Egyesek a magyar Asylumként aposztrofálják, míg mások a Függetlenség Napjának alacsony költségvetésű változatát látják benne. Mindenesetre annyi tény, hogy a produkciót jegyző Földes Gergőnek (rendező, operatőr, vágó és igazából egyszemélyes stáb) nem ez az első, de nem is az utolsó próbálkozása. Az amatőr sci-fi széria múltjáról, jelenjéről, jövőjéről, valamint magáról a filmkészítés folyamatáról beszélgettünk.

 

–          Hogyan és milyen körülmények között jött létre a Kvikveg filmes csapat? Mik voltak a kezdeti célkitűzések, milyen szakmai és technikai háttérrel indultatok neki?

–          Anno még 2005-ben alapítottam ezt az egészet. Igazából jómagam vagyok a stáb, bár az évek során mindig jöttek segíteni barátok, máig nincs állandó stábtagom, magamon kívül, úgyhogy jó lenne végre legalább egy megbízható asszisztens. Eleinte szimplán hobbinak indult, azaz kb. egy évvel ezelőtt még mindig unaloműzésnek szántam, aztán most komolyabbra fordítottuk a dolgokat, elkezdtük reklámozni, terjeszteni, hátha valaki felfigyel ránk és profitálhatunk is belőle. Semmiféle szakmai segítség nem volt, mindent magam tanultam ki idővel. És persze sok filmet néztem, azokból merítettem ötletet és technikákat, valamint különféle trükköket. Eleinte egy mustek dv2000 el kezdtük, aztán most egy 600d canon-ig jutottunk.

 

–          Milyen változásokon mentetek keresztül az azóta eltelt időben? Ha jól tudom, ez már a sokadik filmetek.

–          Eleinte minden nagyon kezdetleges volt. Elkezdtünk forgatni, és a film végén állítottuk le a felvételt, tehát ilyen Blair Witch Projekt féle filmek. Se forgatókönyv, se semmi. Aztán később szereztünk jobb felszereléseket, HD kézi kamerát, kameraállványt. Kamera-beállításokat terveztünk meg, CGI effektekkel kezdtünk el foglalkozni. Mára pedig már odáig jutottunk, hogy több hónap, mire elkészül egy film, és meg is merjük mutatni nyilvánosan. A régebbi munkákat meg inkább senki se lássa, haha! 2005 óta összesen 34 film készült el, a 12 percestől egészen a 97 percesig.

 

–          Van-e fő csapásirány, már ami a filmek tematikáját illeti?

–          Nem törekedtem művészi babérokra; sosem szerettem a szürke művészfilmeket, amiket meg kell magyarázni, mert senki nem ért. Filmjeinkkel a közönséget szeretnénk szórakoztatni, és ehhez szívesen nyúlok krimi, sci-fi, vígjáték és más hasonló műfajokhoz. Jó esetben ezeket még keverjük is, ahogy az az U-fájlokban látható.

–          Kedvenc film, sorozat vagy esetleg olyan alkotó, aki nagy hatással voltak rád?

–          Leginkább az alap akció-, és horrorfilmek, mint például a Terminátor, Alien, Rambo, de ott van A gyűrűk ura is, Stephen King filmek közül pedig az Az, Tortúra, vígjátékoknál a Fantomas sorozat. Sorozatokból egyértelműen az X-akták, sőt én még felvállalom, hogy a Macgyvert is majdnem annyira szeretem. Rendezők közül James Cameron-t tudnám felhozni példaként.

 

–          Honnan jött eredetileg az U-fájlok ötlete?

–          Egy ismerősöm adta az ötletet. Kitaláltam ugyanis, hogy játssza el a fogyatékos gyereket, és emiatt felfigyelnek rá az ufók, és elrabolják. Nem túl kreatív történet, de ez ugye egy kilenc évvel ezelőtti agyszülemény volt. A főszereplő neve Urbán Zoltán, ezért lett a kezdőbetűjével U-akták, amit később U-fájlokra cseréltünk. Ez egészen 2011-ig tartott öt résszel, plusz egy remake. Aztán egyik unalmas napon kitaláltam, hogy újítsuk fel a mai követelményeknek megfelelően. És persze akkoriban néztem az X-akták sorozatot, és azonnal ehhez kapcsoltam az U-fájlokat.

–          Miben más ez a harmadik rész, mint a sorozat előző darabjai? Várható-e esetleg egy folytatás?

–          Műfajilag biztosan különbözik, hiszen az első rész krimi-vígjáték, míg a második akciófilm, ez viszont inkább akció-katasztrófafilm. Sokkal nagyobb stábbal dolgoztam, és ebben a részben szerepel a legtöbb statiszta. Jóval több energiát fektettünk bele, mint az előző részek esetében, a trükkök is sokkal kidolgozottabbra sikerültek – az ufó is teljesen 3D. Aki annyira elszánt, hogy a stáblistát is végignézi , az hallani fogja a narrátort, hogy maradjanak velünk mert az ügynökök kalandjai tovább folytatódnak… Tehát tervezünk még, nem állunk le.

 

–          Mennyi időt vett igénybe a forgatókönyv írása, maga a forgatás, illetve az utómunka?

–          Mivel nem igazán szeretek olvasgatni, ezért más elvállalta a forgatókönyvet, én csak igazából beleírogattam egy keveset. Ez körülbelül öt napot vett igénybe, de nem is akartam vele többet foglalkozni. Ez persze néhol meglátszik a dialógusokon, amire persze a későbbiekben már jobban odafigyelünk. Maga a forgatás öt hónapig tartott; ez valójában azt jelentette, hogy heti egy-két alkalommal álltunk neki, volt, hogy három hétig egyáltalán nem forgattunk, de olyan is akadt, hogy egy héten öt napot töltöttünk felvétellel. Az utómunka szerintem meghaladja az 1500 órát is, e mellé jön még a 3D ufó modellezése.

–          Milyen esetleges akadályokba ütköztetek a film készítése kapcsán?

–          Elsősorban a szereplők összeegyeztetése jelentett problémát, ugyanis rendszeres volt a fél órás késés, ezáltal több napot is csúszott a forgatás, de a kellékeket is elég nehezen tudtuk beszerezni. Például a 44-es rózsaszín férfi csizma igen ritka, haha! Továbbá akadt egy hatósági problémánk is. Éppen azt a részt vettük fel a városban, amikor fegyveres kommandósok lövik az urbánokat, mire egy megrémült járókelő ránk hívta a jardot. A fegyvereinket elkobozták, onnantól kezdve green screen mögött vettünk fel mindent fegyveres jelenetet, a megfelelő háttér mögé beillesztve. Aztán kisebb bakik is előfordultak, mint amikor a memória kártya betelt vagy az aksi hirtelen lemerült.

 

–          Forgatás alatt mennyire vettetek igénybe külső segítséget, akadtak-e támogatók vagy egyéb segítő kezek?

–          A belvárosi jeleneteknél leszólítottunk járókelőket, de csak egy civil volt hajlandó szerepelni. Pár száz forintos adakozással örömmel jöttek a hajléktalanok is szerepelni. A nyolcadik kerületi általános iskola ingyen és bérmentve adta át az épületet forgatni, hiszen a lelkes fiatalok mindig jó szívvel segítenek- mondta az igazgató. A szereplők is hívtak mindig barátokat, ismerősöket a nagyobb, statisztás jelenetekre. Ezeket leszámítva nem volt más segítség.

 

–          Rendezőként mennyire volt nehéz kézben tartani a filmet?

–          Iszonyatos stressz és idegesség volt rajtam, valamint szinte végig feszengtem. Ezt persze kívülről biztos nagyon nehéz lehet elképzelni. Amikor több mint tíz ember egyszerre röhögcsél, ordibál, hangoskodik, és csak az ötödik kiabálásra figyelnek oda, és maradnak csöndben, akkor az ember már nehezen bírja. Mindenre ugye egy személy figyelt, vagyis én. Ha még lett volna mellettem egy vagy két másik, sokkal könnyebben haladt volna a munka. Hiába mondom el többször, hogy senki ne nézzen a kamerába, főleg ne vigyorogjon, amikor éppen a háborús jelenet zajlik. Amikor rögzítem, a kis LCD kijelzőn nem látom, csak itthon a gépen veszem észre, hogy a fél társaság vigyorog, és belenéz a kamerába. Mindenre egy ember egymaga képtelen odafigyelni, Persze minden film után rengetegen írnak, hogy szerepelni akarnak…

–          Mennyire kellett mélyen a zsebedbe nyúlnod a produkció kapcsán?

–          Az első két rész összesen kb. négyezer forintba került, a harmadik már több, de azt az összeget már egy jóakaratú “producerem” állta. Olyan húszezerre tippelek.

 

–          Milyen visszajelzések érkeztek az eddig elkészült műveitekre?

–          Javarészt pozitív. A direkt kukacoskodó meg leszóló kommentekre direkt nem figyelünk oda. Általában megoszlanak a vélemények, például a 3D ufón volt, aki ámult, de volt, aki azt mondta, hogy ez nagyon gagyi, ilyet a budin is össze lehet dobni. Ha számszerűsíteni kellene, kb. 80%-ban pozitív és csak 20%-ban negatív.

 

–          Hogy élted meg a Lurdy-házas vetítést?

–          Senki se számított ekkora fejlődésre az előző filmekhez képest, még az új szereplő gárda is meglepődött, nem hitték volna, hogy ilyet ki tudtunk hozni belőle! A moziba olyan 70 fő jött el, még egy-két régi szereplő. Ez nekem is és másoknak is újdonság volt, mivel eddig ugye még nem vetítettek egy korábbi filmem se.

–          Gondoltatok-e már rá, hogy esetleg versenyeztetitek – hazai, illetve külföldi pályázatokon indítjátok őket?

–          Gondoltam, de utána egyből el is vetettem az ötletet. A hazai zsűri mind kifinomult művészlélek, ezért a nyertes filmek is mind ilyen művésziek. Sokkal jobban díjazzák azokat, mint mondjuk egy össze-vissza lövöldözős, CGI effektekkel tele akciófilmet. Emellett tízből hét ember eleve nem oszt meg semmit, se nem szavaz, ha megkérem őket, így hogy a filmünk kapja a legtöbb pontot vagy nézettséget, azt eleve esélytelennek látom.

 

–          Mik a jövőbeli terveitek?

–          A terveknek megfelelően szeretném még leforgatni a negyedik és ötödik részt. Utána pedig más filmet kitalálni, valami tipikus horrort vagy vígjátékot. Aztán, ha minden jól megy, akkor hasonló helyen elhelyezkedni. Addig meg gyártjuk a filmeket, hátha éppen ránk néz valami híres rendező vagy producer, és onnantól már csak felfelé vezet az út!

–          Mit tanácsoltok azoknak, akik hozzátok hasonlóan amatőr filmezésre adják a fejüket?

–          Nézzenek rengeteg filmet, és szigorúan lopjanak ötleteket, kameraállásokat, technikákat. És legyen legalább két fő a stábban, mert az egyszemélyesnél már az első forgatásnál elmegy mindenkinek a kedve, főleg a rendezőnek.

 

–          Ha éppen nem filmekkel foglalatoskodsz, mit csinálsz szabadidőben?

–          Elhagyatott épületeket fotózok vagy airsoftozok. Statisztai alkalmi munkákra járok különböző tv-s műsorokba, sorozatokba. De jó lenne valami rendes állás végre.

 

–          Akinek felkeltette érdeklődését a film, hol tudja megnézni, illetve elérni az eddig elkészült alkotásaitokat?

–          A Youtube-on, az ufajlok1 nevű csatornán. A korábbi filmek többsége elég gyenge minőségű, így azokat fel se tettük. Persze külön kérésre azokat is meg tudjuk mutatni az érdeklődőknek. Ja, és van egy hivatalos oldaluk is: http://u-fajlok.gportal.hu/

 

Az U-fájlok 3 – Végső összecsapás című film megtekintése ITT

 

eyescream