Az idei esztendő első, általam megtekintett produkciója mi más is lehetett volna, mint egy hús-vér és egy mechanikus tengeri ragadozó gigászi (égen-földön-vízen zajló) párbaját bemutató hulladék, amely a Mega Shark vs Giant Octopus és a Mega Shark vs Crocosaurus című előzményekkel már valóságos mega-trilógiává nőtte ki magát az Asylum jóvoltából!

A jégbe fagyott Megalodon egyszer csak kiszabadul, és a farkával egészen Egyiptomig hajítja az őt vontató hajót – ennél epikusabb kezdés azt hiszem, nem is kell, hogy elképzeljük, mi vár ránk az elkövetkezendő másfél órában. Lényeg, hogy globális fenyegetettség miatt létrehozzák a teljesen robotikus mecha cápát, de előtte (hogy teljen az időn) még bemutatják meg tesztelik az ember irányította, cápa-tengeralattjárót, amivel többször is megpróbálják legyőzni a dögöt. Persze egy olyan monstrum ellen szinte semmi esélyük sincsen, aki a kilőtt torpedókat a farkával csapja vissza…

Amíg a haditengerészet a saját módján balfaszkodik, cápánk addig kisebb és nagyobb hajókat zabál meg, olajfúró tornyokat dönt fel és még sorolhatnám. Amikor éppen egy utasszállító repülőgépet akar leharapni az égből, a mechanikus cápa is felugrik, és akrobatikus ügyességgel félrelöki a lényt. Megacápánk erre bepipul és még több hajót süllyeszt el. (Ezt általában úgy éri el, hogy hátasokat ugrik, azok meg felrobbannak vagy kettészakadnak, no komment.)

Később jön a képbe Deborah Gibson (Mega Shark vs Giant Octopus, Mega Python vs Gatoroid) professzionális kutatónő, aki megállapítja, hogy őskori cápánk nem véletlenül köröz össze-vissza, csupán szaporodási helyet keres, ezért aztán Sydney lakosságát evakuálni kezdik. A robotpilótára kapcsolt mecha cápa később meghibásodik, majd a vezérlő rendszere úgy dönt, hogy öntudatra ébred, és hernyótalpas üzemmódba (!) kezd el garázdálkodni Sydney utcáin. Szöszi főszerelő csajunk önként belemászik a megvadult fenevadként guruló robotcápa szájába, és úgy próbálja meg a víz felé irányítani, ahol aztán biztonságosan felrobbanthatják. Tervük természetesen sikerül, és mindkét óriási jószág felrobban, főszereplőink pedig szó szerint megússzák az esetet.

Őszintén megmondom: kissé csalódott vagyok, ugyanis a kezdeti lendület után jóval több fárasztó baromságra számítottam. Oké, megacápánk idétlenebbnél-idétlenebb módon pusztítja a hajókat meg a Sydney városában hernyótalpakon guruló robotikus mecha-cápa minden egyes pillanata epic (főleg, amikor motorral ugratják át!), de valahogy hiányoznak a harc közben zajló ipari elmebeteg faszságok. Nero nevű fedélzeti computerrel való társalgás is meglehetősen röhejes, akárcsak az olyan motívumok, mint mikor a süllyedő naszádról pisztollyal lövöldöznek a megacápára, de valójában ezek a dolgok már szinte evidensnek számítanak egy-egy Asylum-produkcióban, ezért aztán csak legyintünk rájuk.

Remélem, azért még nem teszik pihenőpályára ezt a fantasztikus megacápás sztorit, hiszen még egy csomó potenciális lehetőség rejlik benne, például lehetne még Mega Shark vs Space Shark, de akár a zseniálisan csengő Zombie Shark vs. Vampire Pyranha című horrorisztikus crossovernek is simán tudnék örülni…

Értékelés: 4/10

eyescream