Az eredeti Ördögűző megmutatta, mennyire félelmetes tud lenni egy kisgyermek, ha megszállja valami gonosz entitás. Azonban mi történik akkor, ha egy létező esetről készítenek filmet? A helyzet ugyanis az, hogy egy dühkitörésektől szenvedő kislány is produkálhat közel hasonló jeleket és a környezetét szintén tarthatja komoly stressz alatt. Larry Peerce rendező és a CBS tévétársaság ezt a folyamatot mutatja be egészen a kezdetektől a teljes végkifejletig.

A megtörtént eseten alapuló film két kisgyerekről szól, illetve a szülőkről, akik örökbe szeretnék fogadni őket. A tiszteletes és felesége nagy örömmel várja őket, akik már számos helyet megjártak ifjú koruk ellenére. A korai bájos csevegések mögött azonban a kislány, Catherine valódi viselkedése is kezd kibontakozni. A végtelenül agresszív gyermeket éjjelente rémálmok gyötrik, melyekből a kirakós végére kiderülhet, hogy vér szerinti apja bántalmazta csecsemőkorában. A kezdeti csínytevések, mint a kismadarak fészekből való kidobálása, az öccse bántalmazása, vagy épp a házi kedvencek tűvel való szurkálása még csak az első fázis. A mentálisan szétesett kislányt eleinte a tiszteletes védeni próbálja, ám amikor a kisfiú fejét Catherine a betonhoz veregeti, kénytelen belátni, hogy valami súlyos problémával állnak szemben.

Eleinte azt is fontolgatják, hogy talán mégsem volt jó ötlet a két gyerek örökbefogadása és megpróbálják kideríteni, hogy mi állhat az események mögött. A gyerekek helyzetéről gondoskodó nő végül nagy nehezen elárulja, hogy egy undorító családi házban találtak rá a két szerencsétlenre, de a szexuális zaklatáson kívül további bántalmazásokat is el kellett viselniük, ráadásul az anyjuk is tehetetlen volt. Hogy jobban betekintést nyerjenek, a kislány nővérét is felkeresik egy kétes szórakozóhelyen, ahol aztán megindulnak a könnycsatornák.

Végül egy pszichológushoz fordulnak, aki szaktekintélynek számít a RAD nevezetű betegség tanulmányozásában. A főszereplőknek elmondja, komoly terápiával arra kell rávenni a kislányt, hogy szabadítsa fel magából a gyűlöletet és próbáljon meg ragaszkodni egy másik emberhez, ami megakadályozza majd abban, hogy folytassa a destruktív magatartást. Ezt követően a kanapén lefogják Catherine-t és arra kényszerítik, hogy kitombolja magát és a film alapján ezt hónapokig csinálják vele. A befejezést nem árulom el, de van benne bőven izgalom, nem hagyja az érdeklődőket pihenni a majd kétórás játékidő.

Tévére szánt film lévén érződik rajta, hogy igen kis költségekből kellett összehozni a projektet, ám minden szereplő erőn felül teljesít. Külön kiemelem a kislányt alakító Ashley Peldont, aki komolyan félelmet keltett a képernyőn. Szerencsére ritkán próbáltak meg zenéket bevagdosni, így egy kicsit naturalista színezete lett az eseményeknek. Habár a vágásokkal úgy érzem néhol voltak problémák, összességében egy nagyon nyomasztó filmet sikerült elkészíteni, ami nélkülözi a sablonos megoldások többségét és az általam kevésbé favorizált vallási kötődések is inkább csak a háttérben bújnak meg. Így sokkal emberközelibbnek hat a gyermek és a szülők szenvedése. Ugyan kell hozzá megfelelő hangulat, de ha ezzel rendelkezünk, akkor bátran hozzá lehet látni.

7/10

Plendil