Ismét jelentkezünk havi rendszerességű horror vesézésünkkel, és ezúttal az eddigi legmegosztóbb filmmel, amivel a legtöbbünk találkozott: Rob Zombie Halloween remake-jével Köztudott, hogy ezt a filmet a régi sorozat kedvelői gyűlölik, míg a modern horrorrajongók imádják (komoly, tudok példát is mondani erre), és szó ami szó, a mi véleményeink között sem voltak még ilyen mértékű eltérések az eddigi közös elemzések során. Tényleg annyira rossz film volt az új Halloween, vagy csak alulértékelték?

tvshaman: Az első emlékem a Carpenter-féle Halloweenről a zenéje, amit boldog-boldogtalan használt régen csengőhangként. Aztán megnéztem a filmet és nem volt ijesztő. Mikor másodszorra láttam, már érettebb fejjel, akkor jobban tudtam értékelni, ám a véleményem így sem változott: a ’78-as műfajteremtő mozi mára elvesztette az erejét. Emellett a Michael Myers-filmek másik nagy hiányossága (legalábbis az általam látottaknak), hogy nem adnak semmilyen logikus magyarázatot a gonosz erejére, származására, de még a motivációjára sem. (Példának okáért gondoljatok bele: a Rémálom az Elm utcábanból minden ilyesmit megtudunk Freddy-ről.) Éppen ezért örültem, mikor megtudtam, hogy a Devil’s Rejects rendezője, Rob Zombie készít egy újrát a Halloweenből. Az eredmény egy két órás mozi, amiben megismerünk egy embert, akinek iszonyatos sorsa volt, aki alapvetően nem különbözik tőlünk – a körülményei tették azzá, ami. Sok horror-rajongó hördült fel anno, miután megnézte Zombie mester filmjét, de szerintem ez így tökéletes, ahogy van. A fiatal Michealként Daeg Faerch elképesztően jól játszik, az idősebb Myers-t alakító Tyler Mane képében pedig megszületett egy, a puszta megjelenésével rémületet keltő gyilkos. Malcolm McDowell nagy elődjéhez, Donald Pleasence-hez méltó módon eleveníti meg dr. Loomis-t; Scout Taylor-Compton pedig nemcsak egy szép, hanem szimpatikus és baromira életszerű Laurie-t adott nekünk. Nem nagyon tudnék negatívat mondani erre a filmre, a folytatásával együtt egy igazán brutális, mégis realisztikus horror-opuszt alkotnak, amiben az őrületet, a szenvedést és a spriccelő vért is megfelelő mértékben adagolják. Nekem nagyon tetszett, 10/10-es.

DeerWoman: Az eredeti sorozat nem tartozik a kedvenceim közé, nem is néztem végig, így semleges érzelmekkel ültem le Rob Zombie feldolgozása elé. Michael gyerekkorával vágunk neki a történetnek, ami lássuk be még a gyilokkal együtt is inkább szomorú, mint ijesztő. Ennek ellenére sajnos semmilyen drámai hatást nem sikerült kiváltania ezeknek a jeleneteknek, az indokolatlanul sok trágár beszéd és a klisés konfliktusok agyoncsapják az egészet. Arról nem is beszélve, hogy az embertelen gyilkológépes Halloween-hangulat teljesen ízét veszti ezzel a kis családi diorámával. Egy nagy ugrással a felnőtt Mikenál találjuk magunkat, aki a teljes börtönszemélyzeten, beleértve hű gondozóján, Danny Trejon is átvágva megszökik, hogy Haddonfieldben viszontlássa az egyetlen lényt, aki pozitív érzelmekkel melengeti szívét, Lauriet. A film játékidejének nagy részét kitevő mászkálás és kaszabolás illetve Dr. Loomis küzdelme a hivatalos szervekkel mélységes unalomba fulladt számomra. Egyszerűen egy jellegtelen és rétestésztányira kinyújtott cselekménysor, amin talán egy ügyeskezű vágó tudott volna javítani, de némi írói-rendezői kreativitás sem ártott volna hozzá. Szerencsére az utolsó 20 perc felhúzta az egészet, bevallom nagyon élveztem a végjátékot, még egyszer meg is ijedtem, pedig nem szokott ilyesmi előfordulni. 😀 Nagyon sajnálom, hogy a többi része nem hozta ennek az akciódús és ötletes finálénak a minőségét, pedig úgy biztosan a rajongók is más véleménnyel lettek volna az eredményről. Nálam 5/10-es élmény volt.

Plendil: “Nem, soha nem fogok bele remake készítésébe” – hangzottak Rob Zombie szavai hosszú évekkel ezelőtt. Aztán eljött 2007. Az eredeti Halloween film klasszikus alkotássá nőtte ki magát és elnyűhetetlen érdemei vannak, hogy a slasher kategória később ekkora rajongóbázisra tett szert világszerte. A rendező úr pedig szintén letette névjegyét az 1000 hulla házával és annak folytatásával. Egy kiemelkedő filmből fogyasztható remake-et gyártani, úgy érzem, igazán nagy feladat, ehhez pedig részben adva voltak a lehetőségek. A végeredmény azonban egy igen kusza darab, amely sehogyan sem illeszkedik a Myers-történelembe. A film első szelete egy más perspektívát ad a filmnek, mintegy kiműtve az alapsztoriból a misztikumot és teljesen emberinek ábrázolja a kis Michaelt. Aztán elkezdődik a felnőtt korban a vérengzés és egy vad gyilkológépet kapunk az arcunkba, akinek látszólag semmilyen motivációja nincs. Számomra ez a két rész teljesen kioltja egymást, megbontva a film kohézióját és a néző kételyeit erősíti. A mű befejezése legalább ennyire problémás, bár a nem mozis verzió sokkal kimunkáltabb, nem is értem, miért nem ez került végül a nézők tömegei elé. A filmmel kapcsolatos másik problémám az olykor nagyon is idegesítő hanghatások orgiája, amivel egy idő után nem lehet mit kezdeni, mert nincsenek hullámvölgyek, ettől pedig alaposan ki lehet fáradni a záró képsorokra. A színészek azonban sok helyütt megmentik a filmet, már csak emiatt is érdemes belevágni a sztoriba, nem kevés zsáner színész található meg az egyes jelenetekben, emiatt jár a piros pont Zombienak. Tört számokat nem szoktam adni, de hangyányival 6/10 felett van az értékelés a részemről, míg a nem mozis verziónak bőven jár a 7/10 – tekintve azt, hogy egy milyen remek film feldolgozásáról is beszélünk.

eyescream: Eredeti ötletek hiányában a remake-k és folytatások korát éljük. Így esett, hogy a slasher műfaj alapkövének számító Halloween sem maradhatott ki Hollywood minden bedaráló gépezetéből – s mint tudjuk azóta Jason és Freddy haver is új ruhát kapott. John Carpenter 1978-as klasszikusát Rob Zombie forgatta újra, akinek zenei teljesítményét nem számítva eddig egyetlen jó filmes dobásával találkoztam, az is az animációs The Haunted World of El Superbeasto, és punktum. Mivel Zombie bá’ hozott alapanyagból dolgozott, nem is akármilyenből, így sejthető volt, hogy most annyira nem cseszheti el a dolgokat, mint máskor. Érdekes volt látni, ahogy az eredeti script-et kiegészítette a saját ötleteivel, nevezetesen, milyen családi és egyéb körülmények vezettek a kis Michael Myers első gyilkosságához, ami ugye teljesen kiiktatja a régi változatban szereplő megmagyarázhatatlanság faktorát. Egyébiránt durván felturbózott fizikai megjelenése (robosztus testalkata) is jócskán materializálta Mike eddig leginkább homályba burkolózó, titokzatos karakterét. Igazából Rob Zombie feldolgozása nem volt rossz – pontozást nézve valahol 7 és 8 között, mivel sosem volt a slasher az erősségem -, hiszen egy másféle aspektusból próbálta megközelíteni a dolgokat, ezt a változatot megnézve pedig a mai fiataloknak legalább sejtetni engedi, hogy az agyonhypolt Jigsaw-n és társain kívül is voltak/vannak kultikus rémalakok a világon…

Miskei: Azon szerencsések közé tartozom, akik még gyerekként kivesézhették az összes klasszikust Freddytől kezdve Bőrpofáig, így Carpenter hallhatatlana is kegyetlen nagy tiszteletnek örvend kicsiny szívemben. Mikor meghallottam anno a remake hírét nem örültem túlságosan, ráadásul Zombie neve sem győzött meg a dolog szükségességéről, és sajnos minden félelmem beigazolódott, hiszen nemes egyszerűséggel megerőszakolták az eredetit. Carpenter mesterműve a kvázi vértelenségével, minimál költségvetésével, feledhetetlen taktusaival fény-árnyék kameramunkájával a horror/thriller műfaj legjobb darabja. Myers pedig maga a megtestesült gonosz. Lezser lassúságával, maszk mögé bújtatott ismeretlenségével bármit elkövethetett és elhitted neki, mert ő a mindenki „fucking nightmare-e”! Azzal, hogy Zombie kreált hozzá egy előtörténetet, pont ezt a sejtelmességet ölte ki az alakból, sőt még áldozatot csinált belőle, feleslegesen. A mozi második fele lemásolja az eredeti történéseit, csak modern káromkodós formában, és a vége persze picit más, de ez csekély vigasz! Nem mondom, vannak jó pillanatai, egy-egy momentum hajaz illetve megidézi az eredetit, de ez nem egy körömrágós thriller, hanem egy vérbő tinihorror lett. Lehet, hogy jobb, mint egy-némely folytatás, de számomra ez blaszfémia! értékelés: 2/10

phobic23: Kövezzetek meg, de nekem jobban esett ez a verzió, mint az eredeti, pedig általában nem szoktam szeretni a remake-eket, páldául a Rémálomnak egyenesen utáltam az újradolgozását és fölöslegesnek tartottam, mert nem adott semmit az eredeti filmhez, sőt inkább elvett belőle, de ezesetben egész más a helyzet: Rob Zombie látásmódja egyébként is bejön nekem, szeretem ahogy maga is elsősorban horror rajongó, és csak utána rendező vagy forgatókönyvíró, és ez érződik a filmjein is, ez a rajongás, ez az alázat maga a műfaj, a klasszikusok iránt. A “régi klasszikus” filmeket is, amiket feldolgoztak az idők folyamán, nem csak újraforgatták (jobb esetben), hanem hozzátettek, ahogy Coppola a Drakulához, Branagh a Frankensteinhez vagy épp Carpenter a Dologhoz; mind saját ötleteiket, egyéni látásmódjukat adták filmjükhöz, és ezért az már túlmutatott egy szimpla remaken. Ahogy véleményem szerint a Halloween is több az eredeti film felfrissítésénél; Zombie megválaszolt sok olyan kérdést ami rajtam kívül még biztos, hogy sok ezer rajongóban felmerült Myers-szel, vagy a történettel kapcsolatban, és abban is biztos vagyok, hogy a rajongók másik fele meg pont azt szerette az eredeti filmben, hogy ezekre a kérdésekre sosem kaptak válaszokat. Ízlések és pofonok. Bár még mindig maradt nyitott kérdés ennek a verziónak is a végén, mert Myers indítékára nem derült fény, hogy mit akart pontosan a húgától, nyilván ez az a szál, amit a rendező úr, tovább szándékozott gombolyítani a folytatásokban. Véleményem szerint ennek a filmnek igenis van értelme és létjogosultsága, egy egy-az-egyben remake ugyanis teljesen fölösleges lett volna, ahogy Freddy-t is csak meggyalázták az újrával, de a Halloween inkább egy átértelmezése a mítosznak, mintsem fénymásolata. Ezektől elvonatkoztatva egy erőteljes, izgalmas, szórakoztató horrort kaptunk Zombie-tól, függetlenül attól, hogy mennyire cseng össze az eredetivel. Összességében nekem tetszett az új Halloween, talán kicsit még jobban is szórakoztatott, mint az eredeti ’78-as film. Részemről 7/10

levyathan: Nagyon furcsa volt először megnézni Rob Zombie Haloweenját. Nekem az egyik legnagyobb kedvencem az eredeti, és így természetesen eléggé elfogult vagyok, és minden próbálkozásom ellenére sem tudok objektív maradni. Azon túl tudtam lépni, hogy Michael megszólal. Végül is remake, el kell fogadni a változásokat, talán jó is lesz. De a hányinger kergetett, amikor valami dallamosabb rockzene alatt a magányos szomorú Michaelt még sajnálni is tudjuk.. (eleje). A Halloween nem erről szól. Számomra Micheal nem más, mint a monoton, érzelemmentes gonosz, akiből az emberség szikrányi darabkája is hiányzik. Lassú, gépies, maga a halál. És az érzelemmentesség itt nem volt kulcselem, sőt.. A remake csekély pozitívumainak sorát pusztán a Michealt alakító gyerekszínész, a film elején a Myers-család, és Dr. Loomis és Michael kapcsolatának bemutatása jelenti számomra. Igazából lehet, hogy nincs ezzel a filmmel gond, érezni mennyire veszélyes Michael, a mai szabványoknak tökéletesen megfelel, és a kivitelezésben ott hű, ahol lennie kell. Csak elfogult vagyok. Ez és az eredeti film alapvető fundamentalizmusa, ami visszatart. A maszk, mivel ismerjük Michael előtörténetét, elvesztette funkcióját, És a maszk maga Michael… És mindemellett még Carpenter filmezési stílusa is jobban tetszett, mint Zombie-é. 4/10

Zoo_Lee: Ugyan hallomásból régóta ismertem már John Carpenter Halloweenjét, mégis a Rob Zombie verzió volt az, amihez először hozzájutottam az egész sorozatból. Így akkor még nem tudtam összehasonlítani az eredeti film hangulatával, a forgatókönyvvel, a filmezési stílussal (ami mondjuk lehet, hogy az objektivitás tekintetében előny is volt), és azzal a véleménnyel vettem ki a lemezt a lejátszóból, hogy ez a film egész jó volt. Persze azon ki lehet akadni, hogy gyakorlatilag egy gyilkosra fókuszál az egész történet, így a parafaktor gyakorlatilag a nullával egyenlő, a mellékszereplők pedig annyira csapnivalóak, hogy egyenesen várjuk a mai szemmel nézve is meglehetősen brutális kivégzéseket. De el kell fogadnunk, ez a mai horror cinema lényege, és hiába nevetünk a Paranormal Activityken, a Fűrész sorozaton, amíg a közönségnek hype és gore kell, addig a Rob Zombie-féle Halloween és a többi hasonszőrű film maradéktalanul kielégíti a többség igényeit, mi pedig csak vén trottyosok módjára moroghatunk, hogy bezzeg a régi szép időkben… Ha nem vesszük figyelembe az eredeti filmet (nehéz, tudom), akkor a 2007-es Halloween egy egész élvezhető modern slasher, tipikus klisékkel, de egészen jó hangulattal, és kellemes mennyiségű belsőséggel (főleg a rendezői változatban). Vannak nála jobb remakek, és az, hogy Zombie gyakorlatilag meg sem próbálta a hangulatot nyomasztóvá tenni, elég rossz döntés volt, de ezektől függetlenül még egész jól teljesít abban a mezőnyben, ami sugárként áramlik Hollywood újrahasznosító ánuszából. értékelés: 7/10