Stephen King azonos című novellájának felhasználásával készült első rész is meglehetősen gyengén muzsikált, de ez a folytatás egyszerűen mellőz minden olyan elemet, ami miatt egy kicsit is élvezhető vagy szimpatikus lenne ez a kibertérről szóló mozi. Nekem is csak többszöri próbálkozás után sikerült végignéznem, úgyhogy legyen elég annyi: egy másodpercet sem érdemes rá pazarolni, mert csapnivalóan szar!

Az előző rész végén lévő robbanás úgy tűnik mégsem pusztította el teljesen Jobe-ot, s bár elveszítette a lábát, az utolsó pillanatban mégis sikerült bejutnia a cybertérbe, WOW! Miután rehabilitálták, egy Virtual nevű cég alkalmazza, hogy kifejlesszen egy ún. krion-chip nevű forradalmi cuccot, amely a világ összes számítógépét össze tudja kötni.  Jobe a cybertérben összefut az első részben szereplő kissráccal – aki itt már tinédzser hackerré nőtte ki magát -, és kéri, hogy keresse fel a krion-chip kitalálóját, bizonyos Dr. Benjamin Trace-t, mert csak ő tud segíteni a továbblépésben.

Mivel a doki megtagadja a kérést, a cyber-hatalomtól megrészegült Jobe ki akarja nyírni az egész hacker bagázst, amelyhez már a doktor az említett cégnél dolgozó ex-csaja is csatlakozik – és persze csak idők kérdése, hogy újra összejöjjenek, de ez meg ugye baromira sejthető, na mindegy. Egyetlen esélyüket abba látják, hogy beszöknek a Virtual-hoz, és ellopják a krion-chip-et, így sem a cég, sem pedig Jobe nem tudja véghezvinni ördögi tervét. Hiba csak az, hogy az ellopott másolattal nem tudnak mihez kezdeni, így újra vissza kell térniük, de Jobe már elkezdte a világ összes számítógépét összekötő folyamatot. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a sztori végén lesz egy kisebb fajta világösszeomlás, némi cyber-fight, ezek után pedig egy baromi giccses heppiending zárja ezt a mega-szörnyűséget.
Már az első rész is helyenként – hogy finoman fogalmazzak – elég fárasztóra sikerült, de ez a második minden tekintetben viszi a pálmát. Igazi székkarfa-nyúzásos kínszenvedés volt végignézni, amit mazochista  hősként természetesen csak azért vittem véghez, hogy nektek már ne kelljen! Fűnyíró emberünk első epizódjában még lehetett találni értékelhető momentumokat, itt viszont nagyítóval keresve sem. Ez az egész cyberspace vs valóság szinte saját maga paródiájává süllyed, tök gagyesz forgatókönnyel, béna színészekkel, meg persze hihetetlenül agyalágyult jelenetek tömkelegével stb. Csak úgy árad róla a kilencvenes évekbeli, tökéletesen felesleges másolatok szaga… Pfui!

Értékelés: 4/10

eyescream