Kedves Olvasók, ti már láttatok olyan horrorfilmet, amiben két zombis scene között fullra oda nem illő természetfilmes bevágások találhatók, mégpedig állatokról?! Ha nem, akkor ezt most csekkolnotok kell, ugyanis az álnevek mögé előszeretettel bújó Bruno Mattei eme élőhalottas rettenete bizony nem átall ilyen, és ehhez hasonló, ésszel felfoghatatlan dolgokat produkálni.
Már a film első képsorai is enyhén szólva igen mókásra sikerültek: egy mérnök bácsi által felfedezett döglött rágcsáló hirtelen feltámad, és furmányosan behatol a védőfelszerelése alá, majd halálra marja a bácsit, aki idétlen agóniája közben megnyit egy csapot, minek hatására zöld füst tör elő, és mindenki bezombul. Hát ez ún. Édes Halál hadművelet bizony kudarcba fulladt.
Gyönyörű huszárvágással egy terrorista-elhárító keretében megismerhetjük filmünk főszerelőit, egy speciálisan kiképzett osztagot, akik később a dzsungelben járőrőznek valami felettébb titkos céllal. Összetalálkoznak egy riporter párossal, akik nemrég veszítették el társaikat különös zombi-támadás következtében, így hát együtt folytatják az útjukat. Még jó, hogy az újságíró csajszi régebben bennszülöttek között élt, így hát nem okoz gondot, hogy újból visszataláljon közéjük – előkapja a fűszoknyát és már teljes jogú törzsi tag. Gond csupán annyi, hogy a nagy mulatozás közben ide is beeszik magukat a csúnya zombik, így hát menekülniük kell. Kisebb–nagyobb megpróbáltatások következtében eljutnak a film elején mutatott üzem területére, ahol még az eddigieknél is nagyobb mennyiségű zombi várja őket…
Mint a búcsúban. Igen, azt kell, hogy mondjam, ebben a fércműben aztán mindenféle érdekes és/vagy botrányos dolog előfordul. ENSZ meg politikai vonal oké, hogy valami társadalmi mondanivaló is keveredjen az egészbe. Túljátszott kisfiú-, ill. nagymama-zombi is szimplán aranyosnak mondható – ez utóbbi hasában még grátisz kismacska is található -, de úgy egyáltalában elmondható, hogy két-három festékvonásnál többet nem igen áldoztak a zombik megjelenésére. Az osztag egyik tagja már az elején rájön, hogy a zombikat biza fejbe kell lőni, ennek ellenére folyamatosan mindenhova tüzelnek, csak oda nem. De ez még mind eltörpül, mert „különleges kommandósaink” annyira szalonképtelen dolgokat bírnak tenni, hogy az már kész röhej. (Pincében lévő tütüszoknyába öltözős résznél nekem óhatatlanul is a Toxic Avenger ugrott be, wehehe!)
És akkor most jön a lényeg: két menekülős jelenet közé betesznek egy-egy – fene tudja honnan bugázott – minőségében is gyatrább természetfilmes képet elefántokról meg madarakról stb., aztán úgy és onnét folytatódik az egész, mintha mi se történt volna. Egyszerűen hihetetlen. Na, most ilyen dolgokat kellene nekünk kibírni krónikus röhögés nélkül – lehetetlen. Fárasztó egy másfél óra, csak annyit mondok – feltéve ha valaki van annyira bátor, hogy mégis bevállalja.
Értékelés: 5/10
eyescream
Én úgy emlékszem, hogy nekem tetszett 😀