Ezt már régen meg akartam nézni, mert Ron Perlman az egyik kedvenc színészem és mindig érdekel, ha a kedvenceim horrorokban játszanak. Később pedig méginkább érdekessé vált ez a mű, mikor megtudtam, hogy Guillermo del Toro írta és rendezte, aki éppen Perlmannel együtt tette olyan remek mozivá a Pokolfajzatot. Tehát adott egy jó rendező, egy jó színész és egy rendkívül hangzatos, figyelemfelkető cím. Akkor ez csak valami jó lehet, nem? Életem első mexikói horrorja ez és azért éppen ma kerül ki ide, mivel újévkor játszódik.

Az elején látható bevezetőből kiderül, hogy az 1500-as években egy alkimista megtalálta az elvileg örökké tartó élet kulcsát, ez pedig az általa létrehozott Cronos szerkezet, ami rejtélyes metódusaival meghosszabbítja az életet. 400 évvel később egy ijesztő külsejű férfi is életét veszti, mikor összedől egy ház, és az utána maradt meglepően nagy, műkincsekből álló vagyonát elárverezik. Így kerül néhány arkangyalt ábrázoló szobor Jesus Gris antikváriushoz, aki később unokájával együtt döbbenten fedezi fel, hogy az egyik szobor belsejéből csótányok törnek elő. Közelebbről megvizsgálva a férfi rájön, hogy a műtárgy alja üreges és miután kinyitja, talál egy tenyérnyi nagyságú, aranyszínű kis szerkezetet. Balszerencséjére felhúzza az óraművet és az aprócska tárgyból kiemelkedő karmok össze-vissza szabdalják a kezét. És ekkor kezdődik Jesus különös kalandja, ami életen és halálon át vezet, miközben egy haldokló milliomos és annak agresszív unokaöccse (Perlman) a nyomában vannak, mert nekik is kell a Cronos szerkezet. De vajon mi rejtőzik az aranyszín felszín alatt és milyen borzalmas árat kell fizetnie annak, aki egyszer használja?

Nagyon különös film ez. Már igen gyorsan rá lehet jönni, hogy az örök élet titka tulajdonképpen az élőholt lét, magyarul: aki használja a Cronos-t, az lassan vámpírrá válik. Ugyanakkor ez valahogy mégsem erről szól. Nem tudom jól visszaadni a mozit, olyan helyzetben vagyok, mint anno Az éhségnél: túl nagy dolgokról van itt szó ahhoz, hogy én írjak róluk. Annyit viszont megmondhatok, hogy nem igazán tetszett. Nem a történettel vagy a megvalósítással van a bajom, hanem alapvetően nem szeretem a vámpírlétről szóló drámákat (kivétel a Shadow of the Vampire). Nade azért nézzük meg együtt, mi van ebben a műben! Szóval, először is, a címadó szerkezet: rájövünk, mi van benne, de hogy hogyan működik, vagy, hogy konkrétan mi ez az izé a Cronos belsejében, az nem derül ki. A mexikóiak máshogy viszonyulnak a halálhoz, mint mi, ezzel magyarázható a kisunoka reakciója, mikor a nagypapája visszatér a sírból. A Jesus-t alakító színész jó volt, de nem tudtam szimpatizálni a karakterével, mert nem értettem, mi az antikvárius motivációja? Merthogy kiderül, hogy nem akar örökké élni, de nem hagyja magát megölni se. És az sem volt világos, hogy miért nem akarja odaadni a milliomosnak a Cronos-t, végülis miért fáj neki, ha egy másik ember is ugyanazt a szenvedést veszi a nyakába, amit ő, ráadásul önszántából? Nekem egyedül Perlman Angeljének viselkedése volt meggyőző, ő meg akar szabadulni a bácsikájától annak vagyonáért és nem érdekli az örök élet, nem is hisz benne. Ő csak egy új orrot akar csináltatni magának:D Lényeg a lényeg: furcsa egy film ez, pláne a befejezése, ami igencsak kétértelmű lett. Azért voltak benne gusztustalan pillanatok, például, amikor Jesus letépi a saját bőrét, vagy amikor aktiválják a Cronos-t, sőt, del Toro nagy érdeme, hogy a hullaházas részeknél még röhögni is lehet! Talán nem nekem kellett volna írnom róla, mert ez nem az én asztalom, éppen ezért a pontszámot se nagyon húzom le, mert az imdbs 6.8 is elég jónak számít, meg aztán nyilvánvalóan tele van olyan dolgokkal, amiket én nem tudok értékelni. Akinek tetszett Az éhség, vagy szereti a fájdalmas öröklét témakörét és a spanyol nyelvű borzongatós alkotásokat, annak azért biztosan tetszeni fog!

értékelés: 8/10

tvshaman