Dagon (2001) (Dagon – Az elveszett sziget)

H.P. Lovecraft azonos című novellájának alapötletéből, illetve az Árnyék Innsmouth fölött című novellájából szintén merítve Stuart Gordon direktor úr mindent megpróbált bevetni, hogy valamennyire megijedjünk a szigeten lakozó furcsa népségtől, valamint azok természetfölötti mítoszától, de legfeljebb csak azt sikerült neki elérnie, hogy néhány perc után csendben konstatáljuk – ha addig be nem alszunk -, hogy no lám, itt egy újabb unalmas és középszerű Lovecraft feldolgozás…

Paul és barátai jachtja súlyosan megsérül, amikor viharba kerülnek a tengeren, de szerencsére a közeli szigeten található Imboca városa, ahova a nőjével együtt kieveznek segítségért. Míg a srác pár hajóssal visszatér a többieket kimenteni, csaja egy nem túl bizalomgerjesztő kinézetű pap tanácsára a helyi szállóba orientálódik. Mikor Paul túlélők nélkül visszatér a hotelba, különös alakok (megnyúlt ujjú, kopoltyúnyílásokkal) támadnak rá, de egy részeg homeless megmenti. Ez az Ezequiel nevű csövi lead neki egy legendát, miszerint a múltban az emberek Dagon nevű istenséggel kötöttek szövetséget a bőséges haláldás reményében, most pedig behatják rajtuk az alku ráeső részét, vagyis hát átváltoznak olyan halszerűvé.


Csövi segítségével eljutnak egy kastélyba, ahol a hal-emberek rozzant főnöke él, illetve az Uxia nevű  (felül csaj, alul polip) lánya. Paul menekülés közben belebotlik csajába, majd egy bizarr, de leginkább hatásvadásznak mondható bőrlenyúzást követően újra a városka lakóinak fogságába kerülnek, de legalább a befejezés nem válik sablonossá. Egy óriási polipszerű monszter elragadja csaját az áldozati csarnokban, ő maga pedig a bosszút megtagadva végül is beteljesíti a Sorsát, amit már fura álmaiban többször is látni vélt…


Így újranézve szintén vegyes érzések keringenek bennem. Egyrészt akadtak benne ötletes dolgok, habár maga a film Chtulhu-mítoszban gyökerező atmoszférája annyira nem ragadott magával, talán mert nem annyira szervesen kapcsolódik a Nagy Öregek visszatérésének transz-dimenzionális motívumához, inkább csak a határmezsgyét környékezi, de aztán fene tudja. Trükkök terén a nevetségestől kezdve, az egészen ötletes kialakításokig egy csomó mindenre bukkanhatunk, még magának a spanyol kisvárosi környezetnek is van egyfajta kommersz bája, de sajnos mindent egybevetve egy elég közepes Stuart Gordon filmhez van szerencsénk, pedig anno az ő kezei közül került ki a ma már klasszikusnak számító szuperjó Re-Animator.

Értékelés: 6/10

eyescream

4 Comments on "Dagon (2001) (Dagon – Az elveszett sziget)"

  1. Látványra nem lett volna rossz, nem anyagi természetű dolgok akadályozták meg, hogy jó film legyen. Szomorú is voltam emiatt…:( Sajnos még mindig csak az olvasás marad a rajongóknak.

  2. a kisváros első látásra szerintem jó volt, az elején volt egy kis lovecrafgt hangulat…

  3. Szerintem kurvára félelmetes, engem meggyőztek ezek a szörnyek, meg a végén a fődémon abban a lyukban vagy hol…

  4. Nyavajogni szoktam,de nekem többè-kevèsbé tetszett a Dagon. Szerintem marha jó hangulata van, sztori se rossz. A vège elvan kicsit kapkodva. 10/7 persze Lovecraft filmesítésből nálam a dobogós a Reanimator és a From Beyond.

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .