A Harvester régi olvasóinak számára bizonyosan ismerős Bruno Mattei neve. Az öreg olasz filmes ?mester? a 70-es 80-as 90-es években megannyi moslék filmmel áldotta meg a világot. Vannak rendezők, akiknek a neve egyet jelent a minőséggel, és hát nincs ez másképp Mattei esetében sem annyi különbséggel, hogy az ő neve a szarral egyenlő. A 80-as évek végén az Olasz horrort nyomorba döntő televízió jócskán szedte áldozatait, és mint tudjuk az eurohorror legnagyobb alakjai, mint például Fulci, Argento, Deodato is fogalmazzunk úgy elbuktak a változások során. Fulci folyamatosan készítette rosszabbnál rosszabb filmjeit, Argento nemkülönben, Deodato pedig a TV sorozatokból próbálta megkeresni a spagettire valót. Egyetlen ember volt, aki a 70-es évektől egészen napjainkig képes volt ugyanolyan minőségi széklet hegyet hagyni maga után és az Mattei volt. Mert kérem szépen a vélhetően a rekordok könyvébe is bekerült legtöbb álnevet birtokló rendező a mai napig készíti szarabbnál szarabb okádékait, aminek persze én, mint talán egyetlen magyarországi rajongója roppantmód örülök. Kedvenc Bruno barátunk mindamellett, hogy botrányosan rossz filmeket készít, ráadásul egyetlen kreatív gondolata sincs, hiszen pályáját végigkísérve a plágium mintapéldája tárul elénk. Készített már western-t (amik egyébként tőle nem megszokottan viszonylag jók lettek), zombifilmet, sci-fi-t, pont kannibálfilmet ne csinált volna? 2003-at írunk, és bár a zsáner fénykora közel 20-25 éve letűnt, ő mindenképpen úgy érezte, még képes valamit hozzátenni a témához, így 2003 derekán, és elkészítette a talán legpofátlanabb Cannibal Holocaust xerox mozit, amit valaha láttam.

A film főszereplője egy Grace Forsyte nevű rettenetesen ambiciózus riporternő, aki Bob Manson-al egyetemben az amazoniai dzsungelbe utazik, hogy riportfilmet készítsen a kannibalizmusról egy televízió számára. A televízió fejesei eközben élő adásban csodálják az amazóniai dzsungel szépségét, és a helyi közösség mindennapjait. Mivel azonban a nézettségi adatok a legfontosabbak egy tv-s riporter és a csatorna számára Grace tudja, hogy ha nem produkál akciót lófasz se fogja nézni a hülye műsorát, így hát, ha nincs akció, akkor neki kell azt megteremteni. Ezek után mindenki, aki látta Deodato mesteri klasszikusát tudja mi fog történni. Grace és Bob azért, hogy műsoruk érdekesebb legyen folyamatosan terrorizálják a helyi őslakosokat. Házaikat felgyújtják, asszonyaikat megerőszakolják és leölik állatikat. A film végét pedig azt hiszem nem kell ecsetelnem.

Mindig nehéz egy Mattei filmről elfogultság nélkül nyilatkoznom, hiszen mindamellett, hogy szinte csak és kizárólag retekszar filmeket láttam az öreg mestertől minden alkalommal remekül szórakoztam a filmjein. Van valami gyermeteg bája az összes filmjének és ez alól a Mondo Cannibale sem kivétel. A film a Cannibal Holocaust-nak nem csupán a hagyományait követi egyértelműen, hanem a képsorait is. Számos jelent köszön vissza egy az egyben a CH-ból, amik meg kimaradtak, azok pedig általában rendre Mattei másik 2003-as filmjébe a Land of Death-be kerültek bele, amely egyfajta hibridje a Cannibal Holocaust-nak és a Predator-nak. A film hozza a szokásos Mattei féle kliséket. Elképesztően szar színészek és rendezés, szörnyű világítás és kameramozgás, brutálisan erőszakos jelenetek némi női mellel keverve és rettenetesen szórakoztató és röhejes dialógusok. A végeredménnyel kapcsolatban azt hiszen nem lövök le nagy poént ha azt mondom olyan messze van szellemiségében a Cannibal Holocaust-tól mint Anettka a világűrtől. Mattei megpróbálta bele erőltetni a CH alapvető társadalmilag és erkölcsileg releváns mondanivalót egy “I wonder who the real cannibals are?” mondat formájában ez azonban sokkal inkább hat szánalmasan, mint elgondolkodtatóan. Hiába a téma, a végeredmény sokkal inkább szórakoztatásra született, mint komplex mondanivaló vázolására. Egy dolog azonban bizonyos, mégpedig az, hogy Mattei 2003-as filmje készítésének idején töltötte be a 72dik életévét, ráadásul a mai napig forgat, és ez azt hiszem elképesztő teljesítmény. Olyan, mint egy jó suszter, aki élete végéig annál a bizonyos kaptafánál marad. Na de mindezt milyen jól teszi. Egy tuti. Nélküle szegényebb lenne világ az biztos.

értékelés: 5/10

Berzerker