Totálisan emberszerű földönkívüliek, életre kelő műanyag csontváz, Süsünket megszégyenítő mutáns, erőltetett párbeszédek, túljátszott karakterek, kínos szituációk, na és mindenekelőtt a már-már imádni valóan Ed Wood-i költségkímélő megoldások – egyszóval telitalálat ez az ötvenes években készült, sci-fi/horror fenyegetésekben bővelkedő B-filmeket parodizáló alkotás!

Dr. Paul Armstrong és felesége Betty a hegyekbe utazik, ugyanis a férj egy lezuhant meteoritot szeretne tanulmányozni. Beköltöznek hát a közeli Howard-tanyára, és egy atmoszférium-jelző készülékkel hamar rá is bukkannak a keresett tárgyra. Ezzel egy időben egy Dr. Roger Fleming nevű, gonosz szándékú tudós megtalálja a Cadavra-barlang legendás, elveszettnek hitt csontvázát, aki azt parancsolja, hogy mielőbb szerezzen neki atmoszfériumot, ugyanis csak ezzel tud életre kelni.

Hihetetlen vagy sem, de egy földönkívüli űrhajó is éppen ekkor landol az erdőben, melynek Marva bolygóról származó utasai (Kro-Bar és Lattis) ugyancsak atmoszférium után ácsingóznak, hogy megjavítsák gépüket. Ráadásul a bajt tetézi, hogy a magukkal hozott mutánsuk is elszabadult…

Kro-Bar és Lattis egy átalakító készülék segítségével földi lényekké alakulnak (valójában csak a ruhájuk lesz más), hogy ily módon álcázva magukat bejussanak Paul és Betty házába. Az eszközt megtalálva Roger sem rest: erdei állatokból (!) egy feleséget kreál magának, és szintén a házhoz indul. Mikor a kunyhót már éppen betöltenék előzőekben megismert szereplőink, egy ranger kopogtat, hogy tessék vigyázni, mert az egyik gazdát valami elmutálta… később persze ő is áldozatul esik a roppant veszélyes mutációnak!

Mivel közös cél hatja őket, Roger és a földönkívüliek szövetkeznek, de a csontvázat feltámasztani kívánó tudós később nem tartja be ígéretét, és elszelel az atmoszfériummal. Miután a mutáns szörny által elrabolt Betty sértetlenül előkerül, lassan megbarátkoznak a földönkívüliekkel – űrboroznak, és a bolygójukon lévő háztartási feladatokról kezdenek csevegni. A mutáns később megsebesíti Pault, így az űrlények elküldik őket pihenni, nem sokkal később viszont elkapja őket a csontváz. Kro-Bar és Lattis párosát előbb táncolásra kényszerítik, majd Lattist a csontvázhoz akarják feleségül adni. Szerencsére Paul és felesége odacsalogatja a mutánst, akinek aztán egy mindent eldöntő harc során sikerül a megsemmisítenie Cadavra elveszett csontvázát.

Már-már a zsenialitás határait súrolja az az aprólékos és összeszedett munka, ami ezt a filmet jellemzi. Larry Blamire alig százezer dollárból (!) készült fekete-fehér, független alkotása a végletekig próbálja azokat az apró manírokat lemásolni, illetve hát bemutatni, amik ezekre az ötvenes években készült, sci-fi/horror produkciókra oly jellemzőek voltak. Hogy pontosan mire is gondolok? Hát például a szerepüket iszonyatosan túljátszó színészekre, akik szájából szinte percenként fröcsögnek az erőltetett és agyonírt mondatok, amik hol túlmisztifikálttá, hol pedig kínosan viccessé teszik az adott szituációt. (Itt elsősorban a ’tudományos’ és a ’mutálódott’ szavakra kell odafigyelni, amik vagy 10-12 alkalommal hangzanak el egymást követő mondatokban!!) Kínos jelenetekből amúgy sincs hiány, akárcsak a szigorúan költségkímélő megoldásokból, mintha csak egy eddig elfelejtett Ed Wood filmet néznénk. Madzagon rángatott csontváz, terepasztalon pihenő makett űrhajó, low budget kosztümök (főleg ami a döbbenetesen kinéző szörnyet illeti) – szóval maga a Kánaán, már aki értékelni tudja, hogy valami eszelős fazon ilyen szintű profizmussal idézi meg a klasszikus trash-motívumokat, haha!

Nem is vitás, hogy maximális pontszámmal jutalmazom, hiszen felejthetetlen élményt szerzett számomra, az meg már csak külön bónusz, hogy a film végi hatalmas erkölcsi mondanivalót követően az alkotás mind a nyolc szereplője meghajol. Hatalmas taps neki, még egyszer!

(Kiegészítő információként mondanám el, hogy a hatalmas sikerre való tekintettel 2009-ben – újabb fergeteges trash-elemekkel bővülve – elkészült a film folytatása The Lost Skeleton Returns Again címmel. És meglehetősen izgatja a fantáziámat 😉

Értékelés: 10/10

eyescream