Mikor korábban olvastam Batboy cikkét a Lugosi-féle White Zombie-ról, felfigyeltem a végén megemlített folytatásra, amit Béla nélkül készítettek el, és ily módon eltűnt az érdektelenségben. Azonban fennmaradt ebből is néhány kópia, így lehetővé vált, hogy én magam is megtekintsem, hogyan folytatódott a zombik története, még George A. Romero előtt.

Igazság szerint sehogy, mert a Revolt… köszönőviszonyban sincs a rendező előző filmjével. Az első világháború alatt a szövetségeseket az osztrák-francia fronton zombivá változtatott katonák támadják meg. A csata után a tábori káplán azt állítja, hogy ő irányította a halottakat, emiatt rögtön el is viszik a parancsnokságra. Itt rögtön az elején az arcunkba is kapunk egy adag érthetetlen dolgot: 1: A káplán miért ázsiai? 2: Honnan tudták meg, hogy ő kontrollálta a hullákat, ha csak ázsiaiul beszél? 3: Ha egyszer a szövetségeseknél van, akkor miért őket támadja meg a zombikkal? A parancsnokságon a fejesek megtárgyalják a dolgokat, és arra a következtetésre jutnak, hogy el kell menniük Kambodzsába, Angkor elhagyatott, ősi városába, hogy elpusztítsák a zombi-készítés titkát. Hogy ezt meg ne tehessék, a pap megpróbálja elégetni a nála levő furcsa ábrát, ami valami kulcsféleség lett volna, de kb. féltucatnyi helyen lehet még látni a film során, ezért nem értettem, miért volt ez olyan fontos. A lényeg, hogy nem jár sikerrel, mert Mazovia tábornok, aki magának akarja a zombik irányításának hatalmát, megöli (ezen a jeleneten amúgy röhögtem, ahogy lehajol a pap, ő meg le akarja szúrni, de ekkor ismét felemelkedik, erre neki rögtön el kell bújnia), és elviszi a rajzot. Néhány hét múlva egy kis csapat megérkezik Kambodzsába, amin szintén meglepődtem, mert azt hittem, hogy egy egész sereget küldenek majd oda, fegyverekkel, tankkal meg mindennel, de ugye egy kis csapatért jobban lehet izgulni (és gondolom nem volt elég a cash sem ilyen jelenetekre). A főszereplőnk, Armand, beleszeret Clairbe, az egyik hadnagy lányába, el is jegyzik egymást (ez gyors volt!). Viszont hamarosan érkezik a csapathoz, egy angol úriember, bizonyos Clifford Grayson is, aki nagyon megtetszik a lánynak, amúgy meg olyan pofákat vágott az egész filmben, hogy az valami negatív csúcs, talán csak Ed Wood színészei lettek volna ilyesmire képesek a kamerák előtt. Amikor Mazovia, aki szintén velük tartott (nem mellesleg annyira az utánzata Béla karakterének, az előző filmből, hogy az már pofátlanság), okoz egy kisebb balesetet, amibe majdnem belehalnak, Claire Cliffhez rohan Armand helyett, majd később fel is bontják az eljegyzést (nem mondom, ez a kapcsolat aztán extra gyors volt!). Armand azonban nem nyugszik bele ebbe, viszont dühében még nagyobb erőt fektet a titkos templom utáni kutatásba. Ennek eredményeképp sikeresen eljut a szentélybe, ahol megtalálja a zombivá alakító szer receptjét. Ezt ki is próbálja az inasán, sikerrel, azonban ez után következett egy olyan rész, amit ismételten nem értettem, ugyanis Armand annak rendje és módja szerint elkezd mindenkit átalakítgatni zombivá, de ezt már a szer nélkül teszi, egyszerűen annyit látunk, hogy egy szempár (ez is Lugosié, az előző filmből van kivágva) ráközelít az áldozatra, majd az bamba arckifejezéssel máris a zombijává válik. A zombik amúgy olyanok, mintha egyszerűen hipnotizálnák őket, tehát beszélnek, gondolkodnak, csak épp szabad akaratuk nincs, valamint remekül bírják a beléjük lőtt ólom mennyiségét. Eközben Mazovia rájön a dologra, és megpróbálja Armandot megfenyegetni, de az egyszerűen megöleti. Az, hogy hogyan jött rá a titokra, már jó kérdés, ahogy az is, hogy hogyan jön rá erre később mindenki. A lényeg, hogy Armand Cliffet is átalakítja, majd megfenyegeti Clairt, hogy ha nem megy hozzá, ez az állapot így is marad. A nő ígérete hallatán viszont megszűnteti a hatalmát mindenki felett, amit egykori serege úgy tolerál, hogy rárontanak, és megölik. Ezután természetesen Grayson megcsókolja a lányt, és ki hitte volna, Happy End!

Őszintén bevallom, ez a film nem volt annyira szánalmasan rossz, mint ahogy arra számítottam, de ettől függetlenül hemzseg a hibáktól. Az egyik ilyen, hogy bizonyos fontosabb dolgokon (Claire és Armand kapcsolata, Armand seregtoborzása) egyszerűen pár perc alatt átrohan, míg olyan kisebb, lényegtelenebb (és unalmasabb) motívumokra, mint: egy pap cipel egy táblát a mocsárban, egy kambodzsai táncosnő mutatványa, egyszerűen túl sok időt fordít. Mazovia karakterének sem volt ideje kiteljesedni, ha ő ott sincs a filmben, akkor sem lett volna semmivel több vagy kevesebb. A színészi játékról nem tudok sok mindent mondani: pocsék, úgy ahogy van, de ezen a téren túl sok mindent nem is vártam el. A párbeszédek, és a monológok között volt elég sok értelmetlen, a szerelmi szál pedig, aminek a történet fő magvának kellett volna lennie, egyszerűen bagatell. Tehát, ez a film nem a legrosszabb régi trash, amit valaha is láttam, de ettől függetlenül nem több egy régi, B-kategóriás, teljesen feledhető tucat horror.

értékelés:  4/10

Zoo_Lee