Nem csupán a horror műfajon belül volt a 2004-es év egyik legnagyobb sikerfilmje a Saw. Két fiatal ausztrál filmes (James Wan rendező, Leigh Whannell író, illetve később a film egyik főszereplője) első nagyvolumenű – persze hollywood-i viszonylatban még mindig alacsony költségvetésűnek számító – munkája volt a Fűrész, amit a srácok eredetileg hazájukban terveztek leforgatni. Később egy ismerős tanácsára, és Darren Aronofsky Pi-jének sikerein felbuzdulva megpróbáltak amerikai szponzort találni.

Próbálkozásaikat siker koronázta, az eredmény pedig minden várakozást felülmúlt; a film óriási (kassza)siker lett, Wan és Whannell egycsapásra sztárok lettek és szinte azonnal megkezdődtek a folytatás előkészületei. Az eredeti szerzőpárosból azonban Wan neve már csak executive producerként szerepel a stáblistán és Whannell is csupán “besegített” a forgatókönyvírásba. A két legfontosabb feladatot – a rendezői és forgatókönyvírói posztot – ezúttal egy másik fiatal filmesre, Darren Lynn Bousman-re bízták.

Amíg nem olvastam az első visszajelzéseket a Fűrész 2-vel kapcsolatban különböző angol nyelvű honlapokon, szinte biztos voltam benne, hogy egy leginkább anyagi okokból, gyorsan összedobott folytatástól túl sok jót nem várhatok. Egy poént akkor sem jó kétszer elsütni, ha azt közben egy picit átírják, pláne ha addig a gyilkos kilétére is fény derül. Az pedig már-már törvényszerű, hogy ha egy viszonylag kis pénzből összehozott, de ötletes és egyedi filmet folytatnak (leginkább a producerek kívánságára), az jobb esetben is csak egy középszerű film, rosszabb esetben pedig egy okádék lesz. Horrorfilmekre ez talán különösen igaz.

De nem a Saw 2-re.

Eric Matthews nyomozónak az elmúlt pár évben nem úgy jöttek össze a dolgai, ahogy azt szerette volna. Kapcsolata feleségével teljesen megromlott, a fiával is csak ritkán tud találkozni, és általában ezek a találkozók sem a leggördülékenyebben zajlanak. Matthews magánélete a munkájára is kihatással volt (és fordítva), így az egykoron vagány, félelmet nem ismerő utcai zsaruból életunt helyszínelő és aktakukac lett. Egy nap azonban, amikor a kollégái elkapják lerobbant főhadiszállásán a Jigsaw nevű pszichopatát (aki ekkor már elég látványosan haldoklik a testét felzabáló ráktól), egycsapásra minden megváltozik és többek között az apa-fiú kapcsolata is új megvilágítást nyer. A nyomozók ugyanis hihetetlen éles logikával (konkrétan: ránéznek a monitorra) rájönnek, hogy Jigsaw éppen új szadista játékával van elfoglalva, melynek lényege a következő: nyolc ember van bezárva egy szép nagy házba, akik folyamatosan mérgező gázt lélegeznek be, ami a szellőzőnyíláson keresztül áramlik befelé. A feladat: minél hamarabb megtalálni az ellenszert, ami valahol az épületben van elrejtve. A szervezetükbe jutott szer természetesen egy gyorsan ható halálos méreg, a ház pedig tele van csapdákkal, amiket célszerű lenne elkerülni. És mivel a nyolc halálraítélt között van Matthews tinédzser fia is, nyomozónk hajlandó részt venni Jigsaw idegölő játékában annak reményében, hogy talán képes lesz fiát élve kihozni a házból.

Ha elvonatkoztatnék attól, hogy már volt egy első rész, akkor azt mondanám, hogy a Fűrész 2 egy tökéletes (horror)film. Persze aki beül megnézni ezt a filmet, az már nyilván nagyjából képben van, hogy mire számíthat: egy nagyon (elme)beteg ember kegyetlen, szadista játszadozására, ahol az alanyok olyan személyek, akik nem értékelik kellőképpen saját életüket. Ugyebár az első rész egyik legnagyobb meglepetése pontosan ez volt, amin mégegyszer nem fogunk meglepődni. A sztori ettől függetlenül kitűnő, a csavarok nagyon ötletesek (egy-kettő valóban döbbenetes, amikre egyáltalán nem lehet számítani), sok jelenet pedig igazán gyomorforgatóra sikeredett, ami egy horrornál nem egy utolsó szempont. Mindemellett a színészek is egytől egyig remek alakítást nyújtanak, ami a főszereplő Donnie Wahlbergre különösen igaz. Mark Whalberg tesója nagyon jól hozza a megkeseredett zsaru szerepét, ami a (jóval) korábbi New Kids on the Block-os ugrabugrálás után számomra nem kis meglepetéssel szolgált. De a gyilkost alakító Tobin Bell még nála is nagyobb fazon, akit szerencsére ezúttal főszereplővé léptettek elő, ráadásul általa most Jigsaw előéletébe is bepillantást nyerhetünk.

A Saw 2 talán pont azért olyan jó, mert lényegében hű maradt az első részhez, és nem technikai bravúrokkal próbálták megfejelni az eredetit, hanem új, jól működő ötletekkel álltak elő a készítők (valamiért most is tartották magukat a készítők a relatíve alacsony költségvetés kereteihez, amire ezúttal már valószínűleg nem feltétlenül volt szükség, mindenesetre nagyon jól tették). A helyszínek száma lényegében kettőre van korlátozva (a gyilkos főhadiszállására és egy nagy házra), ami szintén pozitívum. Magát a láblefűrészelős jelenetet szerintem nem sikerült űberelni a második rész végén és az utolsó csattanót egy picit erőltetettnek éreztem, ettől függetlenül azonban a Saw II, mint az elmúlt évek legjobb horror-folytatása, abszolút kihagyhatatlan
Kíváncsian – és kicsit félve – várjuk a harmadik részt!

értékelés: 10/10

Blizz (Harvester: 2005 december)