C.H.U.D. II: Bud the C.H.U.D. (1989) (Turbózombi, véruszkár)

A világ leghülyébb filmcímeinek versenyében biztosan jó helyezést érne el ez a remekmű, amit tavaly csak emiatt a tulajdonsága miatt néztem meg. Most, hogy az agyevő élőholtak ellepték az oldalt, ismét visszatértem Bud kalandjaihoz, és egy kellemes meglepetésben volt részem, ugyanis ez a mozi sokkal jobb eredeti szinkronnal! A címből egyébként már három kérdés is felvetődhet: Mi az a C.H.U.D., mitől turbózombi a turbózombi és hogy jön ide a véruszkár? 😀 Nos, sajnálatos módon ezen talányok közül csak egyre adnak majd teljesen kielégítő választ a játékidő alatt, de kárpótlásul egy csomó marhaságot meg egy ötletes járkáló halott-paródiát kapunk! Biztonsági öveket bekapcsolni, nyakakra vigyázni és mindig nézzünk hátra is, mert bármikor felbukkanhat egy elszabadult hordágy, rajta egy holttesttel!

Főszereplőink középsulis fiatalok: az okos, de félénk srác; a laza bajkeverő fiú meg a jó csaj, aki velük lóg. Nos, tréfamester úr elszúrja a biológia-kísérletüket, ezért a két fiú büntetést kap, a laborban kell takarítaniuk és véletlenül „eltüntetik” a tanár által szerzett holttestet, amivel másnap kísérletezni akartak órán. Szerencsére a közelben van egy fertőzés-kutató központ, ahonnan hőseink elcsórnak egy másik hullát, azzal a szándékkal, hogy majd becsempészik a suliba. Ám ez a bizonyos test nem akárkié, ő ugyanis Bud, a kormány titkos, befuccsolt C.H.U.D.-kísérletének utolsó példánya, egy elpusztíthatatlannak tűnő mutáns zombi, aki harapással szaporodik! Véletlenül felélesztik őt és innentől indul az igazi móka, amikor a főélőholt elindul a városkába, hogy saját képére formálja a lakosságot! A buliba belekeveredik még egy hatalommániás ezredes, néhány redneck és a véruszkár (aki igazából francia pudli :D), majd Halloween éjjelén az iskolai álarcosbálban szembenéznek egymással a jófiúk és a rothadó rosszak! Vajon kié lesz az utolsó harapás?

Először is, kezdjük azzal, hogy mi is a C.H.U.D.: lényegében egy enzim, amitől a halottak új életre kelnek, ám kannibalisztikus tulajdonságokra, őrületre és emberfeletti erőre tesznek szert. Aki áldozatául esik ennek a félresikerült biológiai fegyvernek, az gyakorlatilag megsemmisíthetetlenné válik, és mindössze egyetlen harapás szükséges a fertőzés továbbadásához. Az első feladat, amivel a protagonistáknak szembe kell nézniük, az a „gyógyír” megtalálása, avagy rá kell jönniük, hogyan lehet megölni egy C.H.U.D.-ot. És hogy miért II.? Hát mert anno volt egy 1984-es komolyabb hangvételű zombimozi, ez pedig nagy vonalakban annak a folytatása. Turbó talán azért, mert nem lehet megállítani őket és rendkívül gyorsan szaporodnak, az egyetlen bökkenő, hogy miért lett a pudliból uszkár? 🙂

Egyébiránt tényleg érdemes angolul nézni, mert a magyar szinkron nagyon sokat ront rajta. A Bud the C.H.U.D. egy kitűnő B- vagy még lejjebbi kategóriás horror-vígjáték, már-már paródia, amiben találkozhatunk a ’80-as évek remek zenéjével, az elképesztő ruhákkal és frizurákkal, de van itt még szerelmes zombi, parókás zombi, tánc, visszatérő hülye poénok tömkelege meg egy cameo-szerepben Robert Englund. Őt a halloweeni jelenetben láthatjuk egy pár pillanataig, amíg egy kisgyerekkel átsétál a kép közepén, szürke ballonkabátban, kíváncsi vagyok, észreveszitek-e. 🙂 A három hős egészen szimpatikus, bár a lányt kivéve klisé-karakterek, a csúcs viszont Gerrit Graham a vezér élőholtként, aki nagyon vicces, őrült és eredeti figura. A leginkább erőltetett a külön kiemelt Robert Vaughn, az ezredes, ajánlom, hogy azokat a filmeket kerüljétek el, amikben ő játszik, ha nem szeretetitek a gagyit. 😀 Visszatérő poén az ideális amerikai család kifigurázása, a rémült kishúg és a rádiókból szóló komolytalan híradás. A speciális effektek nem rosszak, az élőholtak is egészen jól néznek ki, bár nem túl ijesztőek, mert alapvetően erős a vígjáték-jelleg; éppen ezért a harapásokat sem láthatjuk, vért egyáltalán nem mutatnak, a horror jelleg inkább az elmondottakból származik, mint a látottakból. A legjobb rész a végén a suliban játszódik, itt a leányzó szexi fürdőruhában szalad a megvadult zombik elől, majd jön a végső nagy csata és aztán a lezárás, ami garantálja, hogy a világ nem szabadul meg a C.H.U.D.-októl! További érdekesség, hogy a legutolsó, stáblista utáni jelenetben (ami azért 23 éve még ritkaság volt) Bud levágott feje kíván a nézőknek jó éjszakát :), a menősrácnak autóstoppot adó nőci pedig Mick Jagger felesége, Bianca. Összefoglalva: Csak akkor nézd meg a Turbózombi, véruszkárt, ha jól tudsz angolul, ebben az esetben egy kitűnő másodkategóriás élőholt-paródiában lehet részed; máskülönben viszont a magyarított verzióját kerüld el messzire! Másodszorra mintha egy másik filmet néztem volna, tényleg, hatalmas a különbség, pedig csak a nyelv más…

értékelés: 10/10

tvshaman

2 Comments on "C.H.U.D. II: Bud the C.H.U.D. (1989) (Turbózombi, véruszkár)"

  1. Életem egyik első zombifilmje volt és annyira elragadóak a figurák, hogy ezt akár sokszor is újra lehet nézni. Englundot csak sokadjára vettem észre annó, de jó érzéssel töltött el, hogy ilyen alkotásokban is látni lehet. Igazi zsánerfilm, persze ahogy az írásból is kiderül, gagyi kategória, abból viszont zseniális.

  2. Sajnos én szinkronnal néztem. Majd megpróbálkozom a feliratos verzióval is, ha létezik ilyen valahol.
    Most láttam a filmet, úgyhogy friss még az élmény. A cikk nagy részével egyet is értek. Ami számomra levon az értékéből, pont az, hogy C.H.U.D 2-ként adták el. A fogakon kívül én nem sok hasonlóságot véltem felfedezni. Ha nem így tesznek, nem kényszerítenek bele egy olyan összehasonlításba, amiből számomra nem jöhet ki igazán jól, tekintve, hogy az első rész nagyon bejött.
    A tábornok engem is nagyon idegesített végig: vajon miért alkalmaznak egy ilyen ripacsot?
    Alapvetően jól szórakoztam egyébként, de nálam a film inkább csak 7/10.

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .