Eddig főként a számítógépes játékok szerelmeseinek mondhatott valamit a cím, hiszen eddig három nagyon izgalmas és agyafúrt történettel megáldott rész jelent meg a sorozatban, ahol is a a cél a világ megmentése és ugrás a civilizációk közötti fejlődésben, miközben a nagyon magas szintű létformákat valaki vagy valami rövidesen eltünteti a palettáról. A második és harmadik játék közötti időszakba csöppenünk bele  Atsushi Takeuchi filmjében, ami szakít az eddigi számítógépes animációval és a japán rajzfilmek stílusában jeleníti meg a történetfolyamot.

Vizsgáljuk meg azonban úgy a filmet, hogy az eseti néző mit sem tud az előzményekről. Adott egy csapat katona, akiket egy emberek lakta kolóniához vezényelnek ki, ugyanis egy csapat krogan kezdte ostromolni a lakhelyüket. A hatalmas idegenek és az elit kommandó között hatalmas harc bontakozik ki, ami kisebb veszteségek árán, de az emberek győzelmével végződik. A vezetőjük a játékok főszereplőjeként ismert Shepardot a példaképének tekintő James Vega, akit váratlanul ér a hír, hogy a bolygón kell vesztegelniük. A védelmi rendszer lassú építése közben van idő bemutatni a karaktereket és az egymáshoz fűződő viszonyukat, így bárki könnyedén eligazodhat a szereplők közt. Nincs azonban sok idejük a pihenésre, ugyanis szinte a semmiből megjelenik egy hatalmas űrhajó, amin a rovarszerű gyűjtők egy hordája lecsap a népességre és begyűjtögeti őket. Miközben számos kilátástalan kísérlettel próbálkoznak a főszereplők, lassan feltérképeződik a megszállók valódi célja és egyes karakterek sem azok, akiknek elsőre mutatják magukat. A végső küzdelemben aztán nem a megszokott science fiction elemekkel találkozhatunk és Vega karaktere körül sikerül felépíteni érzelmileg is a szituációkat, ami annak ellenére működik, hogy egy elsőre nem túl sokoldalú személyiséggel találkozhatunk a képernyőn.

A film vége meglepett, mielőtt a látottak után a néző elnyerhetné a feloldozást, még csavarnak egy kicsit a sztorin, hogy ne szabadulhassunk olyan könnyen. Ez pedig hűen tükrözi a játékok szellemiségét is, hiszen ez az univerzum a döntésekre és azok következményeire van remekül kihegyezve. Ebben a sztoriban is hasonló a helyzet és a mellékszereplők is éppolyan fontosak, mint a főhős. További pozitívum számomra, hogy a világa rendkívül gazdag és egy látszólag sokadik karakterrel is tudtak mit kezdeni az alkotók. Szintén jók a szinkronhangok, némely karakter visszakapta a játékbeli eredeti hangját. A zenei aláfestések is ragyogóan passzolnak a sci-fi környezetbe, ahogy az akciójelenetek is pörgősek, nincs megállás.

A nagy negatívum mégis a rajzstílus, egyrészt a Production I.G. lassan veteránnak számít a szakmában és készítettek sokkal szebb rajzfilmeket, másrészt hiányoltam a videojáték kinézetet, egyszerűen nehéz elvonatkoztatni tőle. Összességében remek anyag, s bár utalások vannak benne bőven, nem csak a ME-fanatikusok fogják élvezni. A legközelebbi spin-off pedig remélhetőleg szebb módszerrel fog elkészülni.

Értékelés: 7/10

Plendil