoly humorforrást rejtett magában.

predator
Sajnos azonban a film többet akar markolni, mint amennyit elbír. Ahelyett, hogy egy minden ízében szórakoztató akció-scifi-horror maradt volna, megpróbált valamiféle mondanivalót sugallni – ez pedig az autista kisfiú alakjában keresendő. A cselekmény egy katyvasz, nehéz értelmezni az egyes szereplők (beleértve a földönkívülieket is) motivációit, nélkülöz mindenféle logikát. Megpróbál több lenni, de ez is disszonáns megállapítás, hiszen a nézőt kizárólag a humor és a látvány viszi magával, mintha a készítőknek csak ez lett volna fontos.

Azért is meglepő, hogy a forgatókönyv ilyen összeszedetlen, mert Shane Black mielőtt rendezésre adta volna a fejét, igen tehetséges írónak bizonyult. Olyan filmek köthetők a nevéhez, mint a Halálos fegyver vagy a Durr, durr és csók.
Ami a látványt illeti, sokat várhatnak tőle a nézők, ugyanis ez a film is R-besorolást kapott, ami kis hazánkban nagyjából a 18-as karikának felel meg. Bár a film nem spórol a fröcskölő vérrel, ne várjunk egy óriási gore-élményt, mert a hangsúly sokkal inkább a beszólások keménységére, és a tűzerőre helyeződik.

Személy szerint örülök neki, hogy nem egy újabb eredetfilmet kaptunk, mint az Alien-franchise esetében. Önmagában szórakoztató darab a Predator – A ragadozó, de ugyanúgy jár, mint a hasonló nagy franchise-ok új filmjei: csinálhatsz akármilyen jót, a rajongók akkor is többet, vagy mást vártak.

 

Értékelés: 6/10

Blissenobiarella

 

 

 

 

 

 

1 Comment on "Predator (2018) (Predator – A ragadozó)"

  1. Rodimusz Prime | 2018-09-27 at 20:55 | Válasz

    Szuper elemzés és leírás. Személy szerint Antal Nimród filmje nekem a karakterek s látvány miatt az első két eredeti filmhez érhet fel, pár kis lépéssel lemaradva.
    A mostani, Shane Black filmnek tényleg csak annyi a baja, hogy sokat akar egyszerre, sok minden akar lenni egyszerre. Én a magam részéről ndkét filmet 8/10-re értékelem, de csakis a franchise berkein belül. Az AvP-kről pedig no comment.
    Várom továbbra is írásaid 🙂 Csak így tovább, sok sikert Blissenobiarella! 🙂

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..