Steve Miner rendezői munkássága a Péntek 13. sorozat folytatásaiban merült ki, addig a filmig, amely most írásom alanya lesz. A House című horrorja követi a kísértet járta ház sablonját, körítve egy kis háborús traumával, meg féltucatnyi monsterrel.  Hazánkban narrátoros formátumban terjedt, így a VHS korszak neveltjei számára biztosan nosztalgikus pillanatokkal is szolgál.

Már a stáblista is kuriózumnak számít egy rajongó számára, hiszen nem egy ismerős névvel találkozhat. Kezdve Harry Manfredini személyével, akinek a Péntek 13. muzsikáját köszönhetjük és jelen filmünkhöz is hangulatos kis zenét komponált. Sean S. Cunningham neve is leginkább a Kristály-tavi mészárlás megrendezése miatt ismert, továbbá az ő mozija a Mélytengeri szörnyeteg is. Mac Ahlberg operatőri tehetsége pedig olyan klasszikusokban mutatkozott meg, mint pl. a Re-Animator vagy a Tágra nyílt elme.

Roger Cobb egy író, aki a vietnami háborúban megélt szörnyűségeket veti papírra. Életét egy családi tragédia is beárnyékolja, miután gyermeke eltűnik. Házassága romokban hever és ennek tetejében még a nagynénje is öngyilkos lesz. Az örökség a ház, amivel nincs minden rendben. Főhősünknek hamarosan rá kell döbbennie, hogy az ódon épületben nincs egészen egyedül, sőt éjféltől különös lények rontanak ki a szekrényből. A veterán katonának természetesen senki nem hisz és miközben már a megtébolyodás ösvényén halad, egy sor komikus helyzetből is ki kell rángatnia magát.

Ami a legnagyobb értéke a mozinak, az a hamisítatlan ’80-as évek hangulat. Élmény látni, amikor a szörnyek hús-vér formában elevednek meg előttünk és nem csak számítógépes effektek segítségével vannak jelen. A technikai rész ennek megfelelően bájosan bugyuta, de ez nem feltétlen hiba, inkább csak a kor velejárója. A történet egy picit klisés, a hatalmas házban lévő rémség már abban az időben sem volt túl eredeti ötlet, sőt a nyitány egy kissé A ház hideg szívére emlékeztetett. A színészi játék minősége eleget tesz a műfaji elvárásoknak, a karakterek szintjén sem kell semmi kiemelkedőre számítani. A direktori munka pedig tükrözi a megszerzett tapasztalatokat a zsáner területén.

Összességében talán a legnagyobb probléma a technikai megoldások befogadása lehet, de aki jártas az évtized rémfilmjeiben, annak kiváló szórakozást nyújt. Nem szabad kiemelkedő alkotásra számítani, de aki egy kis retro kikapcsolódásra  vágyik, az nyugodtan belevághat.

Értékelés: 7/10

Wishmaster