Mikor felvetődött az ötlet hogy csináljunk zombi-hetet, kapásból Európa és Ázsia gyöngyszemei sejlettek fel vérpirosan szűrözött képzeletemben és a hagyományos értelemben vett élőhalottakat, amit főleg Amerika prezentál mellőzőm. Ha mégis írok tengerentúli moziról, akkor az viszont basszon oda. Hát íme! 😀

Supernatural voodoo woman! – kúszik be szép lassan a funky, a főcím alatt pedig egy vudu szertartást láthatunk, kígyókkal meg csirkeáldozással, de itt nem egy a vallás által átitatott, katartikus ugrálást látunk csupán, hanem egy néha a cracktől rángatózó, de valahol pontosan megkomponált koreográfiára mozgó sámánokat. A bemutatott tánc nem véletlen, ugyanis ez a Haiti Club, ahol Dynamite Langston mulat kedvesével Dianával, ám a dinamit besül, mikor négy olasz esik az arcának a parkolóban. A digók morcosak, mert a figarójuk képtelen olyan mikrofon frizkót varázsolni, mint Dynamitnak van. 😉

Diana nem tör össze párja elvesztésétől és a tehetetlen rendőrség helyett maga veszi kezébe az ügyet. Elmegy Mama Maitresshez, aki megidézi a voodomestert Baron Samedit a vudu loát, a halál és sírok őrzőjét, aki jobb megoldás híján feltámaszt pár üveges tekintetű machetés gyapotszedő zombit. A digók változatos módszerekkel hullanak, mint a vakolat az átnedvesedett falról, Diana „Sugar” Hill pedig már rég nem az az édes és kedves teremtés, mint ahogy beceneve sejtetni engedné.

Blaxploitation mozi a maga összes barkós, trapézgatyás feketéjével, keverve a horrorral, ami azért nem idegen párosítás, lásd Blacula filmek! A voodoo főisten mondjuk inkább egy strici kinézetét ölti magára, a sétapálca, az aranyfog, és a nyakában logó heroinos kanál inkább mesél egy pimpről. A sok széles ajkú barkós fekete bármelyik hip-hop funky bandából jöhetett volna és természetesen egy aranygyűrűs gettó nagymenő az olaszok közé is befficent, nehogy már a rossz oldalon ne legyen feka gengszter. A gyilkosságok változatosak viszont nem túl látványosak sajnos, de könyörgöm kit érdekel mikor fekete zombik digókat irtanak fényes nappal?! 🙂

A feketemozik berkein belül nem képvisel előkelő helyet, a rendezőnek például ez az egyetlen filmje. Sok tökölés nincs, az első húsz percben letudják a gyilkosságot, a zombik feltámasztását, aztán hetven percig megy az akció, tehát karakter kidolgozással, emlékezetesebb párbeszéddel nem fárasztanak bennünket, elég a képernyőt bambulni és szórakozni!

Értékelés: 6/10

Miskei