A bődületesen rossz Ratman okozta trauma után csak nem hagytam kimerülni a rágcsálókkal való horrorisztikus ismerkedés lehetőségét, így akadtam rá erre az After Dark filmfesztiválon debütáló ember-patkányos vagy patkány-emberes fikcióra (thx DeerWoman), melynek az előzetes audiovizuális tévképzetekkel ellentétben egészen jól sikerült megvalósítania választott témáját.

Címben szereplő hely Manhattan egyik utcáját jelöli, ahol főszereplőink élnek. Számomra külön szimpatikussá teszi őket, hogy mindegyikük egy-egy teljesen hétköznapi, szinte már-már feledhetően átlagos egyén, nem kimondottan szépek vagy csinosak, és ami még ennél is jobb, hogy abszolút nem píszí (politikailag korrekt) arcok; inkább olyasféle az első percekben simán feláldozható anti-hős sztereotípiák. Akad itt a haverjával tengődő oxigénpalackos öregember, meleg afro-amerikai, tinédzser fiát egyedül nevelő, cseppet sem milf anya, illetve a főszereplő boxoló arc, aki éppen katona lányát várja haza. Miközben hétköznapi szereplőink ügyes-bajos dolgaikkal foglalatoskodnak, a híradásokon keresztül figyelemmel követhetjük, amint az egyik metróállomásról kiindulva patkánytámadások sorjázzák végig a városrészt.

Nem sokkal később pedig a rágcsálók által megfertőzött egyének maguk is hozzájuk hasonlatossá kezdenek válni, vagy ha úgy tetszik, hegyes orrú, kiszőrösödött, emberi (vér)patkányokká változnak. Hőseink nagy része a házban próbálja elbarikádozni magát, de azért akadnak kivételek: anyuka pl. a bárban reked, harcedzett apja lánya bringával teker haza stb. Filmünk végére viszont már-már drámaian megritkul a túlélők tábora…

Ami baromi jó ebben a filmben, hogy a kissé röhejesnek tűnő patkányemberes-motívum ellenére – mondjuk egy X-akták epizódba simán elmenne – egészen hiteles tud maradni, főleg az előzőekben már említett teljesen hétköznapi, nem igazán főhősöknek kijáró jellemzőkkel rendelkező karakterek okán, akikről már a film elején tudjuk, hogy úgyis el fognak bukni.  Kézi kamerás képsorok, illetve a bérházban játszódó, belső atmoszféra miatt – majd egy évvel megelőzve a zseniális REC címűt – nagyon bele lehet merülni, szóval az operatőri munka teljesen korrekt. Amikor közelről mutatják a zombiszerűen harapdáló emberpatkányokat, az mondjuk elég jópofa tud lenni, haha! Összességében viszont azt mondhatom, hogy elég jó filmet sikerült tető alá hozni.

Értékelés: 8/10

eyescream