Az I Am Legend feldolgozásait hivatalosan letudtuk a 2007-es Will Smith-féle filmmel, de úgy gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, vagyis vetettem egy pillantást (igazi fájdalmas, szemkifolyatós pillantást) a film Asylum-féle átdolgozására, az Omega vagyok-ra is.

Főhősünk, Renchard, egy tesztoszteronból és adrenalinból kigyúrt elmebeteg állat, aki, miután a zombik leigázták a Földet, Los Angeles közelébe költözött, a várostól tisztes távolságra. Neki nem kell csendben maradnia, nem fél az élőhalottaktól, egyetlen villanypásztor és néhány deszka védi otthonát, ha pedig a zombik esetleg nem múlnak ki elég halkan ahhoz, hogy ne vegyen róluk tudomást, kimegy, és puszta kézzel lekaratézza, vagy ha stílusosabb akar lenni, machétákkal lekardozza támadóit. A napjait nagyon kemény, és részletesen bemutatott üvöltözős edzésekkel tölti, valamint bombák elhelyezésével a város környékén. Egy este azonban webkamerán keresztül (úgy tűnik, bármekkora is volt az apokalipszis, az áram, a számítógépek és az internet továbbra is működnek) egy nő veszi fel vele a kapcsolatot, akinek puszta látványától hősünk úgy megrendül, hogy visítozó kislányként menekül ki a házból (ha láttad a hírhedt Monitor Punch videót Youtube-on, akkor kb. olyan, csak a képernyő keresztülöklözése nélkül, és nagyobb visítással). Másnap a kapcsolatra ismét sor kerül, kiderül, hogy a nő, Brianna, egy Antioch nevű túlélőközösséget keresett, amikor csapdába esett a városban (hogy miért a zombikkal elözönlött nagyvároson akart keresztülvágni, az már jó kérdés), és Renchard segítségére van szüksége ahhoz, hogy kijusson. A férfi azonban visszautasítja, mivel tökéletes kondíciója és keménysége ellenére hirtelen mégsem akar zombikkal kergetőzni, és különben is, a város köré elhelyezett időzített bombák számításai szerint akkorát robbannak hamarosan, hogy egész Los Angelest elpusztítják (csak úgy mellékesen, nem tudom mivel töltötte fel őket, de alig nagyobbak egy más filmekben sima épületrobbantáshoz használt pakknál, és a várostól is elég tisztes távolságra helyezte el őket). De nem sok választása van, másnap katonák érkeznek Antiochból, akik pontosan tudják, mi történt a nővel, azt is, hogy Renchard kicsoda és hol lakik (hogy hogyan, azt a forgatókönyvíró a történet szempontjából érdektelennek vélhette), és felszólítják a segítségre, mivel úgy hiszik, Briannánál van a vírus ellenszere is. Így a három férfi behatol a zombik által uralt városba, stb, a hátralevő klisék szerintem elég egyértelműek és kiszámíthatóak…

Nem is igazán értem, mit vártam pontosan ettől a filmtől, néhány harsány röhögést leszámítva. Asylum gyártmány, vagyis színvonalról egyszerűen nem lehet beszélni. A kép minősége Youtube rövidfilmeket idéz, az operatőr néha halált megvető bátorsággal filmezett nappal szemben is szűrők és egyéb ilyenkor használatos eszközök nélkül, a színészek nevetségesek (ami azért kissé meglepő, mert némelyikük, például a Renchardot alakító Mark Dacascos is messze nem elsőfilmes volt – Farkasok szövetségében is szerepelt, címszereplő volt a Holló sorozatban…). A karakterek egyike sem rendelkezik normális motivációval, a játékidő nagy részét pedig csak a Revelations módszerrel (a Hellraiser Revelations volt az első film, amit tényleg csak így tudtam végignézni), vagyis beletekeréssel, fél órás szünetekkel tudtam kibírni. A zombik még legalább tűrhetők, de ez nem nagy dicséret, minden más díszlet, effekt borzalmas, a holttestek például egyenesen olyanok, mintha általános sulis Halloween buliról vették volna kölcsön őket. A legnagyobb gond mégis az, amit Az utolsó ember a Földön bemutatójában említettem: az I Am Legendet nehéz feldolgozni, mert a viszonylag eseménytelen részeken a néző nem aludhat el, de a film nem is lehet olyan szinten narrálva, mint az eredeti könyv. Az I Am Omega milliméter pontossággal talált bele ebbe a buktatóba, szinte kezet szeretnék rázni a készítőkkel, nem azért, mert agyonbeszéltették a narrátort, mint anno Ed Wood, hanem mert teljesen kihagyták. Így a film szinte szánalmasan unalmas elején, ami ráadásul a játékidő felét elviszi, mivel Renchardnak még kutyája sincs, mint Will Smithnek a lekoppintott műben, szinte semmilyen szöveget nem hallunk, majdnem húsz percet kell várni ahhoz, hogy legalább a főhős nevét megtudjuk végre, a vírusról pedig végképp semmilyen háttérinfó nincs, még a korábbi feldolgozásokban használt visszaemlékezések és információmorzsák is kimaradtak. Nem szaporítom a szót, nem hiszem, hogy a fent elhangzottak bárkit is megleptek volna: az Omega vagyok egyszerűen szánalmas fércmunka, fél pillanat alatt lehet felsorolni több tucatnyi filmet az olcsó, B-kategóriás, DVD-re készült mezőnyből is, amelyek fényévekkel felülmúlják. Kerüljétek!

értékelés: 3/10

Zoo_Lee