Mindig szívesen írok olyan kezdeményezésről, ami Magyarországon, vagy akár az egész világon egyedülálló. Ildikó és Kamilla pontosan ilyen vállalkozást találtak ki: mobil sminkesként és fodrászként indultak, de ma már gusztustalan sebek és különleges maszkok alkotásával szereznek egyre nagyobb ismertséget és elismerést. A következőkben olvashatjátok a kreatív párossal készült beszélgetésemet.

– Dióhéjban elmesélnétek, hogyan ismerkedtetek meg és jutottatok el a közös munkáig? Jól tudom, hogy a gore filmek hoztak titeket össze?

Kami: Sziasztok ! Köszönöm elsősorban, hogy részt vehetünk az interjún! Igazság szerint egy éve találkoztunk, amikor Ildi megkért, hogy csináljak neki hajat. Amúgy régebbi közösségi oldalakról ismertük egymást, úgy 16 évesen trollkodtunk msn-en is kicsit, de most barátkoztunk össze. A közös munka adta magát, mivel én fodrász vagyok, Ildi pedig sminkes, szóval összeálltunk, mert ízlés terén is eléggé egyetértünk.

Ildi: Még anno kicsi korunkban haverkodtunk a myspace nevezetű közösségi portálon, aztán egyszer gondoltam egyet, és elhívtam Kamit, hogy csinálja meg a hajamat. Nagyon sok közös pontot tálaltunk az érdeklődési körünkben és a világnézetünkben. Azóta folyamatosan együtt mozgunk. A közös munkát nem volt nehéz összeegyeztetni, mivel mindketten a szépségiparban dolgozunk. Mondjuk ebben a szcénában mindenki fúrja egymást, mi meg itt is eltérünk az átlagtól, és összeálltunk, hogy egymást segítsük és összeolvasszuk a vendégkörünket . Persze a gore filmeknek is nagy jelentősége volt a barátságunkban, mindketten ezen nőttünk fel, az egyéb horror műfajokon kívül.

– A legutóbbi fényképsorozat meglehetősen horrorisztikus témát dolgoz fel. Melyiket élvezitek jobban, a félelemkeltő vagy a gusztustalan, véres fotózásokat?

Kami:  Mindkettő máshogy kihívás. Sokkal könnyebb széttrancsírozott testeket gyártani, mint igazán félelmetes dolgokat. Szóval a szellemesben az az érdekes, hogy több kreatív munkát igényel míg a sebek készítése nem igazán. Vagyis valljuk be egy szétbarmolt arc mindig megdöbbentést és félelmet kelt, míg szellemes fotókból nagyon nehéz jókat csinálni.

Ildi:  Mind a kettőt egyszerre. Mert közben nagyon sokat baromkodunk, hülyéskedünk, manapság nagy divat lett az ismerőseink köreiben, hogy elkezdtek zs-kategóriás sebeket gyártani, véres profilképekkel előállni, ezért rámentünk a vér nélküli félelemkeltésre és itt inkább a maszkmesteri munkára fektetünk nagyobb hangsúlyt.

– Nem tartatok attól, hogy ezek a képek rossz óment jelentenek, és bevonzanak valami számotokra kellemetlen eseményt?

Kami: Jaj már ezen többször nevettünk! Volt róla szó, hogy egyszer egy gyilkos ehhez hasonló módon öl meg minket! 😀

Ildi: NEM! Eddigi életünk során egymástól függetlenül csomó szar dolog történt velünk. Gondolok itt pl: kellemetlen ismerősök, szatírok, elmebetegek, zaklatók… Ezek a dolgok kb. mindennaposak az életünkben, de megtanultunk túlélni /sok Bear Grylls-t nézünk, haha /. Kaminak mindig mondom: mekkora vicc lenne ha, valami sokkal poénosabb módon ölne meg minket egy sorozatgyilkos, mint ahogy mi kicsináljuk magunkat a képeinken. 😀

– Milyen horror filmeket szerettek?

Kami: Én a gore, snuff , rape and revenge, trash és a gumi-horror rajongója vagyok, de különösen nagy fogyasztója vagyok mindenféle kézi kamerás horrornak.

Ildi: Amikor kicsi voltam, a szüleim üzemeltettek egy videotékát . Nos ez nem tegnap volt, láttam a ’80-as évek horrorfilm gyöngyszemeinek színe-javát és egyéb nyalánkságokat is. Szerencsére nem tiltották ezeket előlem sohasem. Ráadásul mikor anyu terhes volt velem, végig betiltott filmeket nézett /halál ezer arca, Kannibál Holokauszt, stb./, gondolom ez kihatott a további szellemi fejlődésemre.

– Szoktatok belőlük ötletet meríteni, vagy tudatosan igyekeztek egyedi trancsírozós kompozíciókat alkotni?

Kami: Nem, próbáltunk egyedi kis történeteket kitalálni, némi humorral fűszerezve. Nyilván a sebeket már sok mindenki megcsinálta sok-sok filmben, de nem követünk mintákat.

Ildi: Mi tudatosan igyekszünk egyedi koncepciókat létrehozni, nem másolunk filmeket.

– Kipróbálhattátok magatokat forgatáson és egy vámpíros musical stábjaként is. Mennyiben volt más “élesben” dolgozni, mint ahogy elképzeltétek?

Kami: Semennyire, szerencsére én fodrászként már nagyon sok hajat megcsináltam más egyéb fotózásokon , vagy szépségversenyeken, a sebeket pedig kigyakoroltuk egymáson. Igazából imádjuk a rögtönzést és eddig mindig jól sült el, semmire sem készültünk fel még.

Ildi: Én pont ilyennek képzeltem el, az ilyen eseményekben az a jó, hogy csomó kedves / jó fej embert ismerhetünk meg, akikkel együtt dolgozhatunk.

– Szívesen terelnétek ebbe az irányba a vállalkozásotokat?

Kami: Igen, lényegében ez is a célunk!

Ildi:   Igen, az az álmunk, hogy filmekben és színházban dolgozhassunk, rendesen, fixen.

– Nagy örömünkre a humor sem hiányzik a repertoárotokból. Volt már, hogy egy vérkomolynak induló sorozatból lett vicces képregény, vagy ezeket kezdetektől így terveztétek?

Kami: Sosem terveztünk semmit, egyszerűen ránk jött a dolog és kialakult. Mindig improvizálunk, néha mi is jókat derülünk azon, hogy ez vagy az hogy jött.

Ildi: Rengeteget improvizálunk, van úgy, hogy elkezdünk valamit, és valami teljesen más lesz belőle. A humor pedig lételemünk, igyekszünk ezt belecsempészni a képeinkbe, oda ahova csak lehet.

– Azok után, hogy szinte minden szexuális tabut megdöntöttetek, fekáliával és guminővel pózoltatok, a gyilkosság és a kínzás rengeteg módját kimerítettétek lehet még fokozni ezt a vonalat?

Kami: Simán. 😀 Amint lementek a forgatások és a színdarabok, csinálunk valami újat. Azért sincs gyakran sorozatunk, hogy ne legyünk elcsépeltek. Sebeket pedig most azért nem erőltetjük, mert nagyon nagy divat lett és mi dafke nem fogunk beállni a sorba.

Ildi: Természetesen lehet, mint ahogy az emberi hülyeség is határtalan… Áll még előttünk jó pár szexuális tabu, ami csak arra vár hogy mi megdöntsük őket! A kínzásos dolgoknak meg csak a saját fantáziánk szab határt, és az is eléggé kimeríthetetlen.

– Az új képeiteket látva egyértelmű, hogy elég tehetségesek és kreatívak vagytok ahhoz, hogy folyton megújuljatok, így én nem aggódom a Gore-Gore Girls Inc. jövője miatt. Ha elképzelitek magatokat öt év múlva, hogy látjátok, mit lehet elérni ma Magyarországon maszkmesterként?

Kami: Nagyon szépen köszönjük! Reméljük, hogy így is lesz! Minden új alkalom egy kihívás: na most mivel licitáljuk túl magunkat? Remélhetőleg nem fogunk ellaposodni! Sajnos nem tudjuk, reméljük, hogy ténylegesen megtanuljuk a szakmát (pl. maszkok kiöntése és egyéb) és kimegyünk külföldre.

Ildi: Köszönjük szépen az elismerést, igyekszünk formabontóak lenni és megmaradni önmagunknak. Reméljük minél többet, haha… Ha nem nyírnak ki minket 5 éven belül! Igazából mindketten abban bízunk, hogy a kreativitásunkból élhessünk meg, ne kelljen napokig éheznünk…

Köszönöm olvasóink nevében is beszélgetést és továbbra is sok sikert kívánok! Elérhetőségük és sorozataik a következő oldalon találhatóak: gore-goregirls.blogspot.hu

DeerWoman