A 1972-es Night Of The Lepus című szemet gyönyörködtető alkotás (óriásira fotózott nyuszik szabadulnak el, és gyilkolnak egy papírvároskában) megmutatta, hogy a minden hájjal megkent filmkészítők nem ismernek pardont: aranyos kis állatkákból is percek alatt képesek gonosz torz mutánsokat létrehozni. Most tárgyalt filmünk esetében csúszómászóink ugyan nem öltenek giga-méreteket, viszont igencsak fenik a fogukat egy kis emberhusira!

Főszereplőnk, Mike Brady a helyi közeggel egy gyilkossági helyszínhez érkezik, ahol egy öreg pacákot lelnek, belsőségei (úgymint máj, vese, lép stb.) pedig rejtélyes módon hiányoznak. Felettébb gyanús! Egyetlen nyomként a pincelejáróhoz vezető hullámos slájmcsík díszeleg a lakásban, de azt meg nem tudják mire vélni, úgyhogy annyiban is hagyják. Ezután unalmas közjátékok következnek, melyekben nagyjából bemutatják a film további főbb szereplőit – rutinosabb nézők már nyilván tudják, hogy ezt simán át lehet tekerni, mert csak ezután jön az a rész, amikor a vérszomjas csigák elburjánoznak, és a lehető legkülönfélébb gyilkos attrakciókban vesznek részt! Kedvenc jelenetemben egy kertész bácsi leli halálát, de nem is akármilyen erőltetett módon: kesztyűjébe csiga mászik, felhúzza, majd fejszével és metszőollóval próbál megszabadulni a kezétől, de a nagy viaskodásban olyan szerencsétlenül esik, hogy kidönt valami lötyit, és ennek folyományként a feleségével együtt odavesznek, miközben felrobban az egész ház –WTF?! Szintén hasonlóan túljátszott a vendéglői jelenet, melyben egy előzőleg csigában gazdag salátát evett fazon hirtelen rosszul lesz, és bekrepál, pár pillanatra rá pedig mutatják, ahogy szétszakadt fejéből férgek lógnak ki, akik „kiették a belsejét”. Aztán akad még szexelő fiatal pár, nekik a szobájukat özönlik el ezek a nyálkás fenevadak; minimum Oscar-díjas jelenet, amikor a pucér csaj esik-kel a padlón elterülő csigaszőnyegeken, wehehe! Közben persze Mike egyik tudós haverja kideríti, hogy ezek a csúszómászók bizony nem átlagos jószágok, mi több ragadozók – kapásból rá is mozdulnak a muksó aranyhörcsögére! Ekkor már az egész városban mosogatókból, vécékből meg egyéb csatornanyílásokból másznak fel a lények, szóval jajj! És hogy némi tömegjelenet is legyen, a kerekerdő közepén harmincéves tinédzserek éppen Helloween bulit tartanak, amikor egyik csajszi (feltehetőleg szüzessége elvesztésének ötlete elől) a közeli csatornába menekül, aminek az lesz a vége, hogy sok kis vérszomjas csiga (!) behúzza őt!! Mi más is lehetne a sztori vége, minthogy okos Mike Brady és barátai a csatornában intéznek támadást a fenevadak ellen: először áramot vezetnek a gyilkosan hömpölygő csigafolyamba (randán odaanimálva), végül pedig valami kemikáliával felrobbantják az egész csatornarendszert, persze előtte kötelező elemként meghal a legjobb barát egy teljesen felesleges mozzanat következtében…

Keresve se lehetne találni ennél tipikusabb nyolcvanas évekbeli trash movie-t, gúnyos korrajz az egész, úgy ahogy van! Gagyi jelenetekkel alátámasztott kisvárosi atmoszféránkat belengi az áporodott B-szag, ami bizony még tévén keresztül is bőven az orrunkba jut – nem árt majd szellőztetni utána, haha! Fényképezés az ilyenkor szokásos bugyutaság: amikor távolról mutatják akkor egy halom csiga van a képen, amikor közelről akkor meg ilyen féregszerű izék mozognak mindenhol; az is valami elképesztően röhejes jelenet, amikor főszereplőnek beleharap az ujjába egy kertből előmászó jószág – lásd a képen:

Azonban kötelező közhelyekkel teli trash-alkotásunk legnagyobb baja – mint ebben a  zsánerben a legtöbb filmnek -, hogy a nyúlfarknyi trailer-be szinte ellőtték az összes „élvezhető” részt, többi untató sallang meg senkit sem érdekel.

Értékelés: 5/10

eyescream