Egy kicsit régebbi, de az eddigiekhez képest nem kevésbé jó minisorozat van ma terítéken, bár a zombirajongóknak nem hiszem, hogy be kell mutatnom. Ha a rövid véleményemre vagytok kíváncsiak, annyit mondhatok, hogy abszolút kihagyhatatlan! A hosszabb verzió a tovább után! 😀

Főszereplőink a nálunk is ismert “roppant színvonalas” valóságshow világában jellemző hulladékból kerülnek ki. Komolyan mondom, hogy még a transzvesztita csávó a legszimpatikusabb közöttük… Egy fergeteges hangulatú, nagy tömeget vonzó kiszavazó showban indul a történet. Egy probléma akad csak, hogy a friss hírek miatt nem sugározzák ezt a felettébb intellektuális műsort. De nemcsak a producer dühöng, hanem a tömegben is elindul az őrület, és mint tudjuk, egy igazán véres és fertőző fajtája. A civilizációnak hamar befellegzik, és a lehető legbiztonságosabb hely éppen a Big Brother ház lesz.
A lakók élete nem sokáig marad az inváziótól elszigetelve, ugyanis Kelly, az egyik stábtag náluk keres menedéket. Magával hozza a gyilkolás és a kilátástalanság sokkoló következményeit. Érdekesen és aprólékosan ábrázolják a szereplők fejlődését, magukból kifordulását a történtek hatására, már ezért is megérte ennyi időt szánniuk a készítőknek erre a sztorira. Igazi hősök nincsenek, a tragédia senkit nem kerül el, és végül epikus befejezés teszi fel a koronát a szórakoztatóipar eme mesterművére.
Az egész nagyjából 140 perc, 5 részre osztva. Amellett, hogy megőrzi a sorozat jellegű felépítést, nyugodtan meg lehet egyben is nézni, az első rész után így is-úgy is többet akar belőle az ember. Olyan kis finomságokkal teszik még szerethetőbbé, mint Az élőhalottak éjszakája idézet, vagy a való életben is Big Brother műsorvezetőként ismert Davina McCall emlékezetes alakítása saját maga szerepében (lásd első kép). Akcióban, társadalomkritikában, brutalitásban, gusztustalanságban és humorban igazán bővelkedik, szóval tényleg semmi rosszat nem tudok rá mondani! Tűnés megnézni, ha eddig kimaradt!

értékelés: 10/10

DeerWoman