James S. A. Corey: Tiamat’s Wrath (2019)

Amikor tavaly nyár elején a Térség ciklus hetedik kötetének, a Perszepolisz felemelkedésének küszöbön álló magyar megjelenése kapcsán írtam a regényciklusról, a sorozat következő kötetének címét a James S. A. Corey írói álnév alatt alkotó Ty Franck és Daniel Abraham szerzőpáros már fel is fedte lelkes olvasóközönségének. Most, nem egész egy évvel később itt vagyunk és a Tiamat’s Wrath, a Térség ciklus nyolcadik, utolsó előtti kötete pedig már a boltok, illetve a rajongók könyvespolcain pihen. Ugyan egyelőre csak az angol verzió látott napvilágot, én azonban – remélhetőleg sok más, hasonszőrű sci-fi fanatikussal együtt a világ körül – nem győztem kivárni a komótos fordítási procedúrát és a március 26-ai megjelenés után néhány nappal már neki is álltam, hogy Corey-ék legújabb művén keresztülrágjam magam. És persze – ahogy az várható volt – a realista sci-fi titánjainak (vagy mondjuk inkább, hogy leviatánjainak?) legújabb alkotása sem okozott csalódást.

Egy kilenc kötetes regénysorozat utolsó előtti részéhez érve óhatatlanul felvetődik a kérdés: van-e vajon az alkotóknak elég muníciója, hogy egy teljes értékű sztorival álljanak elő vagy csupán az utolsót megelőző fejezet kerül elénk, mely arra hivatott, hogy a végső nagy csattanót – a regényfolyam lezárását előkészítse? Nem mondom, hogy nem minden félsz nélkül futottam neki a Tiamat’s Wrath-nak, hiszen azért Corey-ék, illetve a Térség ciklus esetében volt már példa kissé laposabb regényekre is (lásd Nemezis játékai és Babilon hamvai), így azért a levegőben ott lebegett egy kvázi alibiből megírt regény rémképe is. Mint emlékezhetünk, az előző rész – a Perszepolisz felemelkedése – 2017 decemberében jelent meg, a Tiamat’s Wrath kapcsán előzetesen kitűzött megjelenési dátum pedig 2018. december 4-e volt, tehát eredetileg mindössze szűk egy év állt az alkotók rendelkezésére, hogy egy nem éppen füzet terjedelmű kötetet megírjanak, sajtó alá szerkesszenek és kiadjanak. Külső szemlélőként ez elég meredek ütemezésnek tűnt. Így aztán, ha meg nem is lepett, mindenesetre vegyes érzelmekkel fogadtam a hírt, hogy az eredetileg tehát decemberre tervezett megjelenés 2019 márciusának végére csúszott, mégpedig Corey-ék kommunikációja szerint, hogy nekik, illetve szerkesztőiknek több idejük legyen egy valóban minőségi kiadványt letenni az asztalra. Végső soron nem tudom mennyit számított ez a plusz majd’ négy hónap haladék, de a végeredmény ismeretében azt kell mondjam, olvasói szempontból megérte a várakozás.

Jim Holden azóta is Winston Duarte, Laconia főkonzuljának és a Birodalom teljhatalmú urának szíves vendégszeretetét élvezi, miután a Medina Állomáson fogságba ejtették. Bobbie, a hadizsákmányként megszerzett laconiai romboló, a Gathering Storm kapitányaként az ellenállás katonai szárnyát vezeti, míg Alex a Storm pilótafülkéjében, Naomi pedig az ellenállás titkos politikai intrikái közepette próbálja hasznossá tenni magát. Amos-nek küldetés közben nyoma veszett, hetek óta nem hallottak felőle. Elvi Okoye xeno-biológus egy válogatott, laconiai alkalmazásban dolgozó tudóscsapat élén az 1300 térkapu azon világait járja sorra – hátha ráakadnak a titokzatos ellenség nyomára -, melyeket a kapuk építői az ismeretlen ellenségtől való félelmükben vélhetően megsemmisítettek. Duarte Főkonzul 14 éves lánya, Teresa Lakonián éli a birodalom vezetője egyetlen örökösének mindennapjait. Néhanapján a lány titokban kiszökik az aranyketrecből, hogy a környező erdős, hegyes területen élő ismerősével, Timothy-val találkozzon. Az ellenállás egy rajtaütés során egy olyan fegyver birtokába jut, mely ha az erőviszonyok megváltoztatására nem is képes, mindenesetre a bosszú édes ígéretével kecsegtet. Laconia katonai vezetői pedig arra a következtetésre jutnak, hogy milyen kiváló ötlet provokálni a titokzatos ismeretlen ellenséget, mely a protomolekula megalkotóit is képes volt eltörölni a galaxis színéről. A titokzatos, idegen erők megtorlása sem várat sokat magára és az ennek nyomán elszabaduló káosz pedig egyértelműen az ellenállás térnyerését eredményezheti, amennyiben azok képesek élni a lehetőséggel. Miközben mindenki, még a laza fogságban tartott Holden is saját intrikáival van elfoglalva, jóformán senki nem veszi észre, hogy az emberiség egy olyan erő rosszindulatát szabadította magára, mely nem csak kívánja, de jó eséllyel képes is végrehajtani elpusztításukat.

A regény a már jól ismert recept szerint, fejezetenként más-más központi karakter szemszögéből mutatja be nekünk a cselekményt. Ahogy a szinopszisból talán sejthető is, ezúttal Bobbie-n, Alex-en, Naomi-n kívül a negyedik kötetből már ismert Elvi, valamint az új szereplőként színre lépő Teresa (aki nem más, mint Winston Duarte egy szem leánya) szemén át lehetünk tanúi az eseményeknek. Holden csupán egy prológus, egy közjáték és egy epilógus erejéig tűnik fel “mesélőként”. Nem csupán Elvi személye az, amit Corey-ék korábbi műveikből átcsempésznek az újba. A Tiamat’s Wrath-ban végre értelmet nyer a Strange Dogs című novellájukban elmesélt történet, valamint a The Vital Abyss című, 2015-ben megjelent novellájukban megismert tudós, Paolo Cortázar is színre lép, mint Duarte kedvenc őrült tudósa (az igazsághoz hozzátartozik, hogy Cortázar már a Persepolis Rising-ban is feltűnik, ám karaktere csupán most kap jelentős hangsúlyt). Érdekes volt megfigyelni továbbá, hogy Corey-ék azért kevéssé titkolt módon a klasszikusoktól is merítenek. Duarte halhatatlanságról szövögetett álma igencsak emlékeztet Frank Herbert homokféreggé változó II. Letojának racionalizálására: egy galaktikus birodalom nem hozható létre és tartható fenn egy halandó uralkodóval a trónon, ahhoz egy emberi generációkon átívelő vezetőre, eszmére van szükség. Ha jól rémlik, még az istencsászár kifejezés is elhangzik valahol.

Az előző kötet rovására megjegyeztem annak idején, hogy a regény közepe felé kissé leül a cselekmény. A Tiamat’s Wrath esetében ezt sokkal kevésbé éreztem, jól lehet, az események itt is jelentősen összesűrűsödnek a regény vége felé, mégsem volt az az érzésem, hogy minden valóban érdekes és jelentőségteljes dolog a kötet elején és a végén történik. Azt azonban érdemes kiemelni, hogy a Bobbie, Alex, Naomi szemszögéből bemutatott cselekmény – legalábbis számomra – közel sem volt annyira érdekfeszítő, mint az Elvi-vel és Teresa-val történtek, talán azért, mert az új helyszínek eleve sokkal több és érdekfeszítőbb újdonsággal szolgálhattak, mint a már jól ismert univerzum, melyben a másik három próbált boldogulni. Szokás Corey-ék munkásságát George R. R. Martin-éval párhuzamba állítani és nyilván nem alkotói termékenység tekintetében. A szerzőpáros mostani regényét egyenesen Martin mesternek ajánlotta. Az öreg hírhedten könnyű kézzel osztogat halált központinak hitt karakterei körében. Nem tudom van-e valamiféle összekacsintás az ajánlás mögött, de nem tartom lehetetlennek, miután ezúttal Corey-ék sem pontosan annyi központi szereplővel fejezik be regényüket, mint amennyivel elkezdték.

A kötelezően felsorolandó negatívumok ellenére messze menőkig úgy érzem, hogy Corey-ék a Tiamat’s Wrath-szal a regénysorozat nimbuszához méltó folytatást tettek le az olvasók elé. Kezdeti félelmeim -, hogy Holden-ék kalandjainak utolsó előtti fejezete csupán egy hosszúra nyúlt prológus lesz a nagy fináléhoz – teljes mértékig alaptalannak bizonyultak. Olyannyira, hogy az epilógus utolsó mondatai után olyan érzés fogott el, hogy Ty Franck – Daniel Abraham páros jóformán minden magától értetődő szálat elvarrt az utolsó fejezet előtt. Persze-persze, a rejtélyes ellenség ott van még, hogy bevégezze azt, amit az emberiségnek magának egyedül nem sikerült (értsd kiirtani önmagát), de a történet korántsem olyan mértékű cliffhangerrel ért véget, mint némelyik korábbi regény. A fent olvasható élménybeszámoló a Recorded Books által gründolt hangoskönyv változat alapján készült, mely Jefferson Mays megszokott, magas színvonalú előadásában érhető el. A Tiamat’s Wrath magyar kiadása valamikor idén ősszel várható, ahogy eddig is, a Fumax kiadó gondozásában. A sorozat záró darabja pedig – melynek címét a szerzőpáros mind ez idáig nem osztotta meg a nagyérdeművel – valamikor a 2020-as év során jelenik meg. A rajongóknak addig meg kell elégedniük az Amazon által megmentett tévésorozattal, mely majd valamikor június-július tájékán kerül adásba.

Értékelés: 9/10

Kinek ajánljuk: A Térség ciklus rajongóinak mindenképp, de persze mindenki másnak is, aki szereti az igazán jól megírt sci-fi kalandregényeket

Gabblack

Be the first to comment on "James S. A. Corey: Tiamat’s Wrath (2019)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..