Elérkeztünk a sorozat ötödik epizódjához, aminek abszolúte semmi köze nincs a horror házhoz; egy eltérő háttértörténettel megáldott másik hodályban járunk, a közös pont egyedül Amityville városa.

Marvin és Debbie bútorostul megvásárol egy viktoriánus-kori házat, három barátjukkal költöznek be, akik a felújítás fázisaiban, csinosításában segédkeznek. Természetesen az előző lakók nem öregkori végelgyengülésben hunytak el, az egykor paplakként használt ház tulajdonosa, az idős Moriarty atya gyilkosság áldozata lett. A gyóntatószékben lőtték agyon, a fülkét kedvenc orgonájával együtt pedig levitték a ház pincéjébe. Ott pedig várt tizenkét évet, hogy az új lakókra szabadíthassa végtelen haragját.

Először csak fura zajok, egy beszakadt padló, mérges rovarok ijesztgetnek, de a végére – ahogy az már lenni szokott – a gonosz megszállja az elektromos vezetékeket, kutyát majd küldetése befejezéseként egy embert.

Tom Berry nem épp rendezőként, inkább B filmek (Scanners 2, Sakál árnyéka), tévére készült szösszenetek (Rajzás, Madarak, Tűzkígyó) producereként válhatott ismerté, így a pusztán videóra készült, Amityville franchiseból hasznot húzó ötödik résztől tényleg nem szabad várni semmit. Viszont az utolsó hét percért „érdemes” végig pörgetni az első nyolcvanat, mert egész véres és aránylag szépen kimunkált maszkokat kapunk egy igencsak vicces jelenetsorban. Emiatt nekem jobban is tetszett, mint az előző rész.

A magam részéről átadom a staféta botot, az Ocean Avenue 112 alatt álló ház kulcsát Zoo_Lee kollégának, következik az It’s About Time, ami csak azért kedves számomra, mert ez volt az első film, amit a sorozatból láttam, még kis suttyó koromban.

 

Értékelés: 4/10

 

Miskei